Beilleszkedés


Jády Mónika  2005.5.5. 6:32

Minden szülő szeretné, hogy gyermeke probléma nélkül illeszkedjen be a közösségbe: óvodába, iskolába…

…ne kezdjen el minden apróság miatt sírni vagy verekedni -- vagyis normálisan viselkedjen a közösségben. De hol tanulhatják meg mindazt, amit elvárunk tőlük? Korábban egy fedél alatt éltek a nagyszülők, a szülők és három-négy vagy ennél is több gyerek. Az apróságok közös játékokkal játszottak, és a szülők, nagyszülők figyelmén, szeretetén is megosztoztak. A rokonok, szomszédok gyerekeivel is szorosabb kapcsolatban voltak. Korán elsajátították a társas viselkedés szabályait.

Manapság egyre több az egyke. Az „egyszem gyerek” a szülők, nagyszülők teljes figyelmét élvezi, senkivel nem kell megosztania a játékait, a szobáját. Gyakran csak az óvodában szembesül azzal, hogy nem körülötte forog a világ. Az a legjobb, ha a gyerek már otthon találkozik és megbarátkozik azzal, hogy a számára fontos személyek nem csak érte vannak. Például, ha a szülő telefonál, vagy az utcán beszélget valakivel, nem illik zavarni, a kezénél fogva rángatni.

Természetes, hogy egy ideig -- élete első hónapjaiban -- a gyermek a „főszereplő”. Ha azonban a kelleténél hosszabb ideig tart ez a szakasz, a szülő hamarosan egy kis zsarnokkal találja szemben magát, aki annak rendje és módja szerint terrorizálja a környezetét. Ha gyermekközösségbe kerül, az óvoda réme lesz belőle vagy bőgőmasina -- verekszik vagy sír, ha a másik gyerek ugyanazt a játékot szeretné használni, amit ő. Érthető, hisz nem tanították meg, hogy nem minden kizárólag az övé. Akkor is megsértődik, ha azonnal és elsőnként nem vele foglalkoznak. Amikor hasonló gondok merülnek fel, a szülő és az óvónő segítségére (és együttműködésükre!) van szükség.

A problémák megoldásánál az a legfontosabb, hogy tilos kiabálni, büntetni és kényszeríteni! Ha például a kicsi nem akarja másokkal megosztani a játékát, maradjunk a kedves kérésnél. A csúfolódónak és a verekedőnek azonnal el kell magyarázni, hogy olyasmit tettek, ami nekik sem esne jól. Ezenkívül a szülőnek vagy a pedagógusnak rá kell vezetnie a gyereket, hogy a konfliktusokat erőszak nélkül is meg lehet oldani. (A verekedés egyfajta kommunikációs zavar -- a gyerek úgy érzi, hogy az adott esetben más nem segít.) Minél hosszabb ideje agresszív a gyerek, annál több időre és türelemre van szükség, hogy változás álljon be.

A mai gyerekeknek egyre kevesebb lehetőségük van a mozgásra, hancúrozásra, hangoskodásra. Pedig nyilvánvaló, hogy azoknak, akik játék vagy sport közben kitombolhatják magukat, kevesebb energiájuk marad a verekedésre. A sport és a stressz, illetve az agresszió megszüntetése közötti összefüggés régóta bizonyított tény.

A szülők gyakran nem tudják, miért veszekednek a gyerekek. Sokszor inkább csak sejtjük, ki volt a kezdeményező. Ne próbálkozzunk bíráskodással -- ha valakinek a pártját fogjuk, csak fokozzuk az agressziót! Hagyjuk, hogy a gyerek saját szemszögéből mesélje el a veszekedést. Ez megkönnyebbülést hoz számára.

Végezetül: ne feledjük, a gyerekek iskoláskorukig főleg utánzással tanulnak! A környezetükben található személyeket utánozva tanulnak meg állni, járni, beszélni, több ezer viselkedési mintát lesnek el tőlük. Sokat segít, ha a szülők olyan viselkedésmintát közvetítenek, amilyet gyermeküktől elvárnak. Vonatkozik ez a társas kapcsolatokra, a konfliktushelyzetek kezelésére, a kulturált vitatkozásra. Ha konfliktushelyzetben rendszerint idegesen reagálunk, valószínű, hogy a kicsi is használni fogja ezt a „mintát”.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Mit játsszanak a gyerekek?

Mire figyeljünk a nyári hőségben? Tippek bentre és kintre.

2018.6.29.    3


Jussunk közös nevezőre!

Jády Mónika

Nem vezet jóra, ha az egyik szülő szövetségre lép a gyerekkel a másik szülő háta mögött.

2017.11.17.    11


Példamutatás gyerekeinknek

Földes Gyöngyi

Mutassunk példát gyermekeinknek: vigyük őket magunkkal az edzőterembe, járassuk sportkörökre!

2017.8.15.    27


Utazás gyerekekkel

Jády Mónika

Itt a szabadságolás ideje. Mire figyeljünk, ha nem otthon töltjük a nyarat, hanem útnak indulunk – pici gyerekekkel is?

2017.6.20.    3


Testvérféltékenység

Jády Mónika

Szakemberektől azt hallottam: az az ideális, ha a testvérek között három év a korkülönbség.

2017.5.20.    5


Család és/vagy karrier Svájcban

Jády Mónika

Kisgyermekes munkavállalóként sehol sem könnyű megszervezni a mindennapokat.

2017.2.6.    7


Az óvodák Svájcban

Jády Mónika

Kolléganőnk riportja a svájci iskolarendszert képező óvodákról szól, sok-sok érdekességgel.

2016.9.30.    16


Akaromka

Nagy Erika

Hogy milyen egy gyerek, ha hisztizik az üzletben, sokan tudjuk, mert átéltük.

2016.9.20.    3


Egykék és testvérek

Huszár Ágnes

Egy gyerek vagy sok gyerek? A válaszok számos történetet rejtenek. Nincs két egyforma szülői élettörténet.

2016.7.14.    12


Zalánka

Póda Erzsébet

El tudunk képzelni egy aranyos, kedves, édes, okos, cserfes két és fél éves kisfiút?

2016.2.29.    29


Szülők (?)

Kabók Zita

Szombaton este egy részeg, tántorgó férfit láttam az utcán botorkálni, amint két ötéves-forma gyermeket rángatott maga után.

2016.2.15.   


Szülők és gyerekek

Kalocsay Ildikó

Iskoláskorú gyerekünk már leviheti a szemetet, elmosogathat, felporszívózhat -- egyszóval segíthet a ház vagy háztartás körüli teendőkben. (Tíz éve írtuk)

2015.12.16.    4