Ha dacos a gyerek


Jády Mónika  2010.11.25. 6:53

A dackorszak kihívás az egész család számára – és elkerülhetetlen velejárója a gyermek fejlődésének.

Előbb-utóbb minden baba akaratos kisemberré válik, nem csupán a mi csemeténk, hanem a pap kislánya és a pedagógia-professzorasszony kisfia is. A tiltakozó apróságok dühkitörései arra utalnak, hogy elérkeztek fejlődésük egy fontos szakaszába: felfedezték, hogy önálló lények, és kezd kialakulni az éntudatuk. Használni kezdik az „én” és az „enyém” szavakat, megtapasztalják, hogy a saját akaratuk nem azonos másokéval. Mindent ki akarnak próbálni, mindent maguk szeretnének csinálni, a szülők segítsége nélkül. Egyes pszichológusok kis pubertáskorként is nevezik a dackorszakot, amikor is a kisbabából kisgyerek lesz. Viszont a dackorszakba lépő apróságok azt még nem tanulták meg, hogyan ellenőrizhetik és uralhatják érzelmeiket. Ezért jönnek hirtelen a dühkitörések. Sokszor elég egy apróság: például, mert barkácsolás közben többször egymás után leesik a ragasztószalag, vagy a maci nem pont úgy fekszik az ágyban, ahogy ő szeretné.

A gyerekek három-négyéves korukra tanulják meg lassan, hogyan is tudják kordában tartani indulataikat. A dackorszak így általában kettőtől négyéves korig tart, de néhány gyereknél még hatéves korban is előfordulhatnak dühkitörések.

Hogy milyen gyakran és milyen erővel tombol a gyerek, az több tényezőtől is függ, mint például a temperamentum és a napi program. Egy fáradt gyermek ingerlékenyebb, mint egy kipihent, és egy örökmozgó gyakrabban talál okot a lázadásra, mint egy nyugodtabb természetű. Sok múlik viszont a szülőkön is.

Akad olyan családterapeuta, aki azt ajánlja a szülőknek, hogy néha próbálják a gyermek szemszögéből nézni a helyzetet. A tomboló apróság nézőpontjából ugyanis a szülők azok, akik ellentmondanak neki. Nincs értelme annak, hogy a szülő megbüntesse gyermekét a tombolás miatt. Inkább abban kell őt támogatni, hogy uralni tudja indulatait. Ebben a következő tanácsok segíthetnek:

Csak azt tiltsuk meg a gyereknek, amit muszáj. Természetesen fontos, hogy a gyerek ismerje a határokat, és tudja, mi az, ami veszélyes. Ám arra is lehetőséget kell adni, hogy maga tapasztalja meg, meddig mehet el. A gyereknek szabadjon hibát elkövetnie. Ha állandóan azt hallja: „Nem”, egyre frusztráltabb lesz, és kicsi marad az önbizalma.

Próbáljuk megelőzni a dühkitörést. Ha jól megfigyeljük a gyereket, rá fogunk jönni, melyek azok a helyzetek, amelyekben tombolni kezd – és kitalálhatunk ezekre az esetekre valamilyen „elterelő hadműveletet”. Ha például minden alkalommal probléma van, ha haza kell menni a játszótérről – mielőtt indulunk, meséljük el, miféle jó dolgok várják őt otthon: egy finom süti, kedvenc meséskönyvéből a soron következő történet, egy párnacsata lefekvés előtt.

A dühkitörés ideje alatt nincs sok értelme megpróbálni jobb belátásra bírni a gyereket. A „Hagyd már abba, mindenki minket néz!” akár ronthat is a helyzeten, mert a gyerek úgy érzi, nem érti meg, sőt elutasítja őt a szülő.

Ne hagyjuk egyedül a gyermeket – átvitt értelemben sem. Ha a szülő ignorálja a gyerekét vagy elküldi, csak ront a helyzeten. Próbáljuk megvigasztalni a gyermeket. Hogyan? Ez a gyerektől függ. Vannak, akik csak még dühösebbek lesznek, ha a szülő megpróbálja őket átölelni. Ilyenkor ki kell várni a „vihar” végét. Más apróságok viszont megnyugszanak a szülő karjában.

Maradjunk következetesek. Aki a nyugalom kedvéért enged, a későbbiekben nem számíthat semmi jóra. A gyerek így megtanulja: ha elég hangosan és sokáig kiabál, megkapja, amit akar. A szeretetteljes bánásmód mellett következetesség is kell ahhoz, hogy pozitív változás történjen.

Próbáljunk nyugodtak maradni, ha csemeténk „közönség” előtt tombol. Ilyenkor két dolgot tartsunk az eszünkben: először is, a gyerek nem azért cirkuszol, hogy lejárasson bennünket. Másodszor, a jelenet akkor ér véget a leghamarabb, ha egészen nyugodtak maradunk. Vagyis: vegyünk egy mély levegőt, és számoljunk tízig.

Tegyünk különbséget a dühkitörés és a célzott agresszió között. Ez egészen fontos, mert e kettőt néha összetévesztik a szülők. Célzott agresszió vagy provokálás esetén a gyerek a szeme sarkából figyeli a szülőt, mert tudni akarja, mit fog lépni. Ebben az esetben rögtön és határozottan le kell állítani a gyereket.

Írásunk a Baby cikke alapján készült.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Zalánka

Póda Erzsébet

El tudunk képzelni egy aranyos, kedves, édes, okos, cserfes két és fél éves kisfiút?

2024.2.29.    29


Családi viták kereszttüzében

Faar Ida

Megszeppenten áll az asztal mellett. Szeme sarkában ott gyűlik a rémület könnycseppje...

2023.10.20.    15


Legyen játékos a beszoktatás!

Itt az óvoda és az iskolakezdés, tele új helyzetekkel. Így lehet gyerekjáték az óvodai és iskolai beszoktatás!

2023.9.8.   


Az idei év legjobb gyerekzsúrjai

Mik lesznek a trendi szülinapi parti-témák 2023-ban? Rengeteg ötletet és lehetőséget sorolunk fel alábbi cikkünkben!

2023.1.25.   


Ágyneműcímkézés az oviban

Valamikor régen kézzel öltött monogramok kerültek az ágyruhákba. Mára ez megváltozott, a gyorsan felhelyezhető ovis címkék nagyban megkönnyítették munkánkat.

2022.12.2.   


Nevelés nincs, példamutatás van

Nagy Csivre Katalin

A reformoktatási módszerek egyre nagyobb szabadságot, jogot és döntéshozatalt adnak gyerekeink kezébe.

2022.11.9.   


El a kezekkel!

Póda Erzsébet

A gyerekeinket, akik olyan csodavilággal érkeznek az életbe, amellyel valóban megalkothatnák a földi édenkertet.

2022.11.3.   


Vissza az oviba!

Mit tehetünk azért, hogy könnyebb legyen a kicsiknek, főleg az első egy-két hét, amíg újra visszaszoknak az oviba?

2022.8.23.   


Dekorációs tippek a gyerekszobába

A modern gyerekszobák nem nélkülözhetik a praktikus berendezéseket, hiszen a lurkók számtalan dolgát el kell valahova rejteni, és rendszerezni.

2022.6.15.   


Félelem gyerekkorban

Timár Tímea

Minden szülő arra törekszik, hogy csemetéjének gondtalan gyermekkort biztosítson.

2021.9.10.    15


A nyár hatása a tanulásra

Sajtóhír

A fejlesztésnek, tanulásnak a nyári hónapban is óriási jelentősége van.

2021.7.24.   


Gyermektorna otthon

Most, hogy be lettünk zárva, és az idő sem kedvez a kinti mozgásnak, tegyük meg, hogy otthon mozgatjuk gyermekeinket! Az ő érdekükben!

2020.10.15.