Mese,mese,mátka

Jády Mónika 2006.4.6. 18:25

A gyermeknek az egészséges lelki fejlődéséhez a szabad játék mellett nagy szüksége van a mesékre.

Rendszeresen (mindennap) kellene mesélnünk a gyereknek az esti együttlétkor, elalvás előtt. Már az egészen pici gyereknek is mesélhetünk, miközben betakargatjuk, megsimogatjuk. Egy-másfél éves korban az is elég, ha néhány egyszerű mondatban felidézzük, hogyan telt a napja. Saját magunk is találhatunk ki történeteket. De jó mese lehet a saját életünkből, gyermekkorunkból vett történet is. Ha könyvből mesélünk a kicsiknek, egyszerű történeteket válasszunk, amelyekben mindennapi dolgok esnek meg gyerekekkel vagy kis állatokkal. Többször is elmondhatjuk ugyanazt a mesét egy este, vagy máskor visszatérhetünk rá. Az ismétlés szorongásoldó, megnyugtató hatású. Mesélhetünk napközben is, ha ráérünk, és várakozás, utazás közben szintén el lehet így ütni az időt.

A két és fél éves gyereknek a leporelló lehet az első könyve. Nem szakad el hamar, és akár még építeni is lehet belőle. Az a jó, ha a képek olyasmit ábrázolnak, amivel a gyerek a valóságban is találkozik, és a képekhez rövid, jó hangzású, egyszerű szövegek társulnak. Olvassunk bele a könyvecskébe, mielőtt megvesszük – az igazi, hangulatos (klasszikus vagy akár kortárs költő alkotta) gyermekverseket keressük. A népi mondókák ugyanúgy megfelelnek. Jó és rossz egyaránt kerül a könyvesboltok polcaira, nekünk kell válogatnunk! A mai illusztrációk sokszor harsányak, rajzfilmekre emlékeztetőek, nem adják vissza a mesék hangulatát. A legkisebbeknek szóló könyvekbe is igényes képek kellenek, hisz ezek az első műalkotások, amelyekkel a gyerek találkozik. A szép, részletesen kidolgozott illusztráció segíti a gyerek fantáziájának kibontakoztatását.

A nagy meséket, tündérmeséket a gyerek négy és fél öt éves korától kezdve mesélhetjük, többször is ismételve. A kis mesehallgató lassan megszokja majd e mesék stílusát. Ha ismeretlen szavak adódnak, rákérdez, ezáltal is gazdagodik a szókincse. A nyelvi fejlődés szempontjából nagyon fontos a mindennapos mesehallgatás, és ezt a mesenézés nem pótolhatja! A mesék szóhasználata, dallama, ritmusa, a mesékben előforduló ismétlések a belső képkészítést is erősítik.

A kisgyerek a szabad játék és a mesehallgatás közben belső képeket készít, a fantázia képeit vetíti ki. A belső képkészítés lehetővé teszi a belső élmények, szorongások, vágyak és a düh feldolgozását, megnyugtatja a gyereket. A külső képek (rajzfilm, képregény) láttán ez nem történik meg, és a gyerek egyre feszültebbé válhat. Ezért legyen túlsúlyban a mesélés, mesehallgatás.