Homofóbok vagyunk?


Halász Kata  2009.8.9. 20:54

A szakemberek szerint a homoszexuálisok aránya 2-10% közé tehető, ami meglepően kicsi arány ahhoz képest, hogy mekkora vihart kavar a téma.

Vajon mennyire kell óvatosnak lennem a következő kijelentéssel kapcsolatban: a magyarok homofóbok?

Egyesek szerint egyre több homoszexuális ember van. Azt állítják, hogy manapság divattá vált melegnek lenni. Pedig melegek mindig voltak. Csak megítélésük változott a társadalmi berendezkedésnek megfelelően. Míg az ókorban megszokott jelenségnek számított, addig ma, generációk hosszú sora után az egyik legvitatottabb kérdés. Vajon mi ennek a mérhetetlen undornak az oka? A homofóbok utálatát mi táplálja? Szerintem erre ők sem tudják a választ. A probléma gyökere ugyanis nem magában a jelenségben keresendő, hanem a magát normálisnak tartó társadalom hozzáállásában.

„Ne látszatra ítéljetek, hanem igazságosan!” (Jézus Krisztus)

A „homoszexualitás bűn” kijelentés vajon kötelező hitigazság, mindenek felett álló tény vagy csupán népi vélemény? Ha Isten mindenkit egyenlőnek teremtett, akkor mégis hol és hogyan került homokszem a gépezetbe? A gyűlölködő, homofób emberek miért tekintik küldetésüknek, hogy mások hálószobájába járkáljanak, és ujjal mutogassanak azt ordítva, hogy „buzik”? Főleg, hogy érveik egyik legfőbb vezérmotívuma az, hogy a homoszexualitás magánügy. Ezért ellenzik a melegfelvonulást. Ha tényleg magánügy, akkor nekik mi közük hozzá? Aki így viselkedik, az magáról állít ki bizonyítványt.

A téma további kifejtése előtt fontosnak tartom, hogy tisztázzam, mit jelent és kire vonatkozik a homoszexuális fogalom. Magát a szót először egy magyar irodalmár, Kertbeny Károly használta. A homoszexualitás a szexuális irányultság egyik fajtája, amikor egy személy érzelmi és szexuális vonzódása kizárólag vagy főként azonos nem emberek felé irányul. Homoszexualitásnak nevezik ezen kívül időnként az azonos neműek közötti szexuális tevékenységet is, mely a homoszexuális irányultságtól függetlenül is létrejöhet. A nők közötti homoszexualitást leszbikusságnak nevezik.

Ékes Ilona parlamenti képviselő a következőket mondta a homoszexualitásról: „Sokszor a médiumok is azt a téves képet festik, hogy a homoszexuális és heteroszexuális személyek egymástól egyértelműen elválasztható, külön kategóriába tartozó emberek, sokan állítják, hogy a szexuális irányultság ugyanolyan egyértelmű, stabil és tárgyszerűen meghatározható ismérv, mint a nem vagy a faj. Ugyanakkor ez bizonyíthatatlan feltételezés, hiányzik minden tárgyi alapja. Ellenkezőleg, a homoszexualitásnak nincs biológiai vagy más, objektíven meghatározható ismertető jele. Tudományosan nem bizonyítható, hogy a homoszexualitás veleszületett volna, vagy biológiai oka lenne. Intenzív kutatások ellenére sem találtak bizonyítékot arra, hogy ez így lenne.”

A melegek többsége – a közhiedelemmel ellentétben – kerüli és elítéli a magamutogatást, azokat, akik mássága lerí az illető viselkedéséből. További tévhit, hogy egy meleg kapcsolatban általában elkülönül a férfi és a női szerep (kivételek persze mindig akadnak). A szexuális életre vonatkozóan van aktív és passzív fél, de óriási tévedés azt hinni, hogy a kapcsolat egyik tagja lányt, a másik pedig fiút játszik. Ugyanis a homoszexualitás nem egyenlő a nemi identitás zavarával, amikor az illető úgy érzi, hogy rossz testbe született. Egy homoszexuális kapcsolat a felek egyneműségén kívül semmiben nem különbözik a heteroszexuális kapcsolattól. Sőt, egyes kutatások szerint a homoszexuális nők elégedettebbek kapcsolatukkal, mint a heteroszexuálisok. Tehát az is téves érvelés, hogy a melegek gyakrabban váltogatják partnereiket. Ugyanolyan szereteten, tiszteleten alapuló monogám kapcsolatokról beszélhetünk az azonos neműeknél, mint a női-férfi viszonyokkal kapcsolatban. Ugyanúgy jelen van a féltékenység, a megcsalás, az öröm és a tisztelet. Ugyanolyan emberek, mint azok, akik magukat normálisnak vallják. Azzal a különbséggel, hogy a társadalom negatív megítélése miatt titkolózniuk kell otthon, a szüleik, testvéreik előtt, az iskolában, a munkahelyen, az élet szinte minden területén. Nem csókolhatják meg egymást mások előtt, nem foghatják meg egymás kezét az utcán. Sokan ilyenkor azzal jönnek, hogy de hát ők választották ezt az életet, egyék meg, amit főztek. És ebből következik a kérdés, amit ebben a cikkben nem szeretnék kifejteni, hogy vajon a homoszexualitás kialakulásának genetikai okai vannak vagy sem? Vajon az, hogy valaki a saját neméhez vonzódik választott irányultság vagy eleve adott? Továbbá: bírálhatunk-e idegen embereket, ítélkezhetünk-e a választásaikkal kapcsolatban? Egyáltalán: mi közünk van mások életéhez? Demokrácia van, aminek a lényege, hogy a mások szabadsága korlátozza az én szabadságomat és fordítva.

Ennek elfogadásához pedig toleranciára van (lenne) szükség. Ez nem betegség, nem egy kór, ami fertőző, ha gyerekeink az élet és a szexualitás minden árnyalatával találkoznak, nem fognak torzulni. Sőt, elfogadóbbak lesznek, nyitottabbak arra, ami más. (Más? Mihez képest más? Ami nekem más, az neked a normális, ami nekem a normális, az neked más…relatív fogalmak.) Maga a homoszexualitás nem okoz személyiségzavart, pszichés megbetegedéseket. Sokkal inkább a társadalom elítélő, kiközösítő viselkedése jár megbetegítő következményekkel. Az abnormális, perverz, beteges jelzők teszik nehézzé a melegek életét, beilleszkedését a mindennapokba, az emberi kapcsolatokba.

Jelentősen megváltozna az élet, ha mindenki magáévá tenni az élni és élni hagyni elvét.



Hozzászólások

Miriam, 13. 08. 2009 20:44:43 Remek cikk
Kedves Kata! Ez egy igazan remek cikk. Sok mindent erint. Csak egyeterteni tudok azzal, mint leirtal. Miriam
Halász Kata, 24. 08. 2009 16:52:15 Válasz Miriamnak
Köszönöm az elismerést, Miriam! :)
@


Kapcsolódó cikkek

Köztudott titok

Radvánszky Lola

„Az osztálybulin ott lesz Richárd is. Nagy önbizalommal és tapasztalattal rendelkező szakember, akit betegesen hajt a karriervágy...

2009.8.31.   


Meleg kérdés

Orbán Viktória

Emlékszem, amikor először belépett a gimnáziumi osztályunk ajtaján.

2009.8.31.  2   


„A szerelem a világ legnemesebb érzése”

Fodor Tekla

Ítélkezünk, szidalmazunk, mert úgy érezzük, megtehetjük. A társadalom folyton-folyvást háborog...

2009.8.28.  2   


Az éjszaka leple alatt

Varga Gréta

Van egy barátom. Ő más, mint a többi ember. Más határok mentén húzódnak számára az értékek, más normák vezérlik.

2009.8.27.   


Mezei virág

Madarász Ildikó

Ma egy virágcsokrot kaptam. Ajándékba. Hogy tudjam, hogy figyelnek rám, fontos vagyok, hogy én is figyeljek már rá...

2009.8.24.   


Hogy is van ez Amerikában?

Molnár Miriam

Nemrég a Manhattani Greenwhich Village-ben megvertek egy férfit, aki egy meleg bárból indult haza.

2009.8.22.   

A rovat további cikkei

Nem számít, ki kit szeret

Mészáros Krisztina

Gyakran hallani a kifejezést: másság. Ilyenkor ítélkezést érzek ki az emberek hangjából.

2009.8.19.   


Másképpen szeretni

Nagy Erika

A homoszexualitás nem bűn, nem is betegség, s mára a társadalmi megítélése is pozitív irányba változott.

2009.8.18.  5   


Mindenki más

Kabók Zita

Minden országban és kultúrában vannak melegek.

2009.8.14.   


Egy átlagpolgár véleménye

Angyal Sándor

Melegek, homoszexuálisok, vagy ahogy pejoratív értelemben használják: buzik.

2009.8.12.  5