A gyerek és a tévé


Jády Mónika  2008.3.25. 19:32

Van, aki soha nem engedi tévézni a gyermekét, más szülők viszont nem szabnak semmilyen korlátot.

A szakemberek azt mondják, a gyereket életük első három évében ne ültessük a tévé elé! A gyerekek maguk kell, hogy felfedezzék a környezetüket. Közvetlen kapcsolatra, saját tapasztalatokra van szükségük, nem egy elektronikus eszköz által leképzett világra. Persze, attól még senki sem lesz rossz szülő, ha néha-néha mégis tévézni engedi a kisgyermekét. De – ideális esetben – nem egyedül, csakis felügyelettel, hogy az apróság a program nézése közben felmerülő kérdéseire választ kaphasson. Nem szerencsés bébiszitterként használni a tévét, vagyis a készülék elé ültetni a gyereket, hogy nyugodtan végezhessük a dolgunkat. Ha végképp nem találunk más megoldást, tegyünk be egy DVD-t, amelynek a tartalmát már ismerjük.

Óvodás kortól már része lehet a tévézés a gyerek programjának. Persze, csak mértékkel. Hogy a szülők hetente csak egy-két órát engedélyeznek, vagy akár naponta egy órát, az az ő tévézési szokásaiktól is függ. Mindenesetre az a jó megoldás, ha fokozatosan növeljük az „adagokat”. Minél idősebb a gyerek, annál több tévézést engedélyezhetünk.

Van olyan szülő, aki a videóra és a DVD-re szavaz, hisz előre tudni, mi látható a képernyőn, és mennyi ideig tart. Így kiszűrhető az erőszak, a durvaság, a reklámok. (Németországi ismerőseim például egyáltalán nem engedték tévézni gyermekeiket, még 6-8 évesen sem.) Egy hároméves kislány szülei hetente három filmet engedélyeznek. Hétről-hétre a kislány döntheti el, mely napokon szeretne DVD-zni. Egy ötéves gyerek szülei azt praktizálják, hogy együtt megnézik az újságban a tévéprogramot, majd a gyerekkel együtt eldöntik, hogy mit néznek meg a következő héten. Egy kétgyermekes családban pedig hetente tíz darab 15 perces utalványt kapnak a gyerekek (4 és 6 évesek), amelyeket külön-külön, vagy akár egyben is beválthatnak minden nap este nyolc előtt.

Vannak olyan gyerekeknek szóló tévéprogramok is (mint például a Szezám utca című sorozat), amelyekből ezt-azt tanulni is lehet. Egy az Egyesült Államokban végzett vizsgálat szerint a jó gyerekprogram edzi a három- és ötévesek rövid távú memóriáját és könnyebbé teszi az iskolakezdést. Azok a gyerekek, akik ilyen programokat néztek a pusztán szórakoztatásra szolgáló programok helyett vagy mellett, könnyebben felismerik a betűket, és jobban számolnak, mint azok, akik csak szórakoztató programokat néztek. Persze a szülő figyelmét soha nem pótolhatja a tévé. Mutassunk érdeklődést a gyerek kedvenc tévéműsorának szereplői iránt. A gyerekek csak akkor tanulnak igazán a nekik szánt tévéprogramból, ha a szülők beszélgetnek velük a látottakról. A felmérések szerint a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeknek szinte semmit sem adnak a pedagógiai célzattal készült gyerekműsorok.

A jó gyerekprogram mintát ad a problémák erőszakmentes megoldására, és a nevelésben is segíthet: emlékeztethetjük a gyereket, mit tett a tévébeli kedvence adott helyzetben (például segítőkész volt). A negatív figurák viselkedését is vitassuk meg!

A tévékészüléknek semmi keresnivalója a gyerek szobájában – nemcsak a négy-ötévesében, a tizenévesében sem. A gyerekszobának tévémentes övezetnek kell maradnia! Különben lőttek a közös családi tévézésnek, és ami még rosszabb: a szülők lassan elveszítik az ellenőrzést, nem tudják számon tartani, mennyit tévézik a gyerek, és milyen programokat néz meg. (Egy ismerősömnek volt olyan kisdiákja, aki kis híján elbóbiskolt az iskolapadban – a fiú az osztálytársainak eldicsekedte, hogy azért álmos, mert adászárásig tévézett, a saját szobájában.)

A vizsgálatok azt mutatják, hogy minél többet tévézik a gyerek, és minél fiatalabb korban kezdi a rendszeres tévézést, annál rosszabb jegyeket kap az iskolában – az intelligenciahányadosától és a szülők képzettségétől függetlenül. Ugyanezt támasztja alá egy új-zélandi felmérés: a keveset tévézők magasabb végzettségre tesznek szert, mint a sokat tévézők. Egy amerikai felmérés szerint különösen negatívan befolyásolja a későbbi olvasás- és számoláskészséget, ha a gyereknek már óvodás- illetve kisiskolás korában saját tévéje van.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Jussunk közös nevezőre!

Jády Mónika

Nem vezet jóra, ha az egyik szülő szövetségre lép a gyerekkel a másik szülő háta mögött.

2017.11.17.    9


Példamutatás gyerekeinknek

Földes Gyöngyi

Mutassunk példát gyermekeinknek: vigyük őket magunkkal az edzőterembe, járassuk sportkörökre!

2017.8.15.    24


Utazás gyerekekkel

Jády Mónika

Itt a szabadságolás ideje. Mire figyeljünk, ha nem otthon töltjük a nyarat, hanem útnak indulunk – pici gyerekekkel is?

2017.6.20.    3


Testvérféltékenység

Jády Mónika

Szakemberektől azt hallottam: az az ideális, ha a testvérek között három év a korkülönbség.

2017.5.20.    5


Család és/vagy karrier Svájcban

Jády Mónika

Kisgyermekes munkavállalóként sehol sem könnyű megszervezni a mindennapokat.

2017.2.6.    7


Az óvodák Svájcban

Jády Mónika

Kolléganőnk riportja a svájci iskolarendszert képező óvodákról szól, sok-sok érdekességgel.

2016.9.30.    16


Akaromka

Nagy Erika

Hogy milyen egy gyerek, ha hisztizik az üzletben, sokan tudjuk, mert átéltük.

2016.9.20.    3


Egykék és testvérek

Huszár Ágnes

Egy gyerek vagy sok gyerek? A válaszok számos történetet rejtenek. Nincs két egyforma szülői élettörténet.

2016.7.14.    12


Zalánka

Póda Erzsébet

El tudunk képzelni egy aranyos, kedves, édes, okos, cserfes két és fél éves kisfiút?

2016.2.29.    29


Szülők (?)

Kabók Zita

Szombaton este egy részeg, tántorgó férfit láttam az utcán botorkálni, amint két ötéves-forma gyermeket rángatott maga után.

2016.2.15.   


Szülők és gyerekek

Kalocsay Ildikó

Iskoláskorú gyerekünk már leviheti a szemetet, elmosogathat, felporszívózhat -- egyszóval segíthet a ház vagy háztartás körüli teendőkben. (Tíz éve írtuk)

2015.12.16.    4


Struccok és gyerekek

Csonga Melinda

Mindennapos történet. Kiveri a szemem, kiveri mások szemét is, és úgy gondoljuk, jól van ez így.

2015.11.12.    23