Csak a szépre…


Angyal Sándor  2009.11.5. 7:18

Emlékszem, fogtuk egymás kezét és szépen haladtunk a többiek után...

...Még egy csók sem csattant el soha köztünk, de imádtalak. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de ilyen érzések kavarogtak akkor bennem. Furcsa innen visszagondolni azokra az időkre. Még a múzeumban is egymás kezét fogva sétálgattunk, fel s alá, a többieket követve. Én voltam az egyetlen fiú, aki lány kezét fogta. Talán másodikos lehettem, alapsulis. Annyira jóban voltunk és annyira szerettelek, hogy azt kimondani sem lehet, nemhogy leírni. De ez másfajta szerelem volt, nem az a csöpögős, amit az ember elképzel, vagy lát a „képes dobozban”. Megmagyarázhatatlan kötődés alakult ki köztünk, ami a mai napig nem szakadt el. Igaz, mára már nagyon keveset beszélünk és messze is vagy tőlem, de mindig itt fogsz élni bennem.

Eszméletlen szülinap volt. Egy árokban hancúroztunk órákon keresztül, de lehet, hogy csak percek voltak, viszont az alkoholmámor hitette el velem az idő lassanti múlását. Fiatalok voltunk és bohók. Tizenhét évesen egy ilyen kalandba keveredni, maga volt a gyönyör. Egy lány és egy fiú az árokban. Részegen összecsókolózva mi jöhetett ki ebből? Kéthetes kapcsolat, semmi több!

Megtudtam, hogy egy lány a suliban oda meg vissza van értem. Kinek ne esne jól az ilyen információ? Amúgy is, mindig nyitva tartottam a fülem és a szemem, hogy semmi se kerülje el a figyelmemet. Nem tudtam, ki az pontosan, csak a szülinapomon esett le a tantusz. Kicsi barna virágszálam! Két év boldogság és szerelem. Ahogy a mondás tartja: „Csak a szépre emlékezem!” – és így is van. Nem jutnak eszembe rossz emlékek veled kapcsolatban, pedig – legyünk reálisak – biztosan vannak. Mindenkinek vannak negatív élményei. Nekem, ha voltak is, elvesztek az időben és ez pontosan így van rendjén. Aztán valami elszakított bennünket egymástól. Talán az idő, vagy a fiatalságunk, nem tudom.

Fél éves boldogság voltál számomra, de nem tudom, hogy mi értelme volt. Az biztos, hogy szép a mosolyod, de sajnos semmi más nem jut eszembe, hogy miért szerettem beléd. Nem vagy buta sem, mert azok kerüljenek el messziről, viszont annyira mégsem vagy az esetem, és a barátaim sem értették ezt a kapcsolatot. Idióta szakítós szöveget használsz, ami mögé be lehet kukkantani, ha az embernek van egy pici sütnivalója. Félelmetesen hülyének nézed az embereket, és ez nincs így rendjén. Talán ezért is voltál hathónapos.

A kockás sállal indult az egész. Egy kora tavaszi éjszakán beszélgettünk hatalmasat és nálad felejtettem a legféltettebb ruhadarabomat. Majd esemesezni kezdtünk, és három napon belül randizni hívtalak. A szabad ég alatt borozgatni talán a legjobb volt, amit kitalálhattam, úgy ahogy kell. Volt rendesen pohár és vörösbor is. Tudtam, hogy szereted a vöröset. Tizenöt hosszú hónap volt, de számomra sokkal többnek hatott, mert a tartalmas pillanataink annyira elhúzták ezt a kapcsolatot. Imádtam veled lenni, és szerintem te sem éreztél másként, viszont történt ott valami, ami közbeszólt. Talán a fiatalságod, vagy esetleg az én korom s terveim? Nem tudom már, de nehéz elszakadni. Olyan emlék vagy számomra, ami jó emlék, de mégsem az, mert mégiscsak emlék. Rosszul esik emlékként tekinteni rád vissza.



Bármire emlékezhetünk, legyen az egy tárgy, egy volt tanár, akit elszólított a halál, vagy a régi szerelmek. Azon, hogy melyek a legmeghatározóbbak életünkben, mindenki döntse el maga.



Hozzászólások

Pandi, 05. 11. 2009 13:35:40
Ez nagyon szép!:) Szinte magam előtt van a kép, ahogy leírod..ésésés..azért megnyugtató, hogy a pasik is tudnak így gondolkozni, és ilyenek lenni. :) Kedvencem lett ez az írásod!:)
    
Sanyi, 05. 11. 2009 13:47:19 Re:
Jaj, Andi, ne hízelegj már, mert a végén még elpirulok :)) Egyébként köszönöm :))
Teri, 05. 11. 2009 21:47:51
Annyira nyálas! :-) Ha viccnek szántad akkor OK, ha komolyan gondoltad, akkor .........
    
Sanyi, 05. 11. 2009 22:39:16 Re:
Kedves Teri! Kíváncsi lennék, hogy mi következik az "akkor" után! Nem ismerlek, de azt már most megállapíthatom, hogy semmit nem tudsz a prózai műfajokról és egyáltalán nem konyítasz az irodalomhoz! Ha valaki valamit leír, az a legintimebb dolog a világon, ha még meg is mutatja, az pedig a legbátrabb, ha pedig a nevét adja hozzá, ahhoz csak gratulálni tudok. Ha most azt hiszed, hogy a lelkembe tapostál, akkor tévedsz... pontosan az ilyen sekélyes és semmitmondó hozzászólások visznek előre. Köszönöm, további szép szürke életet kívánok :)
Pandi, 05. 11. 2009 22:46:56
Sanyi, pirulj, kit zavar?:) Nem jelentkezik senki látod?:D Teri, igaza van Sanyinak, egy prózai művet kiadni a kezeid közül, neveddel együtt nagy bátorság... Mivel én is írok, ezért tudom, hogy Sanyi műve szívből jött.:)
ágibaba, 05. 11. 2009 23:05:01
Nemis nyálas. Sztem szép. Kevés ilyen van. Én pl nemis olvastam még férfitől ilyen szépet. Vagy legalábbis nem sűrűn. Meg is lepett. Véleménye meg mindenkinek lehet. Ki tudja Teri melyik kategóriába tartozik...??? Bár van elképzelésem... Nem az irodalom a műfaja viszont ez rögtön biztos így elsőre...
    
Sanyi, 05. 11. 2009 23:31:44 Re:
Köszönöm és örülök, hogy tetszik! Azért jó látni, hogy vannak még emberek, ekik értékelik a szépséget! :)
        
Teri, 06. 11. 2009 16:16:20 Re: Re:
Sanyi! Nem akartalak bántani, de ha már megkaptam a magamét és az én egy mondatomból leszűrted, hogy nem értek semmi az irodalomhoz és sekélyes vagyok, akkor nem maradok én sem az adósod! Ha jól látom megállapítod magadról, hogy milyen szépet tudsz írni! Ez nevetséges és szánalmas, férfiatlan! Bátorság? Miért kell ide bátorság? Az írók élete már csak ilyen: írnak valamit, aláírják, publikálják, azt mások elolvassák, értékelik. Ha ehhez számodra bátorság kell, hát menj el cipésznek, vagy hentesnek! Továbbra is fenntartom: nyálas! Ez az írás nem különbözik attól amit a Tiffany-kban, Romana-kban, egyéb szerelemes füzetekben és a brazil szappanoperákban látunk. Cukros, édes, nyálas, sikamlós de megvan a közönségük, mint ahogy a te írásaidat is olvassák rajtam kívül még ketten! Az ilyen írásokat hívják "lektűrirodalomnak", ami bizonyos IQ/EQ szint alatt könnyeket csal a szemekbe, de irodalmi- és zsurnalisztikai értéke nulla! Egyébként jellemző az írásaidra, hogy közhelyeket és általánosságokat vetsz papírra. Tudnék javasolni neked "írót" erről a portálról, akiről példát vehetnél. Ilyen Póda Erzsébet, vagy Robert Raven. Az egyik szépen és érzelmesen ír, a másik bátran és szórakoztatóan! Szóval, bocs, -figyelj, tanulj! Barátsággal és szeretettel: Bodnár Teréz, ME-EKTF, Magyar Nyelvi- és Irodalmi Tanszék, docens Ui: csalódnék az oldalban, ha eltüntetnék ezt a kommentet!
            
Sanyi, 06. 11. 2009 17:07:59 Re: Re: Re:
Teri! Rendben van, tévedtem, biztosan ért az irodalomhoz, de ebből látszik, hogy a Tiffany-khoz és a Romana-khoz is, valamint a brazil szappanoperákhoz. Erzsébet pedig biztosan hazudott, amikor azt írta nekem, hogy ez egy érett írás!!! Egyébként, azzal, hogy most "leírta" az íráskészségemet, ezzel jónéhány irodalmiszerkesztő ítélőképességét is a porba tiporta, aki az utóbbi években közöltek tőlem műveket! Ezzel most nem felvágni akarok, csak a tényeket közlöm. Ezt az írásomat pedig többen olvasták és pozitív visszajelzéseket kaptam tőlük, egyedül ön "szólta le". Nem tudom eldönteni, kiben van a hiba! A bátoságról pedig annyit, hogy igenis kell hozzá, ezt a "nagyok" is megmondják, mert ez belőlünk egy darab - bármilyen közhelyesen is hangzik, így van. Erről egyébként rengeteget lehetne vitatkozni. Másrészről, ha már itt tartunk, én is diplomáztam magyar irodalomból és művelődéstörténelemből. :)) Tisztelettel: Angyal Sándor
Pandi, 06. 11. 2009 18:15:45
Kedves Teri!:) Azért kell hozzá bátorság, mert a prózában az igazi önmagadat adod ki..és ahhoz sokszor bátorság kell, hogy neveddel együtt vállald.:) ,,Az ilyen írásokat hívják "lektűrirodalomnak", ami bizonyos IQ/EQ szint alatt könnyeket csal a szemekbe, de irodalmi- és zsurnalisztikai értéke nulla!" Ez nem igaz! Nagyon sokat tud adni az olvasónak, a személyiséget is nagyon tudja fejleszteni, befolyásolni, valamint az olvasó is átértékelheti saját életét, döntéseit, megértheti, hogy anno ő ilyen helyzetben mit miért tett..:) Szerintem.:) Tisztelettel: Puha Andrea
erika, 06. 11. 2009 21:32:51 Kedves mindenki!
Csak olvasok, ámulok és bámulok... Most értem haza egy tudományos és ismeretterjesztő irodalmi konferenciáról, és kikapcsolódás gyanánt megnéztem, mi történt a Barátnő portálján. Megörültem, hogy van új a nap alatt, el is olvastam, majd akkor vettem észre, hogy beindult a szokásos fórumozás Sanyi cikkével kapcsolatban. Majd meglepődtem. Először azon, hogy fiatal barátom ilyen visszafogott, érzelmes írással rukkolt elő, másodszor pedig azért, mert támadás érte. Miért is? Azért, mert alsósként érezni mert "szerelemmel", vagy azért, mert a szalma nem lángolt sokáig? Miért ne közölhetne ilyet egy férfi? Kedves Teréz, én Önt nem ismerem, nem is mondok véleményt. De! Úgy látom, hogy abba a hibába esett, amiért Sanyit bírálta. Azaz: megállapította, hogy a szerző nem tud írni, hogy tanuljon, mert van mit. Majd tudatta, hogy docens, meg irodalmi tanszék. S mindezt azért, hogy nehogy má... Kedves Teréz, ismerek olyan pedagógust, aki magyar nyelvet és irodalmat tanít, de nem ismeri a kortárs szerzőket. Aki nem veszi a fáradságot, hogy olyanra tanítsa a rájuk bízott ifjúságot, ami nincs a tananyagban. Ismerek olyan kritikust, aki bírál élesen, mert ő olyan bátor csávó, de a sajátjáról azt hiszi, legközelebb ő a várományosa a Nóbel díjnak. Szerintem mindnyájunknak van mit tanulni, senki nem tökéletes. Ön sem, kedves Teréz, Sanyi sem, és még én sem. Vállalom. Mint ahogy azon véleményemet is, hogy tessék írni a Barátnőbe, vállalni a megmérettetést. Nem kell attól tartani, hogy ezután bosszúból lesz leszólva. Ez a portál nem arról szól. Hanem arról, hogy barátok vagyunk. És azt is elhiheti, ha Póda Erzsikének valami nem tetszik, megmondja... Üdvözlettel: Nagy Erika
Éci, 07. 11. 2009 14:11:19
múltkor olvastam egy fórumon egy illetö véleményét..... azt állította magáról hogy öt diplomája van. akinek ennyi diplomája van az nem keresi a bulvárlapok szennyrovatait és nem szól hozzá a szennyvéleményekhez. aki a diplomáival címzeteivel büszkélkedik az nekem helyböl gyanús. intelligens ember nem kérkedik eezzel... .. én 34 éves vaygok és nö. elolvastam ezt az írást egész véletlenül tévedtem ide és megnéztem a hozzászólásokat... nekem a cikk elolvasása egész jó élmény volt. sztem messze áll a nyálasságtól. de hát ízlések és pofonok....... az írás egyékbént nemis olyan jellegű hogy emiatt cikizni kéne a másikat.....
    
Sanyi, 07. 11. 2009 15:56:49 Re:
Kedves Éva! Köszönöm a hozzászólást és egyetértve Erikával, ne véletlenül tévedjen ide legközelebb :)) Ami pedig a diplomát illeti: tőlem sokan kérdezik, hogy miért nincs ráírva a személyimre, vagy bármely más igazolványomra a titulusom. A diploma nem minősít, attól még nem lesz valaki emberibb, ha kap egy papírt és pár betűt a neve mellé. Másrészt egy egyetemi docens nyomott kell, hogy hagyjon maga után, ha máshol nem, hát publicisztikai téren. Azt pedig a google megtalálná... :)) Még egyszer köszönöm a véleményt és további jó olvasást kívánok :))
erika, 07. 11. 2009 14:29:27 telitalálat
Kedves Éva, Sanyi helyett köszönöm az észrevételt, én is ezen a véleményen vagyok. Örülnék, ha legközelebb nem véletlenül tévedne a portálra, hanem késztetést érez majd arra, hogy megkeressen bennünket. Mi mindent megteszünk ennek érdekében.
Robert H. Raven, 09. 11. 2009 09:22:52 Megszólíttattam!
Nem vizsgálva azt, hogy én egészben, vagy akár részben is egyetértek-e a Teri második kommentjében megfogalmazott véleményével, elmondható, hogy én a baratno.com oldalon, és egyéb helyeken megjelent írásaim miatt is kapok eleget . Én magam, személyesen is el tudom intézni némely véleményemmel, hogy valakik ne szeressenek, utáljanak, a véremből akarjanak inni. Tehát, kedves Teri- bár köszönöm a pozítív megemlítést- szükségtelen, hogy egy harmadik személy intézze el azt, hogy már pl. Angyal Sándor is utáljon engem! :-)
    
Sanyi, 09. 11. 2009 09:51:33 Re: Megszólíttattam!
Ugyan kedves Robert, itt semmiféle utálatról nem esett szó, csak eszmét cseréltünk kissé szélsőséges módon :))
@


Kapcsolódó cikkek

Az élet röpke pillanat

Varga Gréta

„És aztán pendül már a szál. Az óra körbe-körbe jár.”

2009.11.28.   


Hív a múlt

Filó Péter

Az emlékezés számomra mindig fontos cselekedet volt.

2009.11.27.   


Ív

Madarász Ildikó

Csak egy pillanat volt meglátni. Láttam, miközben nem láttam. A botom pont bokán ütötte. Ő felkiáltott, én felkiáltottam.

2009.11.26.   


Emlékeink

Molnár Miriam

Az emberi emlékezet érdekes dolgokat tud művelni.

2009.11.25.   


Amilyenek vagyunk

Póda Erzsébet

Sokszor váratlanul törnek az emberre: az utazás monoton percei alatt, este lefekvés előtt, akár munka közben, vagy csak úgy...

2009.11.14.  2   


Mi lett volna?

Mészáros Krisztina

Mindannyian tévedünk, ki kisebbet, ki nagyobbat, de hihetetlenül nehéz felállni bármilyen bakiból.

2009.11.13.  11   

A rovat további cikkei

Kórházi emlék

Puha Andrea

Sötét volt a folyosó. Csak a végén láttam fehér foltokat.

2009.11.23.  4   


Az emlékezés lángja

Nagy Erika

Senki sem dicsekszik vele, de valószínűleg sokan tudnának említeni legalább egy esetet, amikor az a bizonyos makarenkói pofon elcsattant az iskolában.

2009.11.10.   


Nagymama

Mészáros Angelika

Szaladnak az évek, olyannyira, hogy csak ilyenkor, a halottak napja táján tudatosítom, milyen gyorsan is...

2009.11.8.  1   


Emléksorozat

Fodor Tekla

A gyerekkortól felnőttkorig...

2009.11.6.  3   


Élet és halál

Dráfi Emese

Vajon mi lesz velük? Azokkal, akik meghaltak. Sajnálják-e, hogy el kell menniük, és hogy itt kell hagyni mindent...

2009.11.2.   


Sokadik ecloga

Mészáros Krisztina

Ez a cikk egy vallomás. Nem nagyvilági, nem szól a modernkor apró-cseprő dolgairól.

2009.11.1.