Hogyan tanuljunk gyerekeinkkel?


Csepy Enikő  2012.2.23. 6:00

A minap rádöbbentem, mekkora „terhet“ is jelenthet egy általános iskolás kistesó.

Mivel egykeként nőttem fel, sosem gondoltam bele, milyen kötelezettségekkel járhat egy fiatalabb testvér. Azonban nemrég betekintést nyerhettem két testvér „háborújába“, ahol az idősebb próbálta rávenni a kisebbet, hogy végre tanuljon. Nagy kő esett le a szívemről, hogy ilyen dolgokkal nem kell küszködnöm. Másrészt persze hiányzik egy testvér... De a témához visszatérve, rádöbbentem, a mai fiatalság még jobban el van kanászkodva, mint ahogy azt eddig gondoltam.

Vannak tinikorú unokatestvéreim, így nagyjából tisztában vagyok azzal, mi a mostani „szitu“. Menő a gengszterkedés, a káromkodás, a tanár heccelése, a „fészbukozás“, a bulizás és az iskolakerülés, de még menőbb a nemtanulás. Igen, a NEMtanulás! Hogy mi ennek az oka? Kész rejtély! Talán a televízióból áradó végtelen mennyiségű sületlenség okozza. Talán a mai generáció már a nemtörődömség jegyében született, vagy csak simán ez az új morál – nem tudom.

Az a legszomorúbb az egészben, hogy rengeteg okos kisgyerek kallódik el. Erről szól a történetem, hogyan is kéne, lehetne ezt a folyamatot megakadályozni. Mert oké, mindig is voltak olyan fiatalok, akik képességeikből vagy hátterükből kifolyólag nem lehettek éltanulók. De azok, akik rendelkeznek tehetséggel és megfelelően támogató szülőkkel és testvérekkel, mért nem törnek a csúcs felé? Elkényeztetettség? Rossz nevelés? Kevés noszogatás? A kellő szigor hiánya? Túlzott engedékenység?

Összegyűjtöttem hát néhány tippet, hogyan is segíthetnénk kisiskolásainkat, hogy ne nyűg és kínszenvedés legyen a tanulás nap, mint nap, hanem egy folyamat, melyben a gyerek tudatosítja, fontos része ez az életének.

Ha a gyermek eddig jól tanult, de osztálytársai hatására kezd rosszabb jegyeket hozni, ne fenyítéssel próbálkozzunk! Az erőszak sosem old meg semmit. Ebben a korban a gyerekek rendelkeznek már olyan intelligenciával, hogy kezelhetjük őket egyenrangú félként. Vázoljuk fel neki a tényeket, hogy tudatában vagyunk rontásának, és nekünk ez nem tetszik. Meg kell magyarázni, hogy az alapiskola szó szerint az alappillért jelenti, s ha itt rossz tanuló, később már nem tud érvényesülni. Talán legjobb példa rá, ha azt vesszük elő, amit a legjobban szeret. Mondjuk, szívesen játszik mechanikus dolgokkal. Ha megértetjük vele, hogy csak akkor fogja tudni ezt a szakmát képviselni, ha továbbtanul, akkor talán egy „álommunkát“ tűzhetünk ki célként a szeme elé, amiért teljesíteni fog. (Természetesen ez túl szép és egyszerű, hogy igaz is legyen. De meg lehet próbálni.)

Sokat segít, ha együtt tanulunk velük. Fontos ellenőrizni, mi is a házi feladata. Okos ötlet egy feladatnaplót adni neki, hogy minden fontos információ egy helyre kerüljön.
Ha azt mondják nincs házi, inkább járjunk utána. Ha azt állítja, már megírta, ellenőrizzük le. És ha már a „rég megtanultam” szöveg kerül elő, áldozzunk egy kis időt a kikérdezésre. Itt ténylegesen kiderül, tudja-e az anyagot.
Ne dőljünk be a nyafogásnak, hogy ő nem bír tanulni. Az alsótagozatos anyag nem annyira megerőltető, lesz ennél még jóval több is.
Fontos a nevelés: a céltudatosságra és tanulásra nevelés.
Ha problémás tanulóról van szó, akkor fel kell készülünk arra, hogy délutánjainkat gyerekünk mellett fogjuk tölteni, mégpedig tanulással. Vannak olyan típusú gyerkőcök, akik ezt igénylik. Míg egyedül órákig kínlódnak pár sor megtanulásával, egy felnőtt mellett akár ennek a töredéke alatt is sikeresek. Tartsuk ezt szem előtt, ha azt akarjuk, hogy jól menjen a tanulás: ez a mindennapos procedúra kötelező lesz.

Próbáljunk élethű példákkal szolgálni! Ha a nyers definíció túl bonyolult, egyszerűsítsük le! Néha a saját, akár kicsit poénos magyarázatunkat könnyebbel felfogják. S mivel van mihez kötni, hamarabb is eszükbe is fog jutni.
Nem szégyen, ha mi már azt nem tudjuk. De ne legyen ez kifogás, amiért nem akarunk velük tanulni. Ne legyünk restek, nézzünk utána! A tankönyvben le van írva az egyenlet megoldásának a pontos levezetése. Kis áttanulmányozással biztos többet segítünk, mint egy vállrándítással. És persze ne feledkezzünk meg az internetről sem, ahol 99 %, hogy választ kapunk kérdésünkre. Ne sajnáljuk gyermekeinket beíratni olyan kurzusokra, körökre, amelyek hasznukra válhatnak. Ha tényleg olyan tananyaggal van dolgunk, amivel mi már nem tudunk megbirkózni, fogadjunk fel egy tanárt, és jártassuk nebulónkat korrepetálásra. Nem szégyen, inkább felettébb hasznos.

A motiváció úgy működik, mint a megfelelő marketing. Tűzzünk ki apró célokat, melyek serkentik az összpontosítást. Szereti a pizzát? Ígérjük meg, hogy egy kiváló dolgozat után elvisszük kedvenc éttermébe. Vagy készítsük el kedvenc sütijét egy felettébb nehéz megpróbáltatás után. Ha esetleg jegyjavításról van szó, motiváljuk azzal, amire már régóta vágyik. Másról se beszél, mint arról a piros bringáról, amit a minap meglátott az üzletben? A valamit valamiért elv alapján felajánlhatjuk, megkapja, ha kijavítja rossz jegyeit. Motiváljuk a kis nebulókat! A szülők felhasználhatják ehhez a fantáziájukat és a jóindulatukat.

A pénz már a fiatalokat is befolyásolja. Többszöri rossz jegy után vonjuk meg zsebpénzét, s azzal a feltétellel növeljük újra, ha ismét visszatérnek a jó jegyek. Célravezető fokozatosan növelni, hogy lássa, hogy is működik ez a rendszer. Ha bizonyos javítást mutat, emeljünk kicsit a pénzén, ha viszont újra rossz jegyet hoz, ismét csökkentünk. Ha éppen spórol a legújabb számítógépes játékra, biztos belehúz a tanulásba, hogy minél hamarabb játszhasson és dicsekedhessen vele barátai előtt.

A barátok fogalma is kényes téma, mint már feljebb említettem. Próbáljunk kapcsolatba lépni a szülőkkel, hátha ők is hasonló cipőben járnak. Néhány összetartó szülő nagyobb eredményt tud elérni, mintha csak egyedül úsznánk az árral szemben.

És mindenek felett türelem, ami rózsát terem. Ebben az esetben okos és főiskolázott gyereket. Minden szülő álma, hogy gyereke még feljebb jusson a ranglétrán, mint ő. Legyen kitartásunk „szenvedni“ délutánonként, mikor épp kedvenc sorozatunk megy a tévében. Aki már felnevelt pár gyerkőcöt, az tudja: megéri!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Példamutatás gyerekeinknek

Földes Gyöngyi

Mutassunk példát gyermekeinknek: vigyük őket magunkkal az edzőterembe, járassuk sportkörökre!

2017.8.15.    24


Utazás gyerekekkel

Jády Mónika

Itt a szabadságolás ideje. Mire figyeljünk, ha nem otthon töltjük a nyarat, hanem útnak indulunk – pici gyerekekkel is?

2017.6.20.    2


Testvérféltékenység

Jády Mónika

Szakemberektől azt hallottam: az az ideális, ha a testvérek között három év a korkülönbség.

2017.5.20.    5


Család és/vagy karrier Svájcban

Jády Mónika

Kisgyermekes munkavállalóként sehol sem könnyű megszervezni a mindennapokat.

2017.2.6.    7


Az óvodák Svájcban

Jády Mónika

Kolléganőnk riportja a svájci iskolarendszert képező óvodákról szól, sok-sok érdekességgel.

2016.9.30.    16


Akaromka

Nagy Erika

Hogy milyen egy gyerek, ha hisztizik az üzletben, sokan tudjuk, mert átéltük.

2016.9.20.    3


Egykék és testvérek

Huszár Ágnes

Egy gyerek vagy sok gyerek? A válaszok számos történetet rejtenek. Nincs két egyforma szülői élettörténet.

2016.7.14.    12


Zalánka

Póda Erzsébet

El tudunk képzelni egy aranyos, kedves, édes, okos, cserfes két és fél éves kisfiút?

2016.2.29.    29


Szülők (?)

Kabók Zita

Szombaton este egy részeg, tántorgó férfit láttam az utcán botorkálni, amint két ötéves-forma gyermeket rángatott maga után.

2016.2.15.   


Szülők és gyerekek

Kalocsay Ildikó

Iskoláskorú gyerekünk már leviheti a szemetet, elmosogathat, felporszívózhat -- egyszóval segíthet a ház vagy háztartás körüli teendőkben. (Tíz éve írtuk)

2015.12.16.    4


Struccok és gyerekek

Csonga Melinda

Mindennapos történet. Kiveri a szemem, kiveri mások szemét is, és úgy gondoljuk, jól van ez így.

2015.11.12.    23


Félelem gyerekkorban

Timár Tímea

Minden szülő arra törekszik, hogy csemetéjének gondtalan gyermekkort biztosítson.

2015.4.30.    15