A gyerek és a tévé


Jády Mónika  2008.3.25. 19:32

Van, aki soha nem engedi tévézni a gyermekét, más szülők viszont nem szabnak semmilyen korlátot.

A szakemberek azt mondják, a gyereket életük első három évében ne ültessük a tévé elé! A gyerekek maguk kell, hogy felfedezzék a környezetüket. Közvetlen kapcsolatra, saját tapasztalatokra van szükségük, nem egy elektronikus eszköz által leképzett világra. Persze, attól még senki sem lesz rossz szülő, ha néha-néha mégis tévézni engedi a kisgyermekét. De – ideális esetben – nem egyedül, csakis felügyelettel, hogy az apróság a program nézése közben felmerülő kérdéseire választ kaphasson. Nem szerencsés bébiszitterként használni a tévét, vagyis a készülék elé ültetni a gyereket, hogy nyugodtan végezhessük a dolgunkat. Ha végképp nem találunk más megoldást, tegyünk be egy DVD-t, amelynek a tartalmát már ismerjük.

Óvodás kortól már része lehet a tévézés a gyerek programjának. Persze, csak mértékkel. Hogy a szülők hetente csak egy-két órát engedélyeznek, vagy akár naponta egy órát, az az ő tévézési szokásaiktól is függ. Mindenesetre az a jó megoldás, ha fokozatosan növeljük az „adagokat”. Minél idősebb a gyerek, annál több tévézést engedélyezhetünk.

Van olyan szülő, aki a videóra és a DVD-re szavaz, hisz előre tudni, mi látható a képernyőn, és mennyi ideig tart. Így kiszűrhető az erőszak, a durvaság, a reklámok. (Németországi ismerőseim például egyáltalán nem engedték tévézni gyermekeiket, még 6-8 évesen sem.) Egy hároméves kislány szülei hetente három filmet engedélyeznek. Hétről-hétre a kislány döntheti el, mely napokon szeretne DVD-zni. Egy ötéves gyerek szülei azt praktizálják, hogy együtt megnézik az újságban a tévéprogramot, majd a gyerekkel együtt eldöntik, hogy mit néznek meg a következő héten. Egy kétgyermekes családban pedig hetente tíz darab 15 perces utalványt kapnak a gyerekek (4 és 6 évesek), amelyeket külön-külön, vagy akár egyben is beválthatnak minden nap este nyolc előtt.

Vannak olyan gyerekeknek szóló tévéprogramok is (mint például a Szezám utca című sorozat), amelyekből ezt-azt tanulni is lehet. Egy az Egyesült Államokban végzett vizsgálat szerint a jó gyerekprogram edzi a három- és ötévesek rövid távú memóriáját és könnyebbé teszi az iskolakezdést. Azok a gyerekek, akik ilyen programokat néztek a pusztán szórakoztatásra szolgáló programok helyett vagy mellett, könnyebben felismerik a betűket, és jobban számolnak, mint azok, akik csak szórakoztató programokat néztek. Persze a szülő figyelmét soha nem pótolhatja a tévé. Mutassunk érdeklődést a gyerek kedvenc tévéműsorának szereplői iránt. A gyerekek csak akkor tanulnak igazán a nekik szánt tévéprogramból, ha a szülők beszélgetnek velük a látottakról. A felmérések szerint a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeknek szinte semmit sem adnak a pedagógiai célzattal készült gyerekműsorok.

A jó gyerekprogram mintát ad a problémák erőszakmentes megoldására, és a nevelésben is segíthet: emlékeztethetjük a gyereket, mit tett a tévébeli kedvence adott helyzetben (például segítőkész volt). A negatív figurák viselkedését is vitassuk meg!

A tévékészüléknek semmi keresnivalója a gyerek szobájában – nemcsak a négy-ötévesében, a tizenévesében sem. A gyerekszobának tévémentes övezetnek kell maradnia! Különben lőttek a közös családi tévézésnek, és ami még rosszabb: a szülők lassan elveszítik az ellenőrzést, nem tudják számon tartani, mennyit tévézik a gyerek, és milyen programokat néz meg. (Egy ismerősömnek volt olyan kisdiákja, aki kis híján elbóbiskolt az iskolapadban – a fiú az osztálytársainak eldicsekedte, hogy azért álmos, mert adászárásig tévézett, a saját szobájában.)

A vizsgálatok azt mutatják, hogy minél többet tévézik a gyerek, és minél fiatalabb korban kezdi a rendszeres tévézést, annál rosszabb jegyeket kap az iskolában – az intelligenciahányadosától és a szülők képzettségétől függetlenül. Ugyanezt támasztja alá egy új-zélandi felmérés: a keveset tévézők magasabb végzettségre tesznek szert, mint a sokat tévézők. Egy amerikai felmérés szerint különösen negatívan befolyásolja a későbbi olvasás- és számoláskészséget, ha a gyereknek már óvodás- illetve kisiskolás korában saját tévéje van.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Neveljünk olvasókat! 4.

Kovács Márta

A kisiskolás korban nagyon fontos, hogy folytatódjanak a közös könyvtárlátogatások, illetve könyvesbolti böngészések.

2020.6.10.   


A gyermek

Póda Erzsébet

A gyermek áldás, azaz csoda. Isteni vagy felettes beavatkozás. Ezt minden szülőnek tudnia kellene.

2020.6.1.   


Neveljünk olvasókat! 3.

Kovács Márta

Elérkeztünk a 4-5 éves korosztályhoz. Ez egy rendkívül izgalmas korszak.

2020.5.25.   


Neveljünk olvasókat! 2

Kovács Márta

Gyermekünk egyéves korára már érdemes bevezetni a rendszeres esti meseolvasást.

2020.5.4.   


Kedvenc gyerekszövegeink 4.

Pénzes Tímea

Avagy hogyan ismerkedtünk az irodalommal négy és fél évesen?

2020.4.21.   


Neveljünk olvasókat! 1.

Kovács Márta

Hogyan jutunk el a pici baba ringatásától az olvasni szerető kamaszig?

2020.4.13.   


Testvérféltékenység

Jády Mónika

Szakemberektől azt hallottam: az az ideális, ha a testvérek között három év a korkülönbség.

2020.1.15.    5


Gyermektorna otthon

A hidegben se gyereknek, se szülőnek nincs nagyon kedve kimozdulni, pedig érdemes erőt venni magunkon.

2019.12.15.   


Szülők és gyerekek

Kalocsay Ildikó

Iskoláskorú gyerekünk már leviheti a szemetet, elmosogathat, felporszívózhat -- egyszóval segíthet a ház vagy háztartás körüli teendőkben. (Tíz éve írtuk)

2019.11.16.    4


Kedvenc gyerekszövegeink 3.

Pénzes Tímea

Avagy hogyan ismerkedtünk az irodalommal négyévesen?

2019.10.21.   


Kedvenc gyerekszövegeink 2.

Pénzes Tímea

Avagy hogyan ismerkedtünk az irodalommal három és fél évesen?

2019.7.20.   


Mit játsszanak a gyerekek?

Mire figyeljünk a nyári hőségben? Tippek bentre és kintre.

2019.7.5.    3