Asszonyember


Madarász Ildikó  2011.4.26. 4:34

Melinda negyvenegy éves, özvegy családanya, aki kőműves, burkoló, szobafestő és vízvezeték-szerelő.

– Szombaton lerakom a járólapot, vasárnap meg kifugázom. Józsi segít majd nekem kicsit. Jó lesz ez így nektek?
– Persze, persze és mindent hozol? Nem kell vennem semmit?
– Nem, nem! Viszem a szerszámaimat, de ha van egy jó gumikalapácsotok, akkor azt megköszönném, mert az enyémet a múltkor egy villa csempézésénél elhagytam.
A beszélgetésnek vége szakadt, mert Melindát ezren hívják telefonon.

Melinda háromgyerekes, özvegy, negyvenegy éves családanya, aki remek burkoló. Meg kőműves. És persze szobafestő. Ja és el ne feledjem: vízvezeték-szerelő.

Melinda nem az a kislány volt, aki arról ábrándozott, hogy egyszer majd négykézláb állva napi 8-10 órán át a járólapokra hajolva, azokat a csempevágóval fogja darabolni, vagdalni, ha a kedves megrendelő úgy kívánja. Mert a megrendelő valami mást, valami különlegeset akar, de ha nem is lesz különleges meg egyedi, akkor is legyen különb a szomszédénál. És az igényeket ki kell szolgálni. Így Melinda vág, illeszt és ragaszt, esténként tervet készít, hogy hol is kezdje el rakni, és számolja a négyzetmétereket. Melinda ugyanolyan kislány volt, mint bármelyikünk. Babákkal játszott, zenét tanult, kórusban énekelt, és ugyanolyan fehér menyasszonyi ruhája volt, mint akár nekem.

Aztán jöttek a gyerekek, szépen sorban, kétévente, mígnem három kislány boldogította az életét. Építkezni kezdtek. Aztán jött a tragédia, és egyik nap Melinda egyedül találta magát a három kislánnyal. Temetés után, mikor mindenki elment, kiállt az épp csak elkezdett háza közepére, s vett egy mély levegőt. Másnap hajnapban kelt, ellátta a legkisebbet, és elkezdett maltert keverni. Ezt már csinálták együtt a férjével (segítettek a kőművesnek) így tudta az arányokat. Aztán megfogta az első téglát, és a helyére tette. Aznap három sort falatozott fel.

Így kezdődött.

Küszködéssel, sok baklövéssel, rengeteg jó barát segítségével, nagy akarattal, tíz hónap múlva állt a ház. Melinda a saját háza építésével kezdte a szakmát, ez volt az iskola, a saját tanműhely, ahol szakemberek irányításával, sok jegyzet készítésével, a kelleténél több falfesték réteggel, de kezdte kitanulni a szakmákat. A valósága kényszerítette. GYES mellett, pénz nélkül, egyedül, meglévő építőanyagokkal kezdte a szakmát, több éve képezi magát. Folyamatosan.

Azóta épített egy másik házat, és életformája lett az építés.

Alapot rak le, betont tör fel, sövényt nyír. Múlt ősszel például egy építőbrigád élén kőműveskedett és vidáman újságolta a telefonba, hogy már tud köroszlopot is készíteni.

Melinda férfimunkát végez nap, mint nap. Ez lett a hivatása. Kényszerből alakult, s mára örömforrássá, pénzkereseti lehetőséggé vált.

Melinda jó szakember. Precíz, pontos, és nem nyafog nyáron vakolás közben, hogy száraz a beton, így jelezvén, hogy jöhet az újabb üveg sör.

Melindát sokfelé hívják. Ahol egyszer már letette a névjegyét, soha nem felejtik el. Általában először furcsán méregetik, valamelyik melós feleségének hiszik folyton, aki csak a szállítással van megbízva, de az utasítások elhangzása után, illetve amikor ő veszi kezébe a szintezőt – elnémulnak a döbbenettől. Melinda már megszokta a furcsa, kétkedő pillantásokat, hisz tudja, hogy minden csoda három napig tart, s a következő reggelen már az építésvezető is csak vele tárgyal.

Persze Melinda otthon ugyanolyan anya és nő, mint bármelyikünk, azzal a különbséggel, hogy neki nem a vasalástól fáj a háta péntekre, hanem a betonkeverőbe való lapátolástól. Az előítéleteket is megszokta. Megszokta, hogy először, kapásból félárat ajánlanak egy olyan munkáért, amire úgy gondolják, hogy azt csak férfi végezheti. Persze ezerszer bizonyított, de tudja, hogy még ezerszer bizonyítania kell, mert nő. Hátránnyal indul a férfiakkal szemben, de a „verseny”végén általában ő a befutó.

Nálunk is járt egy hete. Ő lapozta le a szuterént. Mikor elment, a szomszédok átjöttek hozzánk, s az alagsort vizslatva kérdések záporát zúdították ránk: „Hogy-hogy egy nő volt a burkoló...? Egy... egy... asszonyember...?!”



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Ne várjunk a hercegre!

Jády Mónika

Ötletes reklámmal jelentkezett tegnap Zürich közlekedési vállalata.

2011.4.30.  5    4


Borbarátnők és sommelier-lányok

Kottra Éva

Még néhány évvel ezelőtt is, egy nőnek borról beszélni véteknek, de legalábbis illetlenségnek számított.

2011.4.18.    9


A zaj királynői

Bíró Szabolcs

„Lány kezébe nem való elektromos gitár!”

2011.4.11.    9


Asszony és villáskulcs

Nagy Erika

A nők megállják a helyüket a legtöbb férfiszakmában is.

2011.3.28.   


A nők nem lamentálnak

Dráfi Emese

Manapság az ember azt tanul, amit akar, és ott dolgozik, ahol tud, ahová ismerősi alapon el tud helyezkedni.

2011.3.18.    21


A nők a hibásak?

Kabók Zita

Az egyes foglakozásokat űző embereket különbözőképpen képzeljük el.

2011.3.10.   

A rovat további cikkei

Egy nő a férfiak között

Halász Kata

Szántó Niki nem férfias. Tűsarkú, szűk ruha és kibontott, hosszú haj nélkül sem lenne az.

2011.3.4.    5