Testvérkapcsolatok

Jády Mónika  2006.5.21. 8:16

Minden szülő azt szeretné, hogy a gyerekei jó kapcsolatban legyenek egymással.

Kiskorukban tudjanak együtt játszani, később pedig segítsék egymást. Vannak testvérek, akik nagyon szeretik egymást, más családokban pedig az egész életen át tartó rivalizálás jellemző. Vajon mennyiben múlik a szülőkön, hogy utódaik milyen viszonyban lesznek egymással? A gyerekek természetétől is függ, milyenné alakul a testvérkapcsolat, de sok múlik a szülők hozzáállásán, nevelési elvein is.

Hogy mit jelentenek a gyerekek számára az emberi kapcsolatok, és kezelni tudják-e a konfliktushelyzeteket, nagyrészt a családi mintától függ. A szülők saját (testvér)kapcsolataik milyenségével, viselkedésükkel mélyebben hatnak a gyerekekre, mint a lelki prédikációkkal. Ha állandóan rosszat mondanak rokonaikról, ellenségeskednek, irigykednek mások sikerére, a gyerekeiktől sem várhatnak mást. A testvérek szolidaritását akadályozhatja a szülők közötti ellentét, főképp, ha az egyik vagy másik szülő valamelyik gyerekkel szövetkezik. A gyerek otthon tanulja meg, hogyan jöjjön ki másokkal, különböző szociális helyzeteket gyakorol. Ha azt látja, hogy fontos a nyílt kommunikáció, az együttműködés, a másik tisztelete, ezt a mintát fogja használni kapcsolataiban.

A szülők gondterhelten tekintenek a veszekedő gyerekekre, és úgy érzik, csődöt mondtak. A fiúk között egy időszakban napirenden lehetnek a verekedések, a kislányok pedig szívesen árulkodnak. Nem kell minden vitába beleavatkozni, és igazságot szolgáltatni. Hagyjuk, hogy próbálják meg maguk között megoldani a problémát. Ne érveljünk azzal, hogy a jó testvérek nem veszekszenek, hisz ez nem igaz. (Mellesleg a „testvérharcokban megedzett” gyerek a kortárs csoportban általában nagyobb problémák nélkül képviselni tudja a saját érdekeit.) Az sem helyes, ha az idősebbet „Te már nagy vagy…” kezdetű megrovásban részesítjük. Ha a gyereknek az az érzése, hogy mindig neki kell engednie, fegyelmezettebben és nagyvonalúbban viselkednie, a kisebbnek pedig szinte minden megengedett, haragudni fog a testvérére.

Danielle Daloz francia pszichológusnő szerint a testvérkapcsolatokra jó hatással van, ha a szülő külön-külön is foglalkozik a gyerekekkel. Vagyis biztosítja őket arról, hogy mindkettőjüket szereti egymástól függetlenül is. Ha kisbaba van a családban, akkor is meg lehet oldani, hogy időről-időre az anya kettesben lehessen a nagyobb gyerekkel. Különben a „trónfosztott” gyerek azt fogja érezni, hogy ő már nem is fontos az anya számára, mert ő mindig csak a kistestvérrel foglalkozik.

A testvérek közötti rivalizáció természetes dolog. Az egészséges versengés pozitív, a túlzásba vitt viszont gondokat jelez. Például azt, hogy valamelyik gyerek nem találja a helyét a családban, akadályozva van személyisége kibontakoztatásában. Általában nehezebb dolguk van az egynemű testvéreknek, (több a rivalizációs felület), a nagyon eltérő külső-, illetve belső adottságokkal rendelkezőknek (szinte lehetetlen megtalálni a közös hangot).

A pszichológus szerint burkolt formában is jelen lehet az irigység, a testvérféltékenység. Erre utalhatnak a kortársakkal való kommunikációs nehézségek, a tanulással kapcsolatos problémák, de alvászavar vagy testi tünet is jelentkezhet a gyereknél.

Foto: Mihály Krisztián

Hozzászólások

@

Küldés