A testi fenyítésről (2)


Orbán Erika  2008.4.6. 16:50

Shakespeare nem kísértett meg múltkori ominózus mondatomért, bár ami késik…

Múltkori írásommal egy időben történt az a sajnálatos eset, hogy egy apa (ha nevezhetem annak) úgy megverte hároméves kisfiát, hogy az belehalt sérüléseibe. Vajon mit vétett az a csöppség?! A hír hallatán remélhetőleg tovább nő majd azok tábora, akik elítélik ezt a fajta „nevelési módszert”.

Az alábbiakban két anyuka, és egy nagylány véleményét olvashatják, a testi fenyítésről.

Szaváriné Susóczki Helga egy három éves kislány anyukája, dolgozik, vezeti a háztartást, s mellette főiskolára jár. Óvodapedagógusnak tanul. Az esetleges enyhe testi fenyítést nem ellenzi. Ugyanakkor pedagógusként az vallja, kötelessége elítélni minden olyan agresszív meg nyilvánulást, amely közvetve vagy közvetlenül veszélyezteti a gyermek testi-lelki épségét, kárt tesz benne, gátolja vagy visszaveti a gyermek személyiségfejlődését.
Véleménye szerint nem szabad hagyni, hogy akár gyermek-szülő, vagy gyermek-pedagógus között olyan kapcsolat alakuljon ki, amely elveti a normál eszközöket, mint a példamutatás, vagy a megfelelő hangnemben történő kommunikáció, s ehelyett egyéb bántalmazó vagy testi fenyítésre irányuló eszközöket részesít előnyben.
Az oktatási intézményekben a diákok magatartása egyre romlik a testi fenyítés eltűnésével. Enyhe testi fenyítés mondhatnánk hiányzik, de ezzel meg az a baj, hogy relatíve minden embernek mást jelent az „enyhe” kifejezés, s az esetleges túlkapások elkerülése végett – a gyermek mindenkori érdekeit figyelembe véve – inkább be van tiltva. Valami hatékonyabb módszer kéne.

Zádori Kinga épphogy csak felnőtt. A főiskolás lány újságírást tanul, határozott véleménye van általában mindenről. Az álláspontját a témáról egy olyan mondattal kezdi, mely valószínűleg nagyon sok ember véleményét tükrözi. „Majd kap egy maflást, és akkor megtanulja, mi a rend!” Vajon hány családban hangzott, hangzik ez el nap, mint nap? Való igaz, hogy akadnak olyan helyzetek, mikor az idegek pattanásig feszülnek, a gyerek nem fogad szót, csakazértsem, és a szülő már a plafonon pókként rohangászik… Viszont ekkor sem megoldás egy pofon. Sokkal bravúrosabb nevelési praktikának tartom a megvonást. Nincs tévézés, amíg nincs megírva a lecke. Nincs futballedzés, ha nincs kitakarítva a szoba. Nem egyszerűbb, hisz lekeverni egyet gyorsabb; de hosszú távon kétségtelenül „eredményesebb”.

Wirtmanné Androvics Beáta egy tinédzser fiú anyukája, s e mellet még tanár is. Nincs könnyű dolga, mégis elítéli a gyermekek testi fenyítését. Azt vallja, ha egy gyereket rendszeresen így fenyítenek, akkor érzelmi zűrzavarba kerülhet és nem biztos, hogy megjegyzi a tanulságot, amit a szülő belé akar vésni. Ugyanakkor azt látja, vannak olyan gyerekek, akik csak verés, vagy egy pofon „segítségével” tudnak viselkedni. Ő, maga soha nem adott gyereknek pofont az iskolában, és a saját gyerekét sem verte el. Nagyon ritkán, ha egy „füles” elcsattan (természetesen, kizárólag a saját gyerek esetében), ő azt inkább egy „legyintésnek” nevezné.
– Nem könnyű a mai világban pedagógusnak lenni – mondja –, mert egyre több a deviáns viselkedésű gyerek. Ezek a gyerekek maguk mesélik el, hogy otthon verik őket, ha rosszat tesznek, így az iskolában nem reagálnak a szép szóra. Ilyenkor szoktam azt mondani, elítélem a verést, de néha egy jól irányzott pofon segítene őket észhez téríteni.

Végezetül szeretnék Borisz Szidisztől idézni:
Amikor majd a gyermeket
szeretettel és nem félelemmel
nevelik, akkor fog az
emberiség igazságban és nem
erőszakban élni. Amíg a
gyereket a nevelő fenyegetése
és az apa botja vezérli,addig
az emberiséget a rendőr
gumibotja, a börtön félelme és
a hadseregek és hadihajók
általi lerohanás pánikja

uralja."

Maximálisan egyetértek azzal, hogy a verés nem old meg semmit. Viszont hiszek abban is, hogy egy jókor, jó időben elcsattant pofon, segíthet abban, hogy a gyerek megtalálja a helyes utat.

Kedves olvasók, gyakorló vagy leendő anyukák, ha van kedvük, osszák meg velünk véleményeiket a témában!



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

A testi fenyítésről (3)

Orbán Erika

Sorozatunk utolsó részében egy családterapeutát kérdezünk.

2008.4.18.   


A testi fenyítésről (1)

Orbán Erika

Verni vagy nem verni ez itt a kérdés…

2008.3.27.   

A rovat további cikkei

Példamutatás gyerekeinknek

Földes Gyöngyi

Mutassunk példát gyermekeinknek: vigyük őket magunkkal az edzőterembe, járassuk sportkörökre!

2017.8.15.    24


Utazás gyerekekkel

Jády Mónika

Itt a szabadságolás ideje. Mire figyeljünk, ha nem otthon töltjük a nyarat, hanem útnak indulunk – pici gyerekekkel is?

2017.6.20.    2


Testvérféltékenység

Jády Mónika

Szakemberektől azt hallottam: az az ideális, ha a testvérek között három év a korkülönbség.

2017.5.20.    5


Család és/vagy karrier Svájcban

Jády Mónika

Kisgyermekes munkavállalóként sehol sem könnyű megszervezni a mindennapokat.

2017.2.6.    7


Az óvodák Svájcban

Jády Mónika

Kolléganőnk riportja a svájci iskolarendszert képező óvodákról szól, sok-sok érdekességgel.

2016.9.30.    16


Akaromka

Nagy Erika

Hogy milyen egy gyerek, ha hisztizik az üzletben, sokan tudjuk, mert átéltük.

2016.9.20.    3


Egykék és testvérek

Huszár Ágnes

Egy gyerek vagy sok gyerek? A válaszok számos történetet rejtenek. Nincs két egyforma szülői élettörténet.

2016.7.14.    12


Zalánka

Póda Erzsébet

El tudunk képzelni egy aranyos, kedves, édes, okos, cserfes két és fél éves kisfiút?

2016.2.29.    29


Szülők (?)

Kabók Zita

Szombaton este egy részeg, tántorgó férfit láttam az utcán botorkálni, amint két ötéves-forma gyermeket rángatott maga után.

2016.2.15.   


Szülők és gyerekek

Kalocsay Ildikó

Iskoláskorú gyerekünk már leviheti a szemetet, elmosogathat, felporszívózhat -- egyszóval segíthet a ház vagy háztartás körüli teendőkben. (Tíz éve írtuk)

2015.12.16.    4