Nevelési eredmény vagy diagnózis? (1)

Krippel Éva, nevelési tanácsadó  2011.11.15. 6:43

A hiperaktivitás kérdése úgymond úton-útfélen foglalkoztat szülőt, pedagógust, orvost, kívülállót.

Gyermekpszichiátriai fogalomról van szó, amelyről állítólag 6000 publikáció látott napvilágot. Felmerülhet bennünk a kérdés, vajon megugrott-e a hiperaktív gyerekek száma, vagy csak nyugtalanabb lett sok gyerek? Esetleg mi, felnőttek vagyunk türelmetlenebbek? Vannak szkeptikus vélemények is, miszerint ez a divatos diagnózis felmenti a szülőket a fájdalmas beismerés alól, hogy rosszul nevelik a gyermekeiket.

Létezik a hiperaktivitás, figyelemzavar mint diagnózis? Betegség ez valóban, vagy akadályozottság/fogyatékosság? A gyerek csak lusta, önfejű vagy rosszindulatú?

Melyik hivatalos meghatározás az elfogadható számunkra?
1.) Az amerikai fogalommagyarázat figyelmetlenséget, figyelemelégtelenséget foglal magába hiperaktivitás nélkül (Attention Deficit Disorder – ADD) vagy hiperaktivitással (ADHD)
2.) A német megközelítés pedig hiperkinetikus/túlmozgásos zavarról beszél, mely hiperaktív magatartást és vele együtt járó figyelemzavart jelent.

Végülis, lehet, hogy mindegy minek nevezzük a sokunkat foglalkoztató jelenséget. Biztosan tudjuk azt, hogy körülöttünk is létezik. Sajnálkodjunk vagy kihívásként fogjuk fel a jelenlétét?

Az általánosan megfigyelhető probléma, hogy maga a szülő nem tud zöldágra vergődni gyermekével. A gyermek türelmetlenkedik, követelődzik, nem tudja kivárni a dolgokat. Gyakran nem jön ki a vele egykorúakkal. Egy dologra összpontosítása nem kitartó, lehet az játék, feladat, akármilyen szórakozás. Nem hall, nem lát, mintha hajtaná őt valami. Ezek után a szülő nem szab, nem képes vagy nem hajlandó korlátot szabni gyerekének, vagy éppenséggel túl sok törődéssel látja el őt.

Minden egyénfejlődési szakaszra más jellemzők a meghatározók.

A korai gyermekkorra jellemző a sok sírás, kevés alvás, korai akaratosság, véget nem érő dührohamok. Rövid vagy kimarad a kúszó fázis. Korai az önálló járás, akár 7-8. hónapban. A pelenkázás közben tekereg, „leesik“. A tilalmat nem észleli. Beszédfejlődése korán jelentkezik, vagy éppen túl későn. Gyakran beszél olyanról, ami nem tartozik a tárgyhoz, közbeszól. Nem méri fel a veszélyt, vakmerő, szeleburdi, ezért nem ritkák a balesetek. Nem képes egyedül játszani, csak ha az újdonság érdekli. Kétszemélyes szituációban könnyebben kezelhető. Zavaró az új személy megjelenése, a nagy társaság akár elviselhetetlenné „varázsolja“. Fontos számára a szimpátia, amely gyorsan kialakul, hasonlóan az ellenszenv is. Korán törekszik önállóságra, ha tetszik a tevékenység, de ha valami nem sikerül, hamar frusztrálódik és feladja a kísérletezést.

Az óvodában nagy közlési vággyal igyekszik befolyásolni a többit. Rosszkedve esetén kommentál, trágár szavakat használ. Előtérbe tolakodik, megzavarja a többi játékát. Agresszív, lökdösődik, bokszol. Az együttélés legelemibb szabályait nem képes betartani. Hamar érdekli a szexualitás, gyakran zavarba hozza a környezetét. Óriási a mozgásigénye, ügyes is nagymozgásban, de feltűnően ügyetlen a pontos irányítást megkövetelő mozgásokban. Inkább mázol mint fest, ügyetlen a kés/villa tartása, kiborítja az ételt, maszatos. A büntetés kilátására a jellegzetes „tökmindegy“ a válasza. Nem ritka, hogy túl játékos, de érett, precíz megjegyzései meglepően nagy tudásról tesznek bizonyságot. Gyakran felmerül az iskolaérettség/éretlenség kérdése.

Az iskoláskorban további nehézségek jelentkeznek. Az írástanulás gyötrelme görcsös a ceruzatartásban, intenzív nyomatékkal, sok hibával mutatkozik. Az olvasástanulás is problémás. Az iskolai nagy követelmények kedvetlenséget váltanak ki az egyébként minden iránt nyitott gyermeknél. A házi feladatírás egyenesen drámai lefolyású, a viták sorozata véget nem érő. Hosszú készülődés, kérdezősködések, vécé, szomjúság, éhség, az anya felemelt hangja és a sírások váltják egymást. Nehezebb feladat esetén megfigyelhető a spontán jelentkező pszichikai fáradtság, szemdörzsölések, ásítozások. Megváltoznak az alvási szokások, alig tud este elaludni, nyugtalan az álma, fáradtan ébred, esetleg bepisil éjszaka. Feledékeny, az iskolai szereit mindet hordja, nehogy valami hiányozzék. Elveszti a dolgait, elfeledi az időpontokat. Szöveges feladatokra kapásból válaszol, de ritkán talál. A 2.- 3. évfolyamban előjönnek a helyesírási problémák, nem ritkán a számolási nehézségek is. Az írása egyre olvashatatlanabb, a füzet külseje is gyakran elszomorító. Felmerül a tanulás(olvasás-, írás-)zavar jelenlétének kérdése, mellesleg jogosan, mert a tünetek arra utalnak, de itt még sok más is van. Jellemző, hogy saját teljesítményét nem tudja felbecsülni, szinte mindig jónak találja. Az elismerést túlértékeli. Megmaradnak a gondok a többivel való együttlétek során. Zavart keltő a társas viselkedése, beírások sorakoznak a „rémtetteket“ követően. Az 5-6. iskolai évben minden igazságtalannak vélt ügy mellett elkötelezetten kiáll. Megjelenik, hogy nem tud bánni a pénzzel, gyakran barátokat „vásárol“.

Az egyes korok jellemzését tovább folytathatnánk, amit esetleg folytatásban meg is teszünk.

Milyenek az Önök tapasztalatai, meglátásai a fent elhangzottakról? Az Önök környezetében élő hiperaktív gyerekek megnyilvánulásairól? Kérjük, ragadjon tollat a kedves Olvasó és ossza meg velünk a nézetét a bekezdésben felvetett kérdésekkel kapcsolatban is!

(A mindennapi munkahelyi tapasztalatok és szakirodalom felhasználása alapján)

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés