Az élet röpke pillanat


Varga Gréta  2009.11.28. 9:14

„És aztán pendül már a szál. Az óra körbe-körbe jár.”

Behunyom a szemem egy éjszakán, és álmodom. Visszaálmodom az eddigi pillanatokat életemben.

Drága emlékek, amelyeket mélyen eltemet az ember. És mégis, időnként előtör belőlünk az az érzés. Mélyen magunkba tekintünk, és felbukkan a kisgyermek, aki minden éjszakán a rosszaságok tömkelegével jutalmazza meg anyukáját. Minden hétköznap kényszerből kel fel, és viszik az óvodába, aztán az általános iskolába. Alig várja már, hogy a nyári szünet elkezdődjön, hiszen utál tanulni, iskolába járni, minden paranccsal csak ellenkezik!

Ám tavasszal kirügyeznek a fák, és nyáron virágba borul a világ. Itt a vakáció. A szívünk-lelkünk megtelik örömmel, vidámsággal. Újabb és újabb kalandokba ássuk bele magunkat. Ez olyan jó érzés! Megyünk nyaralni a mamához. Két hétig itt, két hétig a másik mamánál, és kacagunk, fürdünk a szomszéd hatalmas medencéjében, esténként pedig a kimerítő bújócska, egy-egy séta után talán álomba ringatjuk magunkat. Ha mégsem, ott a televízió! És jön a következő nap, ami szintén pompásan telik. Segédkezünk a ház körül – szó se róla, van mit –, kitakarítunk, aztán a jól megérdemelt kakaós kalácskánkat várjuk az asztalon, vagy a kelt gömböckét. Mennyire szerettem!

Hirtelen felnövünk... És nekem fáj, ha visszagondolok olykor, ha emlékek gyűlnek a lelkembe, mert akkor a szívem vigasztalhatatlan. Ésszel tudom, felfogom: az élet végső állomása a halál. Azután pedig valami más, valami mennyei következik. Hiszek benne, hiszek a földöntúli valóságban, a Paradicsomban, amelyben Ádám és Éva élt.

Ők is ott élnek tovább.

Egy másik felfogás, a tibeti buddhizmus, szerint a földi élet után az emberek lelke újra visszatér egy újszülött lelkébe. Így testet ölt egy másik életben. Ily módon a halál metaforája az újjászületésnek. Amikor nagymamám megtalálta az Édent, egy hónap sem telt bele, és megérkezett a családba egy kisfiú. Megdöbbentő, mindenki azt mondogatta: „Mama elment, de visszajött”. „Ostobák, gondoltam magamban. Miről beszélnek?” Csak forgott körülöttem a világ, sok éven keresztül. Egy hatalmas falat húztam magam köré, mely fal áttörhetetlennek bizonyult. Valóban, volt időm gondolkozni azon, mi lehet az élet után.

Töprengtem: a sokféle különböző válasz közül mit higgyünk el? A materialisták, az „ateisták” szerint a halállal véget ér minden, csak a világ forog tovább. A zsidók, a muzulmánok és a keresztények hisznek abban, hogy a földi élet után egy örök élet vár ránk. A reinkarnáció tana a lelkek vándorlásán alapszik: a lélek örök, a test csak átmeneti. Amennyiben ez létezik, akkor nincs más célja, csak önmagunk fejlődése különböző életsorsokon keresztül. Azóta elfogadtam a „rendet”. Mi is meghalunk egyszer.

Úgy gondolom, az élet röpke pillanat. Az értékes perceket jelen esetben a Földön töltjük. Ehhez kapcsolódó végső következtetésem egy idézettel zárom:

„Nem ellenségek vagyunk, hanem jó barátok.
Nem szabad ellenségeskednünk!
Lehetnek köztünk feszültségek, de a szeretet sohasem törhet meg.
Az emlékezet titkos húrjai még megpendülnek,
Midőn jobbik természetünk lágyan megérinti őket!”



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Hív a múlt

Filó Péter

Az emlékezés számomra mindig fontos cselekedet volt.

2009.11.27.   


Ív

Madarász Ildikó

Csak egy pillanat volt meglátni. Láttam, miközben nem láttam. A botom pont bokán ütötte. Ő felkiáltott, én felkiáltottam.

2009.11.26.   


Emlékeink

Molnár Miriam

Az emberi emlékezet érdekes dolgokat tud művelni.

2009.11.25.   


Amilyenek vagyunk

Póda Erzsébet

Sokszor váratlanul törnek az emberre: az utazás monoton percei alatt, este lefekvés előtt, akár munka közben, vagy csak úgy...

2009.11.14.  2   


Mi lett volna?

Mészáros Krisztina

Mindannyian tévedünk, ki kisebbet, ki nagyobbat, de hihetetlenül nehéz felállni bármilyen bakiból.

2009.11.13.  11   


Az emlékezés lángja

Nagy Erika

Senki sem dicsekszik vele, de valószínűleg sokan tudnának említeni legalább egy esetet, amikor az a bizonyos makarenkói pofon elcsattant az iskolában.

2009.11.10.   

A rovat további cikkei

Kórházi emlék

Puha Andrea

Sötét volt a folyosó. Csak a végén láttam fehér foltokat.

2009.11.23.  4   


Nagymama

Mészáros Angelika

Szaladnak az évek, olyannyira, hogy csak ilyenkor, a halottak napja táján tudatosítom, milyen gyorsan is...

2009.11.8.  1   


Emléksorozat

Fodor Tekla

A gyerekkortól felnőttkorig...

2009.11.6.  3   


Csak a szépre…

Angyal Sándor

Emlékszem, fogtuk egymás kezét és szépen haladtunk a többiek után...

2009.11.5.  16   


Élet és halál

Dráfi Emese

Vajon mi lesz velük? Azokkal, akik meghaltak. Sajnálják-e, hogy el kell menniük, és hogy itt kell hagyni mindent...

2009.11.2.   


Sokadik ecloga

Mészáros Krisztina

Ez a cikk egy vallomás. Nem nagyvilági, nem szól a modernkor apró-cseprő dolgairól.

2009.11.1.