Óvoda: igen vagy nem?


Saloňová Andrea  2008.4.3. 15:14

Előbb-utóbb minden anyuka szembetalálja magát a kérdéssel: adja-e óvodába kicsi gyermekét, vagy ne...

Hiszen ott annyi veszély leselkedik rá! Hogyan találja majd fel magát az idegen közegben? És természetesen felmerül az anyukában a kérdés is: „Hát milyen anya vagyok én, hogy a gyerekemet óvodába adom?“

Ebben a helyzetben nem áll tudatosítani, hogy a mi kicsi gyermekünk nő, növekszik, és ezáltal az igényei is változnak. Szüksége van korosztálya társaságára, a velük való közös játékra, és arra is, hogy lassan önállóvá váljon. Hiszen nem állhatunk mindig mellette. A másik oldalon viszont támogatnunk kell, hogy érezze: ránk mindig számíthat! Meg kell tehát találnunk az arany középutat, és ez persze nem mindig könnyű.

Amikor a gyermekünk óvodába kezd járni, számolnunk kell azzal, hogy gyakrabban lesz beteg. Az első napokon pedig előfordulhat, hogy mind a gyereket, mind a szülőt legyőzi a sírás. Ezzel azonban vigyázzunk! A gyermekünk megérzi a mi bizonytalanságunkat, a mi félelmeinket. Aggodalmunk könnyen átragadhat rá is, ezt azonban nem szabad megengednünk, hiszen nincs rá okunk. Az óvodában lassan megszokja az új napirendet, és azt is, hogy a szülei nem lehetnek mindig vele. Nagyon hamar talál magának barátokat, játszótársakat. Megtanulja, hogyan kell viselkedni más társaságban, mint a családja. Sok-sok új dolgot tanul, olyan dolgokat, amelyeket a szülők nem tudnak sem megmutatni, sem megtanítani velük. Hiszen valljuk csak be, nincs mindig kedvünk vagy türelmünk festeni vagy rajzolni vele. Gondoljunk csak a festék meg a gyurma szőnyegről való eltakarítására...! De amikor az óvoda után újra találkozunk egymással, sokkal jobban fogunk örülni. Nem az a fontos, milyen hosszú időt töltünk gyermekünkkel, hanem az, milyen tartalmasan töltjük azt el.

Ma már mi dönthetjük el, melyik óvodába adjuk a gyermekünket. Egy ilyen döntés előtt mindig ajánlatos körülnézni, érdeklődni, informálódni, s csak ezek után választani. Többféle irányzatú, vagy „szakosodott“ óvodák is vannak. Van, amelyik a gyerek művészi érzékét fejleszti, van, amelyik a nyelvtanulást helyezi előtérbe. Rajtunk múlik, melyikbe íratjuk csemeténket.

Sok sikert kívánok a gyermekek és szüleik életének eme új szakaszához!



Hozzászólások

riflik.andrea, 08. 04. 2008 18:56:23 Kell az óvoda
Óvónő vagyok én is,ezért úgy tűnhet a magam javára beszé- lek,pedig nem így van.Én természetesen gyerekpárti vagyok.Tapasztalatból tudom,a kisgyereknek 3 éves korig igenis szüksége van az otthon állandó biztonságára,az édes- anya jelenlétére.De mire 3 éves lesz,bizony a kisbabából önálló egyéniség válik.Szüksége van arra,hogy saját korának megfelelő társaságban töltse ideje egy részét,ahol jól szórakozhat,sok újat tanulhat.A kezdésről pedig csak annyit, a legtöbb esetben a szülőt sokkal jobban megviseli az elválás,mint csemetéjüket.Egy jó tanács:ne búcsúzkodjanak az ajtóban sokáig,mert az senkinek sem jó.A gyerek látja a szülő szemében csillogó könnyeket,és neki is megremeg a kicsi szíve,de indulna is már,mert várják a barátok.Az óvónő sem mindig tud mit kezdeni a helyzettel:nem akarja szívtelenül elszakítani őket egymászól,bár tudja,a szülő nélkül könnyebb lenne megnyugtatni az apróságot. Mi azért vagyunk,hogy a gyermek jól érezze magát.
Kitty, 09. 04. 2008 07:44:30 Óvoda? Igen!
Egyetértek a szerzővel és a hozzászólással is. Két gyermekem már jóval túl van az óvodáskoron, de annak ellenére, hogy nagyon sokat betegeskedtek, én azt mondom szükségük volt az óvodára. Ismertem és ismerek anyákat, akik nem íratják oviba a gyerekeiket, hát lényeges a különbség a két gyerektípus között. Szerintem a kisgyerek három éves kora körül már kifejezetten vágyik a közösségre. Sok anya a tévé elé ülteti a gyerekét, ahelyett, hogy oviba adná, mert így a gyerek csöndben végigül akár órákat is és ez az anya még büszke is magára...! Szerintem az óvoda nagyon jóttesz a gyereknek! Kitty
@


A rovat további cikkei

Példamutatás gyerekeinknek

Földes Gyöngyi

Mutassunk példát gyermekeinknek: vigyük őket magunkkal az edzőterembe, járassuk sportkörökre!

2017.8.15.    24


Utazás gyerekekkel

Jády Mónika

Itt a szabadságolás ideje. Mire figyeljünk, ha nem otthon töltjük a nyarat, hanem útnak indulunk – pici gyerekekkel is?

2017.6.20.    2


Testvérféltékenység

Jády Mónika

Szakemberektől azt hallottam: az az ideális, ha a testvérek között három év a korkülönbség.

2017.5.20.    5


Család és/vagy karrier Svájcban

Jády Mónika

Kisgyermekes munkavállalóként sehol sem könnyű megszervezni a mindennapokat.

2017.2.6.    7


Az óvodák Svájcban

Jády Mónika

Kolléganőnk riportja a svájci iskolarendszert képező óvodákról szól, sok-sok érdekességgel.

2016.9.30.    16


Akaromka

Nagy Erika

Hogy milyen egy gyerek, ha hisztizik az üzletben, sokan tudjuk, mert átéltük.

2016.9.20.    3


Egykék és testvérek

Huszár Ágnes

Egy gyerek vagy sok gyerek? A válaszok számos történetet rejtenek. Nincs két egyforma szülői élettörténet.

2016.7.14.    12


Zalánka

Póda Erzsébet

El tudunk képzelni egy aranyos, kedves, édes, okos, cserfes két és fél éves kisfiút?

2016.2.29.    29


Szülők (?)

Kabók Zita

Szombaton este egy részeg, tántorgó férfit láttam az utcán botorkálni, amint két ötéves-forma gyermeket rángatott maga után.

2016.2.15.   


Szülők és gyerekek

Kalocsay Ildikó

Iskoláskorú gyerekünk már leviheti a szemetet, elmosogathat, felporszívózhat -- egyszóval segíthet a ház vagy háztartás körüli teendőkben. (Tíz éve írtuk)

2015.12.16.    4


Struccok és gyerekek

Csonga Melinda

Mindennapos történet. Kiveri a szemem, kiveri mások szemét is, és úgy gondoljuk, jól van ez így.

2015.11.12.    23


Félelem gyerekkorban

Timár Tímea

Minden szülő arra törekszik, hogy csemetéjének gondtalan gyermekkort biztosítson.

2015.4.30.    15