Nyugtalan éjszakák

Jády Mónika  2011.12.8. 6:47

A gyerekeknél – elsősorban a két-ötéveseknél – gyakrabban fordulnak elő rémálmok, mint a felnőtteknél.

Ennek az a legfőbb oka, hogy a gyermekek agya még nem teljesen érett, egyes területei még alulfejlettek. Ezekben az években bontakozik ki a félelem és a fantázia.

A gyerekek kis részének hetente egyszer vagy többször is vannak rémálmai. Ilyenkor sírva riadnak fel, és segítségért kiáltanak. Amit álmukban láttak, valószerűnek tűnik számukra, ezért is marad meg bennük a félelem még a felébredés után is. Az élmény annyira intenzív és megterhelő lehet, hogy a gyermek félni fog az elalvástól.

A rémálmok tartalmából nem mindig lehet levonni egy, a gyermek életére vonatkozó következtetést. Gondoljuk át, mi bánthatja csemeténket, mi az, amit a valós életben nem tud feldolgozni. Gyermekünk megérzi, ha feszültek vagyunk – például veszélyben az állásunk vagy összeszólalkoztunk egy kollégával –, és ő is nyugtalan lesz. A családon belüli viták még inkább megterhelik a lelkét. Gyakran egyszeri események kerülnek álmok által feldolgozásra: testvér születése, a szülő új partnere, óvodába kerülés, nevelőváltás és így tovább. Ha ilyesmi lehet a háttérben, nincs ok aggodalomra, a bántó álmok maguktól is eltűnnek. Ám ha a gyermek rendszeresen, hetente egyszer vagy többször is rosszat álmodik, ajánlott szakember segítségét kérni, és alaposan elgondolkodni, mi állhat a háttérben. Lehetséges okok: a szülők válása, idegen helyre való költözés, erőszak, szexuális visszaélés – ezek hosszabb ideig, akár évekig is foglalkoztatják tudat alatt a gyermeket, és kihathatnak mindennapi viselkedésére. Feldolgozásukhoz (főképp, ha az utolsó két eset áll fenn) pszichológus segítségére is szükség lehet. Forduljunk a gyermekorvoshoz, ő tud ajánlani gyermekpszichológust. Kérdezzük meg az óvónőt is, nincs-e valami probléma a gyermek óvodai környezetében: kiközösítik-e, csúfolják-e őt a többiek.

Sok gyermek fél a sötétben. Gyakran segít, ha bekapcsolva hagyjuk a gyermekszobában az éjjeli lámpát. De kimondottan gyerekszobába való, mesefigurás éjjeli fényt is elhelyezhetünk az ágy közelében. Az apróságok számára fontos, hogy legyen „alvótársuk”. Egy plüssmaci vagy egy szundikendő megfelel e célnak, biztonságot nyújt. A kicsik ugyancsak igénylik az esti rituálékat, mint például egy jó éjt mese. (Jól válasszuk meg, mit mesélünk: a történetben ne legyen semmi olyan, ami esetleg ijesztően hat a gyermekre.) Ha nyugalmasan ér véget a nap, ritkábbak lesznek a kellemetlen álmok.

Még napközben lehetőséget kell adni csemeténknek, hogy elmesélje: mi történt vele aznap. Így még alvás előtt megoldhatjuk azokat a problémákat, amelyek foglalkoztatják őt. A lefekvés előtti órákban legyen tabu a tévézés.

Ha éjjel ágyunkba bújik a gyermek, hagyjuk, hogy elmesélje, mi riasztotta fel és vigasztaljuk meg. (A három-négyévesek már le tudják írni álmaikat.) Vegyük őt komolyan! A hat év alattiak még nem képesek különbséget tenni álom és valóság között. Ha nem vagyunk az együtt alvás hívei, kísérjük vissza a szobájába, és nyugtassuk meg, hogy nem bújt el ott semmiféle szörnyeteg, és a lakásban biztonságban van, a közelében vagyunk. Ne szidjuk meg azért, hogy odabújt hozzánk!

Másnap rajzoltassuk le a gyermekkel a rémálmot – ezzel „megfoghatóvá” tesszük. Ez segít a gyermeknek, hogy el tudjon határolódni azoktól az érzésektől, amelyeket a rossz álom kiváltott benne. Segíthet, ha együtt találunk az álomban átélt eseményből egy jó kiutat.

A rémálmokat ne tévesszük össze az éjszakai felriadással (pavor nocturnus): ilyenkor a gyermek mélyen alszik, és egy álommentes fázisban sikít fel az éjszaka első harmadában, rendszerint éjfél előtt. (A rossz álom miatti felriadás a felületesebb alvásszakaszban, általában hajnalban történik.) Ekkor is feldúlt, és nehezen lehet őt megnyugtatni, de nincs teljesen magánál, nem vesz tudomást a környezetéről. Ha kérdezzük, összefüggéstelenül válaszol. Reggel sokszor már nem is emlékszik arra, hogy felriadt éjjel. Ilyenkor ne is faggassuk, hogy rosszat álmodott-e. A pavor nocturnus gyakrabban fordul elő, ha a gyermek beteg, túl fáradtan kerül ágyba, nagy megterhelésnek vagy stressznek van kitéve. (A kisgyermek stresszként élheti meg például a cumiról való leszoktatást vagy a bilire szoktatást is.) A kutatók szerint ezen kívül genetikai hajlam is állhat a háttérben, de akár légzésproblémák is. (Gyakori éjszakai felriadás esetén ezért érdemes felkeresni a fül-orr-gége szakorvost.)

Hozzászólások

@

Küldés