Szerelem?!


Póda Csanád  2010.11.23. 7:00

Sosem értettem, mi motiválja a szebbik nemet a partnerválasztásban.

Nemrég e témáról beszélgettem néhány ismerősömmel. Első „riportalanyom” az egyik csoporttársnőm volt, akinek nincs aktuális párkapcsolata. Mikor szóba került a kérdés, és kiderült a „férfihiány”, megkérdeztem: szerinte vajon miért nem jönnek össze neki a dolgok, miért nincs szerelme, párja, pasija (ki hogy nevezi)? A válasz meghökkentő volt. A következőképpen hangzott: mivel ő intelligens lány, ha beszédbe elegyedik egy sráccal, aki tisztelni kezdi őt, kiderül róla (a lányról), hogy művelt, ezért a srác nem lesz belé szerelmes... A választ hallván leesett az állam! Tágra nyílt szemekkel kérdeztem vissza: -- Ha tisztel a fiú, akkor már nem is szerethet?! A válasz zavart nevetgélés és mellébeszélés volt. Valami olyasmi, hogy: dehogynem, nem úgy értettem... De hogy „hogy értette?”, arra nem kaptam választ.

A következő beszélgetőtársam egy nálam pár évvel idősebb, de még mindig nagyon fiatal hölgy volt, akivel megosztottam ama rémromantikus elméletemet, amely számomra logikusnak tűnik a szerelemben. Vagyis: ha valakivel megismerkedünk, nyilvánvalóan eldől számunkra, hogy megkedveljük-e vagy sem. Ha igen, akkor több időt töltünk el vele, s ha közben bele is szeretünk, akkor elkezdünk járni. Ezt az elméletemet azon nyomban meg is cáfolta: a mai világban úgy megy, hogy az emberek megtetszenek egymásnak (csupán külsőre(!), összejönnek, aztán arra várnak, hogy beleszeressenek egymásba. Számomra riasztóan szerelemmentesnek tűnik ez a helyzet, bár elismerem, próbálkozni így is lehet, de ez esetben valami nagyon félresiklott... Valamint azt is megosztotta velem, hogy a magyar lányok azért keresnek kétségbeesetten társat, mert aki 25-26 évesen még egyedül van, azt már az egyetemen lesajnálják. De hiszen annyi évesen az ember még szinte gyerek! Hát így erőltetik a „szerelmet” manapság a szép magyarhonban? Aztán csodálkoznak az emberek, hogy a házasságok 50 százaléka egész egyszerűen befuccsol.

Harmadik beszélgetőtársammal egy teázóban találkoztam, s körülbelül két órán át mesélte élete történetét, amit feszült figyelemmel hallgattam. Rengeteg érdekes dolgot osztott meg velem e lány. Azonban, ami számunkra fontos lehet az az, hogy szülei tizenéves korában elváltak, mivel édesanyja megcsalta az édesapját. Aki viszont (a lány szerint) fülig szerelmes az anyukába talán még most is – miközben már egy másik nővel él immár kiegyensúlyozott párkapcsolatban. A lány kapcsolata közben nagyon megromlott az édesanyjával. Azt mondja, ő sosem akar ilyen „szemét” lenni a szerelmével. (Igen, a lány egy éve párkapcsolatban él.) Ez mind szép és jó – lenne! Csakhogy a mese itt nem ér véget. A nagy Ő ugyanis egy olyan srác, akit e leányzó nagyjából a következőképpen jellemzett: „Vékony, de izmos, bunkó, a zenei ízlése a béka segge alatt, műveletlen, agresszív – anyu szerint, ha összeházasodunk, tuti verni fog, de szerintem nem képes rá. De szeretem.” És azt is mondta, hogy már dolgozik azon (ő, a lány!!!), hogy a fiú műveltebb legyen és feltornázza magát kicsit egy bizonyos szintre. Tegyük hozzá: egy igencsak széparcú, tájékozott, művészi hajlamokkal rendelkező ifjú hölgyről van szó. Miután visszakérdeztem, hogy ez így tényleg egy működő kapcsolat-e, azt a választ kaptam, hogy: „Jaaaj, biztos megint csak én rinyálok túl sokat, meg túl háklis vagyok, meg csak a negatívumokat mondtam el, pedig a kapcsolatom tök jó...!” Meg, hogy úgyse találna jobbat. És azt is elmesélte, hogy bűntudata van amiatt, hogy eszébe jutott egy régi szerelme, és azon jár az esze, hogy mi lenne, ha...? De persze nem fogja elhagyni a mostani fiút, mert akkor olyan szemét lenne, mint az anyja. Mikor megkérdeztem, nem lehetséges-e, hogy a szülei kapcsolata azért ment tönkre, mert az anya is erővel kapaszkodott valamibe, ami nem működött, a válasz egyértelmű „nem” volt. A magyarázat: az ő anyja egyáltalán nem képes a kompromisszumra. Viszont sose beszélte meg vele, hogy miért futott zátonyra a házasságuk...

Úgy tűnik, így megy ez mifelénk. Biztosan vannak kivételek, de sajnos az esetek többségében ilyen és ehhez hasonló történetekbe botlok. Mindenki elmagyarázza, hogy nem látok bele a dolgokba, ez nem olyan egyszerű, úgysem érthetem. Elismerem, nehéz szembenézni a tényekkel és változtatni azokon, de nem túl nagy ár a rengeteg „kompromisszum”, az önfeláldozás, a szenvedés és önáltatás egy „működő” kapcsolatért? Ha ezekből a lányokból anyukák lesznek, vajon nem pont ugyanezt fogják majd látni az ő porontyaik is, és nem ugyanazokba a csapdákba esnek majd bele?

Kedves nők, hölgyek, asszonyok, lányok, tessék elgondolkodni csöppet! Megéri végigvegetálni és mártírkodni az életet, csak hogy ne kelljen szembenézni önmagunkkal? Hogy ne kelljen bevallani, hogy igen, elrontottam? Hogy ne kelljen elhinni, hogy az a sok év nem kárba veszett idő, hanem csak egy emberi tévedés, egy hiba, amelyből tanulhatunk? Vagy inkább erőt veszünk magunkon és lezárjuk, aminek amúgy is vége, továbblépünk és törekszünk a boldogabb életre?...

A döntés az Önök kezében van!



Hozzászólások

Monika, 23. 11. 2010 11:53:46
Csanád, nagyon tetszik ez az írás! Jó, hogy vannak fiúk, férfiak, akik így gondolkodnak, és ilyen jól meg is tudják fogalmazni a mondanivalójukat.
Pandi, 23. 11. 2010 13:35:33
Ez nagyon jó!:) Pont ezen gondolkoztam én is.:) Hogy az ember lánya miért is van egyedül, illetve, hogyan ismerkednek a mai fiatalok.:) Az, hogy kimarad az udvarlási rész, nagyon nem tetszik...
zazu, 23. 11. 2010 16:45:30
Lesz folytatas????
Pindur, 23. 11. 2010 18:22:32
Ez egy igazán nagyon jó cikk!!! Gratulálok a szerzőnek! Még sok hasonlót szeretnék tőle olvasni!!!
Zoli, 10. 01. 2011 22:22:29
Tényleg ez a lényeg, de szerencsére az igazi férfi megszerzi a Nőt akit érdemes, mert csak azt kell megtalálnia (illetve megmutatnia) ami a nőnek hiányzik. Amelyik Nő magányos, arról kizárólag csak saját maga tehet, mert olyannak mutatja magát akit nem is érdemes megismerni. A férfi vadászik, de ha nincs mézesmadzag akkor nincs miért törnie magát. Az udvarlásnak meg szívből kell jönnie, nem tiszteletből, más világot élünk ahol a Nő szinte egyenrangú a férfival.
    
Timi, 14. 03. 2011 19:47:01 Érdekes téma
Kedves szerző és férfiak! Ritka, hogy van még ilyen naiv romantikával megáldott férfi napjainkban. Mint gondolom sokaknak, nekem is vannak negatív tapasztalataim a férfiakkal kapcsolatban, azt hiszem egyik nő sem lehet kivétel ezalól. Én aláírom, hogy nem csak a férfiak hibásak. Ha a nő nem ízig-vérig NŐ, akkor persze, hogy a férfiak kutyába sem veszik! A srácok helyében én sem közelednék olyan lányhoz, akin látszik, hogy még önmagával sincs tisztában. Az intelligencia, tisztelet és szerelem kérdésköre... Jártam már hasonló módon, hogy a cikkben említett lány. Vitatkoznék az álláspontokkal. Úgy gondolom, hogy egy intelligens, az átlagnál értelmesebb vagy műveltebb lány is szerethető. Minden kapcsolat alapja a kölcsönös (!!) tisztelet, mely fakadhat abból, hogy a lány intelligens, vagy személyiségének tulajdoníthatóan. (stb.) Én nem tudnék olyan ember mellett elköteleződni, aki nálam kevésbé intelligens vagy művelt. Előbb-utóbb ez a dolog kiütközik az élet valamely területén, és jó esetben a párkapcsolat megszakadásához, megszűnéséhez vezet. Ez az én véleményem, vitatkozni lehet és érdemes is ezen a témán.
        
Póda Csanád, 15. 03. 2011 14:31:08 Re: Érdekes téma
Kedves Timi! Úgy érzem, picit homályosan fogalmazhattam, a célom többek közt az volt, hogy bemutassam, a lányok milyen tévhitekbe kergetik magukat, személy szerint kimondottan az intelligensebb, műveltebb lányok tudnak igazán vonzani, ők azok, akiket szívből lehet szeretni, ezért is lepődtem meg a hölgyemény válaszán. Azt próbáltam érzékeltetni, hogy milyen apró butusságokból tudnak problémát csinálni a lányok. A műveltségének csak vonzóbbá kéne őt tennie mind az önmaga, mind a férfiak szemében, ennek ellenére komplexusokhoz vezetett nála. Hát nem abszurdum?
@


A rovat további cikkei

Fitneszbe megyünk!

Angyal Sándor

Na, nem én! De manapság divat fizetni azért, hogy drága tornagépekkel eddzük a testünket.

2013.11.14.  2   


Szőke nő az ülés mélyén

Angyal Sándor

Nem, nem egy Almodóvar-filmről lesz szó, hanem a színtiszta valóság nagy autókról és szőke sofőrökről...

2013.9.25.  2    17


A nők többet vásárolnak

Angyal Sándor

A cím megtévesztő, vagyis szerintem nem teljesen igaz.

2013.6.4.  4    13


Mitől félnek a férfiak?

Faar Ida

Rendíthetetlenek, erősek, kitartóak, bátrak, sebezhetetlenek, ilyen és ehhez hasonló jelzőket használunk, ha a férfiakat akarjuk jellemezni.

2013.2.22.    8


Anyasági időhajsza

Szilvási Krisztián

A férjezett családos anyák hétköznapjai – férfiszemmel.

2012.10.25.  3   


Nincs barátság szex nélkül?

Szilvási Krisztián

Mármint férfi és nő között természetesen.

2012.10.12.    25


A változás szele

Póda Csanád

Kiabál. Megütött. Bánt... De szeret!

2012.1.4.    10


„Párkapcsolati” utazásaim

Póda Csanád

Misztériumok a Komárom-Csepel vonalon.

2011.12.22.  2    12


Óvakodj (ezektől) a férfiaktól!

Robert H.Raven

Ezer és ezer történetet hallottam már a szakításról. Majd´ mindegyik sztori azzal kezdődik, hogy a pasi olyan édesnek tűnt eleinte...

2011.7.22.  17    36


Kedves, elviszlek oda...

Robert H.Raven

Nemrégen a combfix harisnyák semmihez sem hasonlítható erejét énekeltem meg. Most a romantikával próbálkozom.

2011.6.27.  15   


A Kate Middleton-leckék

Robert H.Raven

Nemrég hosszabb időt töltöttem kedvenc városomban, és volt időm áttanulmányozni a sajtót az évszázad esküvőjéről.

2011.6.13.  6    20


Vissza a combfixbe!

Robert H.Raven

Mostanában a tévék műsorait figyelve észrevehettük, hogy a fiatal lányok a tetszetős tangáikat lecserélték vitorlavászon méretű csatabugyikra.

2011.5.11.  14    13