„Milyen volt szőkesége...”


Robert H.Raven  2010.11.29. 6:35

A hosszú éjszakai repülőút kiszívja az összes energiát az emberből.

Tizenkét órán keresztül hallgatni a motorok folyamatos, monoton morgását, figyelni a gép rázkódását, tudni, hogy milyen erők dolgoznak fönn és mixelik a hideg és meleg levegőt izmos, turbuláló katyvasszá, ami egy 70 tonnás és 900km/órával szálguldó gépet olyan könnyen ráz, mint a kutya a lábtörlőt, bizony eléggé fárasztó. De én vagyok a hibás, nem vitás. Repülőn nem tud lekötni semmi. Valószínűleg hiányzik a kontroll érzése, ami például egy autóban megvan. Még ha nem is én vezetem, de tudom, hogy vész esetén tudnám vezetni. A repülőgépen csak ülésre vagyok ítélve – sem olvasni, sem zenét hallgatni, sem filmet nézni, aludni nem tudok. Aztán megérkezek az utolsó előtti állomásra, magam mögött hagyom Ázsia minden titkát, amit még nem volt hajlandó elárulni, minden ízét, arcát, amit még nem mutatott meg, és megérkezem Európába.

Kora reggel, hideg, céltalan várakozás és ücsörgés a repülőtéren a kapu előtt. Figyelem, hogy kik mehetnek ilyen korai órán Budapestre. Egy norvég pár mélán bámulja az újságot, két kőműves kinézetű alak érkezik egy barna plüsspárnával, amiről rajzfilmfigura kedvességű rénszarvas figyel, kerek szemekkel. Jópofa. Kéne nekem is egy! De elvetem a gondolatot, miközben tudom, hogy később meg fogom bánni.

A beszállás időben elkezdődik, de valami miatt nem nyitják ki a gép ajtaját, és mi, az utasok, várunk a folyosón, és próbálunk a gép ajtaján lévő kis ablakon belesni, történik-e már valami. Megjelenik egy szőke lány, a hüvelykujját felfelé tartva jelez, majd kinyílik az ajtó.

Elérkeztem az utam utolsó felvonásához. Hazaérkezni szeretek, de mindig szomorú vagyok picit. Az elutazás az újdonság ígéretét hordozza, még akkor is, ha nem először látogatom meg a helyet – a visszaút pedig a befejezett befejezetlenség hangulatába taszít. Mennyi minden volt még, amit nem láttam, még kellett volna két nap, még el kellett volna mennem ide, vagy oda, mit találtam volna, ha továbbmegyek azon az utcán...? Ilyen kérdések foglalkoztatnak.

Beszállok a gépbe, és kiderül, hogy én vagyok az egyetlen business class utas. A végtelenségig hálás vagyok ezért a Teremtőnek. Én bolond, még így is ragaszkodom a helyemhez, és leülök oda, ahová a beszállókártyám szól. A stewardessek teszik a dolgukat. Ezerszer végigcsinált rutin. Felszállás, turbulencia, végre megnyugszik a gép, és hallom, hogy a hölgyek az első ajtónál lévő ülésükön kikapcsolják a biztonsági övüket, és indulnak munkára. Lehunyt szemmel igyekszem kizárni a gép hideg fém-plexi-műanyag egyvelegét. Már alig-alig érzékelem, hogy az ajtónyitást okézó szőke stewardess elmegy mellettem, és az ő általa kavart kis légörvény formájában az önkéntes magányomba berobban a nőiesség. Rámzúdul az illata, a távolodó lépteinek tompa hangja, a ruhája suhogása. Kinyitom a szemem, őt nem látom már, de bevillanak azoknak a nőknek az arcai, akik eddig fontosak voltak és valamiért szerettem őket.

Visszajön, és elhatározom, hogy megfigyelem. Háttal áll. Csinos és szőke. A kezét figyelem, ahogy ráteszi az előttem lévő ülés támlájára. Megfordul! A rám ömlött nőiessége már felébresztett, de ismét levesz a lábamról az, ahogy megfordul. Kicsit hátrafordítja a fejét, én látok pár hajszálat elszabadulni. A lófarokba fogott haja libben, előbb a válla követi a fejfordulatot, majd a teste. Ezzel nem tudok mit kezdeni! Elegáns, és talán Londonban tanítják viselkedés-órákon...

Ott tanulta, vagy ez a mozdulatsor nála természetes?

Megszólít, angolul.

Egy pillanatra átvillan az agyamon, hogy angolul válaszoljak-e, mert úgy biztos, hogy csak a minimálisra szorítkozunk a beszélgetést illetően, de ez a pár pillanatnyi megingás elég, hogy magyarul válaszoljak. Kicsit meglepődik. Olyan, mintha megsértettem volna, és máris szabadkozik, hogy nem gondolta, hogy ilyen korai járaton magyarok lennének.

Ahogy beszél, a nap átvilágít a gépen, és mézszínnel keretezi. A légkondicionálóból áramló fuvallat áttáncol az elszabadult hajszálain és tincsein. Az arca, talán a magyar válaszom miatt, kemény és büszke, szemei nem könnyen adják ki titkaikat. Hirtelen meglátom benne a természetes nőt, és úgy képzelem, hogy ez az arc nem kiáltva hívja, hanem lágyan inti magához azt, akit jelenlétével esetleg megajándékoz.

Kérek egy narancslét, s ahogy kihozza, odatérdel az előttem lévő üléssorra, és a támlára támaszkodva mondja, hogy az előző nap mennyire foglalt volt a business class, mert a finn miniszterelnöknő repült Budapestre. Ahelyett, hogy valami értelmeset mondanék, meglepődve a jelenségtől és lebilincselődve a természetességétől, csak valami őrült magyarázattal állok elő a mindenkori finn nagykoalícióról. Már így is elfeledtette velem a mögöttem lévő tizenegynéhány repüléssel telt órát, de tovább fokozza bennem azt az érzést, amit egy férfi akkor él át, amikor azt érzi, hogy most nem átlagos nővel találkozott.

Ami nálam mindig torokköszörüléssel jár és azzal, hogy a felszabaduló birtoklási vágyat próbálom valahogy elfojtani. Sikerül, megtörténik, de közben ő kicsit pimasz lesz azzal, hogy megkérdezi, az akcentusomból találgatni kezdi, honnan származom.

A válaszom meg sem várja, úgy közli, hogy most kérhetek bármit, mert én vagyok az egyetlen utasuk. Nem szeretem azokat az utasokat, akik jópofáskodnak a stewardesekkel, de most azt mondanám, hogy nem vagyok sem éhes, sem szomjas, de üljön le és beszélgessünk sokáig. Hosszan, mindenről! Ehelyett (Istenem, lúzer vagyok ilyenkor) azt mondom, hogy nem kérek semmit, és minden jó!

De nem jó semmi!

Az sem jó, hogy be tudtam magamnak bizonyítani, hogy tévedtem! Mert amikor a beszállásnál az ablakban megláttam a szőkeségét, a temperamentumát, és ahogy intézkedett, azt gondoltam, megvan benne minden, amit utálok. De fél óra elteltével azt gondoltam, hogy talán meglehet benne minden... Minden, amit keresek!



Hozzászólások

Adrienn, 29. 11. 2010 09:54:00
Huh...majd később írok még de most csak huh
    
fds, 31. 01. 2011 22:12:14 Re:
baratno.com
Angéla J., 29. 11. 2010 11:46:35
Én csak azt kérdezem, hogy énrólam miért nem ír senki ilyet???? Hol az a pasi aki rólam ilyet írna! Jelentkezzen! :-))
Tempest, 29. 11. 2010 14:07:05
A fenéért kell karácsony előtt ilyet írni és megjelentetni! Most ilyen ajándékot akarok kapni én is! :-) Persze szeretem a barátom, már 4 éve vagyunk együtt, és jól megvagyunk, de ha ilyet írna nekem vagy rólam, az volna az igazi ajándék! Na, csá mindenkinek!
J, 29. 11. 2010 18:31:47 Csak
Ez ,,csak" egy írás, ennek meg kell történni velünk hogy tudjuk élvezni az ízét. Így csak sóvárgunk és leértékeljük azt amink van és honnan tudjuk hogy rólunk esetleg nem ezt gondolja-e a kedvesünk csak még nem mondta, még nem írta le.Lehet ez a légikisasszony nem is tudja mit indított el ebben a férfiben hacsak nem olvassa hacsak nem mondták el neki.Vágyakozni, sóvárogni igenis lehet,csak közben ne feledjük milyen szerencsések vagyunk, hogy nekünk egy hús-vér ember adatott az oldalunkra, mégha setébb-sutább is mint az itt említett főszereplő, de ő a miénk, míg a cikkben említett tökéletesség csak egy vágyálom, a szerző álma. Az írás mindenesetre negyon romantikus.
H, 29. 11. 2010 18:52:25
óóóóó....csak nem....?
T, 29. 11. 2010 20:09:00
Dehát a lényeg a romantika! Ezért szeretjük a másikat, mert vele el tudunk képzelni ilyen romantikus találkozást, vagy együttlétet! Én szeretnék a légikisasszony lenni, és sajnálom, hogy nincs folytatása. Az írónak mondom, hogy vehetné a féradságot és bátorságot és megkereshetné a kisasszonyt!
K.Ági, 29. 11. 2010 20:53:40
Ja, az vicces volna, ha olvasná a légikisérő! Kíváncsi lennék, hogy mit szól hozzá! Sztem is meg kéne keresni! :-)
H, 29. 11. 2010 21:55:17
azta.....nem győzök csodálkozni...
    
J, 30. 11. 2010 16:20:43 Re:
Min is, kedves H?
Andrea, 30. 11. 2010 21:54:57
Ez romantikus, árcsak igaz lehetne! Jó volna egyszer ilyet olvasni magamról. Én hiszek abban, hogy kezdődhetnek így kapcsolatok. Miért ne? nem csak bulikban lehet ismerkedni!
Pati-ka, 01. 12. 2010 09:55:35
Utálom azokat a stuardeseket akik jópofiznak a pasiutasokkal. Nem az a dolguk! Asztán meg csodálkoznak ha lenézik őket!
Grace Kelly, 01. 12. 2010 13:29:58
Még szerencse, hogy az utasaim 90%-a nem ilyen "savanyú és korlátolt" :DDDD (..és irigy - Hölgy?) Tájékoztatásul: a kedves, jó kedélyű, jó humorú, intelligens, nőies (EZ TÉNYLEG A DOLGA!) és "a pasizós" stewardess között hatalmas az átmenet. Maga az szerző is tanusíthatja, hogy semmit nem tettem azért, hogy ez a cikk létrejöjjön. (Ebből talán kiderül, hogy a story igaz, mert velem történt ;))
    
Pati-ka, 01. 12. 2010 13:48:33 Re:
Japersze! Csak szeretnéd hogy veled történt volna meg! Bárki írhatja! Nem vagyok irígy, csak egy: nem hiszem, hogy van ilyen pasi akinek ilyen érzései lennének, mert sztem egy sincs ilyen, kettő: ha sturdess vagy akkor repülőről írsz most? :-)
RHR, 01. 12. 2010 14:20:54
Princesse Grace igazat beszél! Ugyanis megtaláltam! Erre valók a véletlenek!
J, 01. 12. 2010 20:08:24
Véletlenek nincsenek,kedves Robert!
Adrienn, 02. 12. 2010 11:49:14
Akárhogyis, nekem tetszik ahogy a férfi leírja, hogy milyen érzések eletkeztek benne a a nő miatt. Reméelm, hogy a történet igaz, és ez lehetne egy karácsonyi mese is az összes reménytlen romantikus léleknek. nem értem, hogy egyesek miért igyekeznek mindenből kiölni a szépséget, a romantikát, úgyis annyi rondaság van a világban, miért kell mindig csak a rosszat keresni. Azt is remélem, hogy a történet folytatódik, még ha csak képzeletben is. Jó ilyeneket olvasni ezen az oldalon, az irigyek (Pati-ka) meg sárguljanak meg!
N. Gabi, 02. 12. 2010 23:31:26
Kisasszonykám és író (vagy tanár) uram, kérem becsüljék meg ezt a "véletlent"! Igazi Karácsonyt!
@


A rovat további cikkei

Fitneszbe megyünk!

Angyal Sándor

Na, nem én! De manapság divat fizetni azért, hogy drága tornagépekkel eddzük a testünket.

2013.11.14.  2   


Szőke nő az ülés mélyén

Angyal Sándor

Nem, nem egy Almodóvar-filmről lesz szó, hanem a színtiszta valóság nagy autókról és szőke sofőrökről...

2013.9.25.  2    17


A nők többet vásárolnak

Angyal Sándor

A cím megtévesztő, vagyis szerintem nem teljesen igaz.

2013.6.4.  4    13


Mitől félnek a férfiak?

Faar Ida

Rendíthetetlenek, erősek, kitartóak, bátrak, sebezhetetlenek, ilyen és ehhez hasonló jelzőket használunk, ha a férfiakat akarjuk jellemezni.

2013.2.22.    8


Anyasági időhajsza

Szilvási Krisztián

A férjezett családos anyák hétköznapjai – férfiszemmel.

2012.10.25.  3   


Nincs barátság szex nélkül?

Szilvási Krisztián

Mármint férfi és nő között természetesen.

2012.10.12.    25


A változás szele

Póda Csanád

Kiabál. Megütött. Bánt... De szeret!

2012.1.4.    10


„Párkapcsolati” utazásaim

Póda Csanád

Misztériumok a Komárom-Csepel vonalon.

2011.12.22.  2    12


Óvakodj (ezektől) a férfiaktól!

Robert H.Raven

Ezer és ezer történetet hallottam már a szakításról. Majd´ mindegyik sztori azzal kezdődik, hogy a pasi olyan édesnek tűnt eleinte...

2011.7.22.  17    36


Kedves, elviszlek oda...

Robert H.Raven

Nemrégen a combfix harisnyák semmihez sem hasonlítható erejét énekeltem meg. Most a romantikával próbálkozom.

2011.6.27.  15   


A Kate Middleton-leckék

Robert H.Raven

Nemrég hosszabb időt töltöttem kedvenc városomban, és volt időm áttanulmányozni a sajtót az évszázad esküvőjéről.

2011.6.13.  6    20


Vissza a combfixbe!

Robert H.Raven

Mostanában a tévék műsorait figyelve észrevehettük, hogy a fiatal lányok a tetszetős tangáikat lecserélték vitorlavászon méretű csatabugyikra.

2011.5.11.  14    13