Egyenlő(tlen)ség

Šipošová Miroslava  2006.12.6. 19:18

Egy halom folyóiratot lapoztam át, és tudatosan figyeltem arra, hol találok valami tipikusat a nőkről és a férfiakról.

Belgium őszi időjárása -- hatalmas, sűrű szürke felhők, amelyekből az egyik zuhé jön a másik után --, rákényszerített a napi ritmusom megváltoztatására, a gyakoribb otthon maradásra. Ilyenkor van időm elmerengeni és összehasonlítani, találgatni és gondolkodni.

Egy halom tudományos, gazdasági, női és műszaki folyóiratot lapoztam át, és tudatosan törekedtem arra, hogy találjak valami tipikusat a nőkről és a férfiakról. És találtam is. Rendszeresen írnak feminista egyesületekről, női klubokról, a nők jogait védő szervezetekről, az esélyegyenlőségért harcoló szervezetekről és hasonlókról. Viszont sehol sem találtam egy egyesületet, amely a bántalmazott férfiakat védené, maszkulin egyesületet vagy bármilyen más férfi egyesületet, amely a férfiak társadalmi egyenrangúságának elérésén munkálkodna.

Sok érdekes adathoz jutottam hozzá, de az a tény sokkolt leginkább, hogy az Európai Unióban sem egészen egyenlők a férfiak és a nők. Bár minden tagállamban „keményen dolgoznak” az egyenlőség elérésén. Növekszik a nők foglalkoztatottságának az aránya, növekszik a nők aránya a politikában és a csúcsvezetői posztokon. A statisztika viszont könyörtelen, a legtöbb nő a leginkább alulfizetett ágazatokban dolgozik, például az iskolaügyben vagy közhivatalnokként. Vagyis ha a nők többsége keveset keres, az a pár nő, aki átlagon felüli fizetést kap, nem javítja fel annyira az átlagot, hogy az a férfiak átlagkeresetével vetekedhessen. Tehát nem érhető el olyan egyszerűen, hogy a nők megkapják ugyanazért a munkáért ugyanazt az összeget. A munka és minden emancipáltság mellett azonban a nők többsége az anyaszerepet sem adja fel, és nem hagyja, hogy „a feje tetejére álljon” a háztartása. A napnak 24 órája van, a férfiak és a nők számára egyaránt. A nő napjába viszont a munka mellett a gyereknevelésnek és a háztartásnak is bele kell férnie.

Az EU tagállamainak statisztikáit összehasonlítva kiderült, hogy Szlovákia listavezető. Minden tagállamban csökkent a férfiak és nők bére közötti különbség, csupán Szlovákia vett fel ellentétes irányt, és a férfiak a fizetéseket tekintve még inkább eltávolodtak a nőktől. A mérleg a férfiak javára billen. A két nem közötti legkisebb fizetéskülönbség listáján Magyarország vezet, az utolsó helyen Ciprus áll. Szlovákia pedig Ciprus előtt szerepel. Vagyis az utolsó előttin!

Egy másik adat teljesen kihozott a sodromból. A csúcsvezetői menedzseri posztokon az EU-ban élő nőket megelőzték a török nők. Tudtommal Törökország muzulmán állam, ahol még mindig kérdésesek a nők jogai. De ennek az országnak a nőtagjai megelőzték az unióbeli nőket. Szinte hihetetlen!

Az Európai Unió statisztikákkal, számokkal, grafikonokkal rendelkezik, minden fel van jegyezve, össze van számolva, még a banánbehozatal is, de a bántalmazott nőkre vagy a családon belüli erőszakra vonatkozó statisztikát hiába is keresnénk az értékelő jelentésekben. És ezért a szervezeteknek, egyesületeknek, érdekszövetségeknek nagy jelentőségük van a nők jogainak és a mindkét nemre érvényes esélyegyenlőség eszméjének a terjesztésében.

És lehet, hogy egyszer a nők és a férfiak tényleg egyenrangúak lesznek, még akkor is, ha ez még elég messze van.

Fordította: Jády Mónika

Hozzászólások

@

Küldés