Mezei virág


Madarász Ildikó  2009.8.24. 6:57

Ma egy virágcsokrot kaptam. Ajándékba. Hogy tudjam, hogy figyelnek rám, fontos vagyok, hogy én is figyeljek már rá...

Hihetetlen zavaromban egy halk köszi szűrődött ki a fogaim közül. Mondtam, hogy vízbe rakom, s rohantam a vázával a mosdóba. Így legalább egy kis időt nyertem, hogy valami megfelelő reakción gondolkodhassam. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Múlt héten csokit kaptam, azelőtt bonbont, s a félre nem érthető e-mailek szinte naponta jönnek. Tetszem egy lánynak. Én is lány vagyok. Teljesen biztos vagyok a nemi hovatartozásom irányában, s ezt többször szemléletesen közöltem is, illetve sugalltam is a lánynak, de mindhiába.

Ő eltökélt, s apró figyelmességekkel halmoz el.

Első találkozásunkkor semmit nem vettem észre. Kedves volt, okos szemével mindig a szemembe nézett amikor beszélgettünk, s az elváláskor sem éreztem magam kellemetlenül. Amikor megölelt, azt gondoltam, hogy csak a ragaszkodás egy formája: ő ilyen kifejező. Aztán egy társaságban ismét összesodort bennünket a sors. Beszélgettünk, s ő megfogta a kezem – mert meg akarta nézni a gyűrűmet –, megkérdezte hol vettem a harisnyámat, mert látja, hogy ez a nem az a szakadós fajta. Megfoghatja-e, hogy milyen a tapintása, mert ő nem bír akármilyet hordani. Én meg persze hagytam, hadd fogja, ez nők között teljesen természetes. Az égvilágon semmi másra nem gondoltam, mint a harisnyám minőségére.

Én. Ő nem! Ő a közeledésnek eme hihetetlen rafinált formáját használta velem szemben. Gondolom a lehetőségek tárháza végtelen az ő esetében, kipróbált már sok százat, s gyakorolja is azokat, ha már többször is sikerrel járt.

Persze találkoztunk máskor is. Kezdtem megkedvelni. Nyílt volt, őszinte, és hihetetlenül tudott figyelni. Egy ilyen beszélgetés alkalmával bökte aztán ki, hogy ugye tudom, hogy ő a lányokat IS szereti? Nem tudtam. De most már tudom, s nagyon nem akaródzott ezt nekem tudnom. Közöltem vele, hogy jó, de mi közöm nekem ehhez? Tetszem neki. Nagyon! Mondtam, hogy ő nekem nem. Nagyon nem. Én teljesen biztos vagyok a nemi identitásomat illetőleg, nekem csak a fiúk jönnek be! Ő ezt tudomásul vette. Azt hittem.

Azóta is kapom az apró figyelmességeket. Küldi, hozza, vagy egyszerűen csak ír valami kedveset. Soha nem tolakodót, soha nem bántót, soha nem olyat, amit egy nő ne küldhetne a másik nőnek. De én érzem benne a szándékosságot. A másra irányuló szándékosságot. S ma itt van ez a mezei csokor! A barátnőm is szedhette volna, s mondhatná, hogy itt van, nesze, s ezzel le is tudtuk volna a történetet. Én megszáríthatnám, s mindig jóleső érzéssel gondolhatnék rá, ha a virágra esik a tekintetem.

De ezt a virágot nem akarom megszárítani. Hagyom, hogy fénye hulljon.

Zavarban vagyok. A mosdóból kijőve talán még piros is az arcom. Elpirulok. De aztán azonnal ki is fut a vér az arcomból, mikor arra gondolok, hogy ő ezt talán jelnek veszi. Nem akarok jeleket küldeni felé. Csak egyetlenegyet: hogy rossz nyomon jár, hogy nem a megfelelő ember vagyok a számára.

Kicsit beszélgetünk az időjárásról, a gyógynövényekről, egy közös ismerősről, majd távozni készül. Látom, hogy jön felém, talán puszit akar adni – ami kedves ismerősöknél, barátoknál, barátnőknél, felköszöntéskor, hálánál teljesen természetes – de elhúzódom. Felhozom újra a témát. Ő persze mosolyog és közli, hogy tudomásul vette már, nem kell többször mondanom. De hagyjuk is már ezt, mert még ezer helyre kell mennie, s kedvesen puszit küld felém, majd huncut mosollyal a szája szögletében elviharzik. Nem bírok haragudni. Nem vagyok rá dühös, vagy efféle, csak egyszerűen nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Csak elképzelem az életét. Szárnyal hol ide, hol oda. Neki mindegyik nem potenciális partner. Hol igazi nő egy férfi oldalán, hol férfi egy nő mellett. Bár lehet, hogy igazam sincs, mert egy nő mellett is nő maradhat. De én úgy gondolom, ha már két azonos nemű együtt él, akkor mindenképp kialakulnak a szerepek, mint egy heterokapcsolatnál. Kialakul a női szerep és kialakul a férfiszerep – legyen szó akár két férfiról, vagy két nőről.

Izgalmas lehet, és kétségbeejtő. Vagyis én kétségek között őrlődnék, az tuti.

De nekem nem ezért fáj a fejem, hanem, hogy hogyan is rendezzem le ezt. Bár semmi nincs köztünk, mégis azt érzem, hogy még kacérkodik a gondolattal, nem az a gyorsan feladós fajta, talán kihívást jelentek számára. Nem tudom. Csak azt tudom, hogy ha holnap vagy holnapután újra jelentkezik valamilyen formában, ha újra jelet akar hagyni, én újra elutasítom. Újra, és újra, és újra.

Talán egyszer tényleg csak azért hoz egy kókuszos csokiszeletet, mert tudja, hogy imádom, s tudja, hogy aznap szénhidrát napom van, mert akkor megehetem. S tudja, hogy hiába hozna ide egy egész kamionnyit, engem akkor sem érdekelne, legfeljebb a kamionos pasi, a lerakodáskor…



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Köztudott titok

Radvánszky Lola

„Az osztálybulin ott lesz Richárd is. Nagy önbizalommal és tapasztalattal rendelkező szakember, akit betegesen hajt a karriervágy...

2009.8.31.   


Meleg kérdés

Orbán Viktória

Emlékszem, amikor először belépett a gimnáziumi osztályunk ajtaján.

2009.8.31.  2   


„A szerelem a világ legnemesebb érzése”

Fodor Tekla

Ítélkezünk, szidalmazunk, mert úgy érezzük, megtehetjük. A társadalom folyton-folyvást háborog...

2009.8.28.  2   


Az éjszaka leple alatt

Varga Gréta

Van egy barátom. Ő más, mint a többi ember. Más határok mentén húzódnak számára az értékek, más normák vezérlik.

2009.8.27.   


Hogy is van ez Amerikában?

Molnár Miriam

Nemrég a Manhattani Greenwhich Village-ben megvertek egy férfit, aki egy meleg bárból indult haza.

2009.8.22.   


Nem számít, ki kit szeret

Mészáros Krisztina

Gyakran hallani a kifejezést: másság. Ilyenkor ítélkezést érzek ki az emberek hangjából.

2009.8.19.   

A rovat további cikkei

Másképpen szeretni

Nagy Erika

A homoszexualitás nem bűn, nem is betegség, s mára a társadalmi megítélése is pozitív irányba változott.

2009.8.18.  5   


Mindenki más

Kabók Zita

Minden országban és kultúrában vannak melegek.

2009.8.14.   


Egy átlagpolgár véleménye

Angyal Sándor

Melegek, homoszexuálisok, vagy ahogy pejoratív értelemben használják: buzik.

2009.8.12.  5   


Homofóbok vagyunk?

Halász Kata

A szakemberek szerint a homoszexuálisok aránya 2-10% közé tehető, ami meglepően kicsi arány ahhoz képest, hogy mekkora vihart kavar a téma.

2009.8.9.  2