Babák társaságban

Jády Mónika  2011.4.20. 4:28

Vizsgálatok igazolják, hogy a babák különösen sokat tanulnak más kisgyermekektől.

A picik érdeklődése hamar – legkésőbb négy hónapos korától – megmutatkozik a hasonló korú és a náluk valamivel idősebb gyerekek iránt. A lipcsei Max-Planck Intézet felmérése is igazolja: A babák számára érdekes felfedezés, hogy vannak mások, akik hasonlóak hozzájuk, és nagyjából ugyanarra képesek, mint ők. Bár beszélni még nem tudnak, fel tudják venni egymással a kapcsolatot, és új ötleteket adnak egymásnak. Például az egyik megfigyeli, hogy a másik mivel foglalkozik, és megpróbálja utánozni. A bébik a valamivel idősebb gyerekektől valamint nagyobb testvérüktől is sokat el tudnak lesni – hisz ők is hasonló módon fedezik fel a világot.

A Max-Planck Intézett felméréséhez visszatérve: a kutatók a tesztben szereplő egyéves bébiknek levetítettek egy filmet, melyben egy felnőtt, egy hozzájuk hasonló korú és egy nála valamivel idősebb gyermek végzett különféle tevékenységeket. A nagyobb gyerek keltette fel leginkább az apróságok figyelmét, ám a legtöbben a hasonló korú baba mozdulatait – mint például tapsolás, belerakni egy láncot a pohárba – utánozták. Hogy miért könnyebb a gyerekeknek olyan valakit utánozni, aki csupán kevéssel fejlettebb náluk? Az utánzás a babák számára bonyolult dolog. Ehhez először fel kell ismerniük, hogy a cselekvés milyen eredményhez vezet. Például: valaki fagolyókat rak egy dobozba, ráteszi a tetejét, majd a dobozt rázni kezdi. Ahhoz, hogy ugyanezt produkálja az apróság, és még egyszer hallja az összeütődő golyók hangját, jól meg kell figyelnie, majd utánoznia az egyes mozzanatokat. Más gyerekek azért jó tanítók, mert az ő részmozdulataikat jobban tudja „olvasni”, és mert a gyerekek szeretik az ismétlést. Persze, felnőttként is lehet valaki jó tanító. A legtöbb szülő ösztönösen is az: az egyes részmozdulatok között kis szüneteket hagy, és többször is megismétli azt, amit meg szeretne tanítani csemetéjével.

A csoportban tartózkodás elősegíti az apróságok testi és lelki fejlődését. Minél idősebb lesz csemeténk, annál inkább igényli más gyerekek társaságát. Nagyjából kétéves korukban a gyermekek már megértik, hogy a cselekvő egyének közös célt követhetnek. Felismerik azokat a szerepeket, amelyeket egyesek a közös játékban képviselnek. Ettől a pillanattól kezdve már tényleg együtt, egymással játszanak. Ekkor kezdenek együttműködni másokkal, és természetesen a versengés is megjelenik. Ez egy fontos mérföldkő a fejlődésükben. A kisgyermeknek új szociális kompetenciáit ki kell próbálnia a gyakorlatban -- a szülőkkel, a testvérekkel és persze, kortársaik körében is. A hasonló korú játszótársak mellett szól az, hogy toronyépítés, babázás és más gyermeki tevékenységek közben több türelmet és érdeklődést mutatnak, mint a nagyok.

Mi kell ahhoz, hogy a gyermekek egymástól és egymással tanulhassanak? Fontos, hogy védett helyen legyenek, ahol biztonságban érzik magukat, ahol rendszeresen találkozhatnak játszótársaikkal. Maguk a szülők is szervezhetnek összejöveteleket. Speciális játékokra nincs szükség, megteszi pár használati eszköz is, mint például műanyag poharak, párnák, plédek, kendők vagy más kiegészítők, amelyek felkeltik a gyerekek fantáziáját. A párnákból lehet hegyet építeni, a plédek segítségével sátrat varázsolni és így tovább...

Bár a szülők kimaradnak a játékból, mégis fontos szerepük van: ők a biztonságos hátország, ahová csemetéjük bármikor visszatérhet, ők azok, akik gyengéden beavatkoznak, ha a gyerekek nem tudják megoldani a felmerülő konfliktust.

Írásunk a Baby magazin cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés