Nevelési eredmény vagy diagnózis? (2)


Krippel Éva, nevelési tanácsadó  2012.1.5. 6:11

A hiperaktivitás sokakat foglalkoztató kérdésköre nem merül ki az iskola falai és padjai között.

A hiperaktivitás és a hozzá kapcsolódó, figyelemhiányából eredő rendellenesség (figyelemzavar) nem múlik el az életkor előrehaladtával, így a felnőttkornak is lehet velejárója.

A serdülő magatartása a vele egykorú társaiénál fiatalabbnak és éretlenebbnek tűnhet. Feltűnőek lehetnek a hangulatváltozásai, gyakran passzív ellenállást tanúsíthat, vagy éppen érdektelenséget. Könnyen befolyásolható vagy elhatárolódó, szkepticizmusa zavaró lehet, amelyet mások arroganciaként, felfuvalkodottságként értelmezhetnek. Nincs kitartása, belsőleg nyugtalan. Lustának, butának címezhetik. Iskolai teljesítményei rohamosan csökkenhetnek, vagy továbbra is feltűnően ingadozhatnak. Otthon egyáltalán nem segít, a rábeszélés nem hat rá. Gyakran előfordulhat a kapkodás, rendezetlenség, több dologgal foglalatoskodhat szinte egyidőben. Gondolatai is csaponghatnak. Az őt érdeklő tevékenységek terén azonban képes erőfeszítéseket tenni, tud kitartó lenni.

A problémák felnőttkorban is megmaradhatnak: túlzott érzékenység, gyors feldühödés, magára vonatkoztatás, gyakori szabadkozás, hullámzó hangulatváltozás formájában. Könnyen megy számára a kapcsolatteremtés. Hamar függőség alakulhat ki a szerelmétől, szenvedhet a saját féltékenységétől. Akcióorientált, szereti a felajzott helyzeteket, az újat. Gyorsan képes reagálni, nagy az áttekintő-képessége. Ösztönösen ráérezhet a körülötte lévők reakcióira. Beszélgetés közben néha észreveszi, hogy hirtelen valamiről lemaradt, mert gondolatai máshol jártak, vagy éppen belehallgatott mások beszélgetésébe. Céljai és ötletei is gyakran változóak. Nehezen viseli a kritikát, alacsony lehet az önértékelése, szorongásos, nagy a kudarctól való félelme.

A felsorakoztatott negatívumokon túl a hiperaktívak, figyelemzavarosok személyiségében megjelennek pozitív tulajdonságok is: a segítőkészség, gondolkodás, elmélkedés, az érdeklődés és nyitottság. Jól emlékeznek apróságokra, megfigyelnek részleteket. A beszélgetésekből megjegyeznek dolgokat, amelyeket később meglepően tudnak visszaidézni. Jó a tájékozódó képességük. Lelkesedni tudnak dolgokért, megkedvelt személyekért. Együttérzőek és jóindulatúak, nem tartanak haragot. Feltűnő az igazságérzetük, akár mások érdekében is síkraszállnak. Szeretik az állatokat, tudnak is gondoskodni róluk. Kreatívak, találékonyak. Fantáziadúsak, ötletgazdagok. Tom Hartman 1995-ben a figyelemzavaros embert úgy jellemzi, mint a „vadászt a földművesek társadalmában“. (A vadász a környezetét figyeli, rugalmas, bevetésre kész, szereti a kockázatot. Itt és most él.) Függetlenek, önállóak, lényegre törők. Más kutatók szerint ezek az emberek „nem tudják felvenni a társadalom ritmusát“, amelynek a következménye az önirányítás, az igényesség és a megbízhatóság. Mai tudásunk szerint mindig is léteztek ilyen emberek, akik közül nem kevesen a megfelelő motiváció jelenlétének, egyéb jó adottságuknak köszönhetően rendkívüli, akár csúcsteljesítményeket nyújthatnak. Nem ismeretlen számunkra, hogy nehezen kezelhető gyerekként tartották számon Mozartot, Einsteint, Edisont, akik életükkel, munkásságukkal bizonyítottak.

Az élet tapasztalata azt mutatja, hogy bizonyos foglalkozási csoportokat hiperaktív emberek képviselnek. Ilyenek a tűzoltók, mentősök, rendőrök, de a szociális segítő szakmában sem ritkák, továbbá gyakoriak a kereskedelmi képviselők, brókerek, pilóták, újságírók, fotoriporterek körében. Ezeken a helyeken az egyidejű ingerek azonnali feldolgozására, lélekjelenlétre van szükség – gyorsan kell reagálni és kockázatot kell vállalni.

Az eddig leírtak alapján elmondhatjuk, hogy a hiperaktivitás/figyelemzavar esetén nem egyértelműen meghatározható betegségről van szó, hanem bizonyos tünetek együttes megjelenéséről, amelyek alapvetően az egészséges gyerekeknél is jelentkezhetnek. Befolyásolják az adott egyén iskolai teljesítményét, családi és szociális beilleszkedését. Az említett gyerekeknek „sajátos“ problémáik vannak, „sajátos“ bánásmódot igényelnek, amelyre nagy szükségük is van. A nevelésben pedig általánosan elfogadott alapelv, hogy mindenkit felelőssé kell tenni a magatartásáért, meg kell jutalmazni a jóért és megbüntetni a rosszért. A „mi gyerekünktől” is számon kell kérni a cselekedeteit, szabályokat kell szabni számára, és következetesen betartatni őket vele. Nem szabad megengedni, hogy azt mondhassa: „hiperaktív vagyok, nem lehetek felelős azért, amit teszek”. A gyerekeket nem szabad felelőtlenként kezelni, sem hibáztatni, mert azzá válik! Tudatni kell vele, hogy ő éppúgy, mint mások képes bizonyos, korának és képességeinek megfelelő tevékenységet hibátlanul végrehajtani. Ugyanakkor egyéb téren kevesebb sikerrel képes teljesíteni. A felnőtteknek pedig el kell ismerniük, hogy a gyermek nem a célból viselkedik úgy ahogy, mert bosszantani akarná a környezetét.

Ne feledjük el, hogy az érzelmi konfliktusok, a szorongások, a fáradtság, a túlterheltség vagy az unalmas iskolai foglalkozások is kiválthatják a figyelem zavarát, akár a hiperaktivitást. Ilyen esetben is fontos a kiváltó okok megkeresése, megszüntetése. Segíthetnek a kiadós, tartalmas, őszinte érdeklődést biztosító beszélgetések, helyzetelemzések a szülővel, a tanárral, esetleg a segítő szakemberrel.

B e f e j e z é s ü l:
Nem hagyható figyelmen kívül annak a veszélye, hogy a nagy mennyiségű, e témáról megjelent irodalom hatására a hiperaktivitás és figyelemzavar, mint felismert diagnosztikai fogalom úgymond divatossá válik, és félő, hogy indokolatlan hétköznapi használatára kerül sor.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Nevelési eredmény vagy diagnózis? (1)

Krippel Éva, nevelési tanácsadó

A hiperaktivitás kérdése úgymond úton-útfélen foglalkoztat szülőt, pedagógust, orvost, kívülállót.

2011.11.15.   

A rovat további cikkei

A nyár hatása a tanulásra

Sajtóhír

A fejlesztésnek, tanulásnak a nyári hónapban is óriási jelentősége van.

2020.7.24.   


Neveljünk olvasókat! 4.

Kovács Márta

A kisiskolás korban nagyon fontos, hogy folytatódjanak a közös könyvtárlátogatások, illetve könyvesbolti böngészések.

2020.6.10.   


A gyermek

Póda Erzsébet

A gyermek áldás, azaz csoda. Isteni vagy felettes beavatkozás. Ezt minden szülőnek tudnia kellene.

2020.6.1.   


Neveljünk olvasókat! 3.

Kovács Márta

Elérkeztünk a 4-5 éves korosztályhoz. Ez egy rendkívül izgalmas korszak.

2020.5.25.   


Neveljünk olvasókat! 2

Kovács Márta

Gyermekünk egyéves korára már érdemes bevezetni a rendszeres esti meseolvasást.

2020.5.4.   


Kedvenc gyerekszövegeink 4.

Pénzes Tímea

Avagy hogyan ismerkedtünk az irodalommal négy és fél évesen?

2020.4.21.   


Neveljünk olvasókat! 1.

Kovács Márta

Hogyan jutunk el a pici baba ringatásától az olvasni szerető kamaszig?

2020.4.13.   


Testvérféltékenység

Jády Mónika

Szakemberektől azt hallottam: az az ideális, ha a testvérek között három év a korkülönbség.

2020.1.15.    5


Gyermektorna otthon

A hidegben se gyereknek, se szülőnek nincs nagyon kedve kimozdulni, pedig érdemes erőt venni magunkon.

2019.12.15.   


Szülők és gyerekek

Kalocsay Ildikó

Iskoláskorú gyerekünk már leviheti a szemetet, elmosogathat, felporszívózhat -- egyszóval segíthet a ház vagy háztartás körüli teendőkben. (Tíz éve írtuk)

2019.11.16.    4


Kedvenc gyerekszövegeink 3.

Pénzes Tímea

Avagy hogyan ismerkedtünk az irodalommal négyévesen?

2019.10.21.