Egyenlőség és harmónia

Bolemant Lilla  2003.11.12. 11:55

A nemek közötti egyenlőség kérdése szinte kimeríthetetlen téma, és ez nem csak az utóbbi néhány évben van így.

Emancipáció címszó alatt ezt sokan el is intézik azzal, hogy a nők az élet minden területén jelen vannak -- mit akarnak még? Munkát vállalhatnak, nevelhetik a gyerekeiket, politizálhatnak, vállalkozhatnak, női szervezetekbe tömörülhetnek, egyenlőek a férfiakkal.

Közben viszont elsiklanak a tény fölött, hogy a szocialista emancipáció lényege az volt, hogy a nő munkába lépjen, miközben neki maradt meg az összes feladat, amelyet családjával kapcsolatban addig is végeznie kellett. Tehát mosson, főzzön, takarítson, munkából hazatérő fáradt férjének tálalja fel a vacsorát, miközben az kicsit lepihen vagy újságot olvas, hogy kipihenje a munkahelyi fáradalmakat.

A feleség közben kérdezze ki a gyerekek leckéjét, gondolja át a másnapi programot, tervezze meg, mikor vásárol be, mire van másnap szüksége a gyereknek az iskolában, mit vesz fel a család, mosogasson el vacsora után, vasaljon ki, hívja fel a nagyszülőket, nincs-e szükségük valamire, s amikor éjféltájt már csak arra vágyik, hogy aludhasson, és valahol legbelül dühös az egész világra, mert senki sem segít neki viselni a terheket – a férj arra vágyik, hogy változzon át boldog szeretővé.

Időközben persze alakult valamelyest a helyzet, és akad olyan elenyésző számú család, amelyben közös megegyezéssel megosztják a család működésével együtt járó munkát, s olyan is van, ahol a munkamegosztás teljesen eltér a klasszikus modelltől, tehát az anya-feleség tartja el a családot, az apa-férj pedig a család körüli munkát látja el. Ahhoz azonban, hogy a megszokottól eltérő család problémamentesen működni tudjon, olyan partnerekre van szükség, akik nem az általánosan elfogadott társadalmi elvárások szerint működnek, hanem vállalják azt, hogy saját elképzeléseik, döntéseik alapján rendezik be az életüket úgy, ahogy mindkettőjük számára a leginkább megfelel. Mert szembe kell nézniük férfi- és nőtársaikkal a nagyobb családon, munkahelyen, baráti kapcsolatokon belül. A férfit lenézik, gyengének tartják, ha házimunkát végez, a nőt elítélik, ha nem sürög a tűzhely körül. S a társadalmi előítéletek nagyon pontosan céloznak, és találnak. Mindkettő leértékelt árunak érzi magát, aki nem illik bele az őskori elképzelésekbe, hogy a nő a tűzhely őrzője, a férfi pedig a vadász. S a nő egyetlen fontos, természettől adott feladata a szülés. A legnagyobb szégyen, ha nem tud magának férjet fogni, és gyereket szülni. Nem teljesítette küldetését. Ha szül, majdnem emberszámba veszik, ódákat zengenek róla az anyaságot dicsérve. Abban a pillanatban viszont, ahogy megszületett a gyermek, a nő gazdaságilag függővé, kiszolgáltatottá válik. Nincs önálló élete, nem lehet akarata, mert csak a gyermek felnevelése a feladata.

Sokáig folytathatnánk az itt felvetett problémák elemzését, de térjünk vissza a sokszor és sokak által felvetett kérdésre: Mit akarnak a nők? Két szóval megadhatjuk a választ: egyenlő esélyt. És nem csak maguknak. A férfiaknak is. Választhassa meg mindenki, milyen életet akar élni. Rengeteg a variáció, és az ember csak akkor lehet boldog, ha megtalálja a számára megfelelő életformát. A munkában és a magánéletben is. A nő ugyanolyan boldog és sikeres lehet háziasszonyként, mint vállalkozónőként. Csak tudnia kell, melyik az a variáció, amely őt boldoggá teszi, s ha mindkettőt akarja egyszerre, hogyan tudja ezt megvalósítani. Mert ez is lehetséges

Közös célunk az lehet, hogy megismerjük, megismertessük az esélyegyenlőség megvalósításának lehetőségeit, módjait, felfedjük a férfiközpontú társadalomszemlélet hátrányait, és olyan szemléletet sajátítsunk el, amely szerint a harmónia mindkét nem igényeinek elfogadásával kezdődik. A férfi és a nő is gondokkal küzd a társadalmi szerep, elfogadás tekintetében. Lássuk meg ezeket a gondokat, s ha elfogulatlanul közeledünk hozzájuk, a megoldás is hamarabb láthatóvá válik. Életünk pedig könnyebbé, ha nem megfelelni akarunk majd, hanem élni, saját elvárásaink szerint.

Hozzászólások

@

Küldés