Kistestvér érkezik

Jády Mónika  2011.3.29. 5:23

Az addig egyke gyermek számára nem egyszerű, ha hirtelen ő lesz a „nagy”.

Mit tehet a szülő, hogy első csemetéje mihamarabb megbarátkozzon új szerepével? A pszichológusok azt mondják, a szülő ne várjon örömujjongást gyermekétől, ha bejelentik neki, hogy öccse vagy húga születik. A testvér iránt érzett szeretet ugyanis fokozatosan alakul ki (és olyan is előfordul, hogy ki sem alakul). Igaz, hogy sok gyermek vágyik testvérre, ám amikor tényleg „beköltözik” egy kisbaba a mama pocakjába, a hír vegyes érzelmeket vált ki. Az elsőszülött ugyanis tudat alatt fél attól, hogy az újonnan érkezőt jobban fogják szeretni a szülei, mint őt. Amikor pedig már megszületett a pici, gyakran csalódás is társul a tudat alatti félelemhez, hiszen a testvérkével nem lehet játszani, csak alszik vagy sír. Másrészt a nagyobb gyerek szemszögéből úgy tűnik, hogy mindenki csak az újszülöttel foglalkozik.

Az elsőszülöttek koruktól és temperamentumuktól függően különféleképpen reagálnak: egyesek igyekeznek nagyon jól viselkedni, hogy ne veszítsék el a szülők szeretetét. Mások agresszívek lesznek, és mindenfélét produkálnak, csak hogy felhívják magukra a figyelmet. Páran felteszik a „Nem lehetne visszavinni a kórházba?” kérdést. (Olyan is akad, aki azt mondja, egy kiskutyának/kiscicának jobban örült volna.) A kisebb gyerekeknél előfordulhat, hogy kisbabaként kezdenek viselkedni, és ugyanazt a figyelmet várják édesanyjuktól, amit a csecsemő kap tőle. A nyugodt vérmérsékletű „nagyok” visszahúzódóak lesznek, és gyakran testi tüneteket produkálnak, mint például hasfájás vagy álmatlanság. A kisgyermekek nehezen tudják szóban kifejezni, hogy mi bántja őket. Csak a tünetek utalnak arra, hogy valami nincs rendben. „Szeressetek jobban!” – üzeni az elsőszülött.

Fontos, hogy a nagyobb gyermek kifejezésre juttathassa vegyes érzéseit. „Minél lazábbak maradnak a szülők, és minél kevésbé várják el a nagyobbtól, hogy fogadja örömmel a helyzetet, annál egyszerűbb a dolog. A gyerekek előbb-utóbb maguktól is rájönnek, hogy pozitívumokkal is jár, ha van egy testvérük” – vélik a családterapeuták.

A szülők sokat tehetnek, ha a nagyobb gyermek két-háromévesnél idősebb. Az új helyzetre való felkészülésnek része lehet a családi fényképalbum lapozgatása – közben elmesélhetjük gyermekünknek, milyen volt, amikor ő született. Nem kell elhallgatni azt sem, hogy az első hónapokban sokszor fel kellett hozzá ébredni éjszaka, hogy ellássuk őt. Az elsőszülöttnek jót tesz, ha tud róla, hogy egykor – amikor még teljesen rá volt utalva édesanyjára – ugyanannyi figyelmet kapott, mint újszülött testvérkéje. Ha még nagyobb az elsőszülött, olvasgathatunk olyan gyermekkönyveket, amelyekben elmagyarázzák, mi történik a mama hasában, hogyan születik a kisbaba. (Magyarul is megjelent Marie-Claude Monchaux A sehány éves kislány című könyve.) Ha már látható lesz a mama pocakja, illetve a szülés után nagyon fontos szerepet tölt be az apa és a nagyszülők. Ideális esetben szoros a kapcsolat az elsőszülött és édesapja, illetve a nagyszülők között, így náluk vigaszra lelhet a gyermek, és kellő figyelmet kaphat tőlük.

Főleg az egészen kicsiknek nehéz, ha hirtelen osztozniuk kell valakivel szüleik figyelmén. „A fiamnak nem tudtam semmit elmagyarázni, hisz még nagyon kicsi volt. Igazából akkor kezdődtek a problémák, amikor a kisebbik is járni kezdett. Harapdálták és lökdösték egymást. De azt gondoltam, hogy hagyni kell, hogy elintézzék maguk között, különben még tizenéves korukban is én leszek a döntőbíró. Csak akkor avatkoztam be, ha tényleg muszáj volt. Ma már nagyon jó a kapcsolatuk, nem akarnak a másik nélkül lenni” – meséli egy anya, akinek csupán 16 hónap van két gyermeke között.

Hogy van-e ideális korkülönbség a testvérek között? Igazából nincs. A szülőknek azt kell eldönteniük, mi a család számára a legmegfelelőbb. Ha a korkülönbség kevesebb, mint két év, annak az az előnye, hogy a nagyobb gyerek nem is emlékszik arra az időszakra, amikor még nem volt testvére. Kis korkülönbség esetén a testvérek kapcsolata gyakran bensőséges, a közös „vállalkozások” összekovácsolják őket. Hátránya viszont, hogy a szülők számára nagyon megerőltetőek az első évek. Az idősebbnek hamar önállóvá kell válnia. Később erős konkurenciaharc alakulhat ki a testvérek között. Ha 2-3 év a korkülönbség, az elsőszülöttel már valamelyest meg lehet értetni, hogy egy kisbabának több törődésre van szüksége, és be lehet őt vonni a feladatokba. (Kaphat akár egy babát is, melyet etethet, pelenkázhat.) Hátránya, hogy a gyerekek épp 2-3 éves korukban fedezik fel saját személyiségüket, gyakran bizonytalanok, és sok figyelmet igényelnek szüleiktől.

Ha négy és több év múlva érkezik a kistestvér, kevesebb gondot okoz az új helyzet, és a szülők „egyenként” nevelhetik fel gyermekeiket. Kicsi és nagy között ilyenkor ritka a rivalizálás. Ami nem szól a nagy korkülönbség mellett: az érdeklődési kör nagyon különböző, a testvéri kapcsolat nem lesz olyan szoros, hisz nincs sok „közös nevező”, olyan tevékenységek, amelyekben mindketten örömüket lelik. (Bár van, hogy később ők is szorosabbra tudják fűzni kapcsolatukat.)

Írásunk a Baby magazin cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés