Nem félünk a kutyától

Kovács Márta  2003.9.18. 20:25

Egyre elterjedtebb jelenség, hogy a gyerekek többsége félni, szorongani kezd, ha valamilyen állat közelébe kerül.

És ez ma már nem csak a városi gyerekekre jellemző. Az általában alaptalan félelmeket nagyon gyakran a tévében látott „furcsa mesék” még furcsább szereplői keltik.

Nem tudom ki mennyire tájékozott ebben az újfajta „mesevilágban”, de ennek már vajmi kevés köze van az igazi mesékhez. A tévében sugárzott rajzfilmek a leginkább valami meseszerű horrortörténetekhez hasonlítanak, melyekben a gonosz marslakók állatszerű lények, nyálkásak, mint a béka, fejük akár a kígyóé. Nem beszélve a pókokról – nekik sem jut hálás szerep, ők is mindig a rossz oldalán állnak. Nem csoda, ha ezek láttán a félrevezetett gyermek minden rovartól, békától, egyéb állatkától rettegni kezd. Az a gyerek, aki volt már egy kutyus gazdija, vagy ismeri a gazdasági udvar lakóit, aligha fél tőlük.

Természetesen nem tarthat mindenki kutyát, de olykor hagyjuk, hogy gyermekünk az ismerőseink kutyáját, tengerimalacát, nyulacskáit megsimogassa! Hadd győződjön meg arról, hogy a kutya nem egy harapós, betegséghordozó bolhagazda, hogy a körülöttünk élő állatok általában békés élőlények. Vagy időnként menjünk olyan állatkertbe, ahol gazdasági udvarok is vannak, s a gyerekek megsimogathatják, megetethetik a háziállatokat.

Vidéken szerencsére egy kicsit jobb a helyzet, hiszen minden portán van kutya, macska, tyúk, kacsa esetleg sertés is. Ezért nagyon jó, ha a városi gyerek néha a vidéki rokonoknál nyaralhat. Tapasztalatokat szerezhet arról, hogy más a rajzfilmek világa és más a valóság. Hogy az állatokat ne tekintse gyermekünk rémeknek, beszélgessünk, meséljünk nekik érdekes történeteket! Sokat segít az is, ha olyan mesefilmet néz a gyerek -- de még jobb, ha mi magunk olvassuk fel a mesét – amelyben az állatok barátságosak, kedvesek. Vajon ismerik-e a mai gyerekek Mazsola és Tádé történeteit? Vagy bekukkantottak már a Futrinka utcába? Esetleg látták-e a Kisvakond egyszerű, de a kicsik számára rendkívül izgalmas kalandjait?

Érdemes időt szakítanunk az igazi, értékes mesékre, hiszen ahhoz, hogy gyermekünk lelke egészségesen fejlődjön, arra van szükség, hogy minél kevesebb dologtól féljen, és a környezetében lévő világot, annak élőlényeivel együtt a maga valóságában ismerje meg.

Hozzászólások

@

Küldés