A marionett bábuk


Oriskó Renáta  2015.6.19. 0:40

A marionett bábuk nap, mint nap magukra csatolják a láthatatlan zsinórokat, hogy mások kedvükre rángathassák őket.

Hogy szeretik-e ezt? Nem.
Hogy a hasznukra válik-e? Nem.

Egyikünk sem született marionett bábunak. Emberek vagyunk önálló gondolatokkal, döntésekkel, tettekkel. Persze egyikünk sem tudatosan válik bábuvá. Nem mi döntjük el, hogy: „Ettől a naptól kezdve nem mondok nemet, azt teszel velem, amit akarsz, én pedig hallgatok, és úgy táncolok, ahogy te fütyülsz!” A választásunk nem tudatos, de valljuk be, tetteink következménye. Kompromisszumot kötünk, megalkuszunk, bólogatunk, idővel pedig mindehhez annyira hozzászokunk, hogy már-már ezt vesszük természetesnek.


A folyamatos hallgatás és bólogatás pedig meghozza gyümölcsét. A nálunk erősebb, fölényesebb, magasabb pozícióban lévő kihasználja eme gyenge pontjainkat, s máris az előadás szereplőivé válunk. Az ő előadásáénak. Így aztán a másik irányít, ugráltat és nem kér, hanem parancsol. A bábuk pedig nem szólnak, nem lázadoznak, teszik a dolgukat, amihez egyrészt semmi kedvük, másrészt még megbecsülést sem kapnak – hiszen az erősebb azt gondolja, a bábuknak ez a dolguk. A marionett bábuk pedig ott állnak kifacsarva, mint egy citrom. Az önbecsülésük és önbizalmuk pedig valahol nagyon mélyen, icipicire zsugorodva bújik meg bennük.

Egyikünk sem született marionett bábunak. Nem szólhat az életünk arról, hogy valaki láthatatlan szálakon rángat minket, használ, leakaszt, visszaél a jóindulatunkkal, a türelmünkkel vagy akár döntéseinket is befolyásolja. Hogy kedvére bábozik velünk, irányítva ezzel mozdulatainkat, tetteinket, mint egy élettelen, magatehetetlen bábunak.

S hogy miért nem változtatunk? Félelemből? Megszokásból? Bizonytalanságból? Vagy, mert azt hallottuk, hogy vannak helyzetek, amiket el kell viselnünk? Ideig-óráig talán mindegyik indok megállja a helyét, de hosszú távon egyik sem. Az a bizonyos pohár előbb-utóbb betelik. Akkor pedig magunk is rájövünk arra, hogy ideje megszabadulni a láthatatlan zsinóroktól, s nem egy másik ember előadásában bábuként egy ránk osztott kis mellékszerepet játszani.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Megegyezés

Póda Erzsébet

Avagy a női lélek minden anyagiak felett.

2017.3.14.    11


Nellie Bly

Busai Hajnalka Lilla

Azaz eredeti nevén Elizabeth Jane Cochran volt az első női oknyomozó újságíró. A leghíresebb Viktória-korabeli nő, tíz napig élt beépülve egy akkori tébolydában.

2017.3.6.    23


Kényszer és ártalom

Tompa Orsolya

A nők elleni erőszak évek óta beszédtéma. Mindig hallhatunk, olvashatunk róla, láthatunk sokkoló videókat, amelyek a témáról szólnak. Kis házi felmérésünk a témáról.

2017.2.27.    4


Átlagos lányok

Póda Erzsébet

Úgy vagyunk szépek, ahogyan természetesen vagyunk.

2017.2.8.    18


Figyelem, bérszakadék!

Kabók Zita

A franciaországi nők idén úgy döntöttek, felhívják a figyelmet egy időpontra, egy fontos témára.

2016.11.17.    6


Eltévedt feminizmus

Póda Erzsébet

Egy ideje mélyen hallgatnak a feminista mozgalmak képviselői. Ma már nem feszülnek olyan vehemensen egy-egy női témának, mint mondjuk másfél évvel ezelőtt.

2016.10.17.  16    14


Komfortzónában

Molnár Andrea

Mi, emberek, folyton önigazolást keresünk.

2016.9.21.    18


A magyar férfi

Póda Erzsébet

Természetesen általánosítani fogok. Ennélfogva nem minden magyar férfiról írok, csupán egy jelenségről, amelyet úgy tudok a leginkább jellemezni, hogy általánosítok.

2016.9.8.    11


Skinny shaming

Busai Hajnalka Lilla

Avagy a testszégyenítés kettős mércéje.

2016.8.12.  1    355


Válaszút előtt

Jády Mónika

Házasság, gyerek – vagy inkább mégsem? Jó lenne tudni, mire figyeljünk, mielőtt igent (vagy nemet) mondunk.

2016.8.4.    5


Pszichopapa

Póda Erzsébet

A szikkadt testalkatú, ráncos arcú, a hatvanat jócskán túllépő férfit talán meg se láttam volna.

2016.7.19.    8


Nincs felmentés

Jády Mónika

A szexuális zaklatásra vagy erőszakra soha nincs és nem is lehet semmilyen mentség, semmilyen felmentés!

2016.5.11.    11