Mama

Nagy Erika  2010.9.6. 4:44

Családi ebéd, szombat délben. Papa, mama, gyerekek, szóval mindenki az asztalnál ül, és jóízűen falatoznak.

A családfő élvezettel rágja a pirosra sült kacsa húsát, néha meg-megjegyezve asszonyának: „Finom, már tudsz kacsát sütni!” Ez nagy dicséret, az asszony kicsit ki is húzza magát. Nem sokáig. Mert midőn a férj újabb falatot keres a tálon, azért csak odaszúrja, hogy: „Nem találom, amit keresek, anya nem így szokta feldarabolni!“

Hoppá! Akkor most mi van? Anya csak egy van, ezt mindenki tudja. Senki sem pótolhatja. De aki így kötődik az anyjához, az soha ne nősüljön meg, hanem élvezze egy életen át az anya törődését, főzési tudományát. Vagy legalább is addig, amíg annak van ereje ahhoz, hogy elkényeztetett gyermeke szolgája legyen. Iszonyatos érzés egy asszonynak, vagy akár a férfinak, hogy örökké az anyós-após árnyékában kell élnie…!

Egy biztos, ha én egyszer valaha az életben meghallom azt az asztalnál, hogy valamelyik fiam ezt, vagy csak hasonlót is mond a párjának, elbeszélgetek vele. Ugyanis, ahány ház, annyi szokás. Ezt még az őseink is tudták. Akkor meg miért várjuk el a feleségeinktől és férjeinktől, hogy úgy viselkedjenek, olyan szokásokat vegyenek fel, amelyek idegenek tőlük? Miért nem lehet egy új ízre, darabolási technikára azt mondani, ez remek! S hogy mit lehet ilyenkor tenni vagy mondani? Talán annyit, hogy ha ennyire nem felel meg, akkor legközelebb nem csinálom meg az ominózus ételt, és akkor nincs vita, nincs kötekedés, sértődés. Tanácsot lehet adni, de az nem jelenti azt, hogy egy szülő mindig mindent jól cselekedett.

Meg kell tanulni értékelni azt, hogy meleg étel kerül az asztalra. Lehetne másképpen is, mondjuk, úgy, hogy a férj hazamegy a munkából, éhesen, mint két jól kifejlett farkas, és amikor várja, hogy étel kerüljön a tányérba, de helyette ezzel kénytelen beérni: „Ma nem főztem, mert a hűtőszekrényt takarítottam.“ S a férj, mert üres gyomra hangosan korog, leüt pár tojást és megsüti. Szó és szemrehányás nélkül. Talán azért, mert tiszteli azt asszonyában, hogy egész nap a frigót takarította, de az is lehet, hogy ő ezt már megszokta, s talán az édesanyja is ekképp idomította.

Ugye, hogy igaz, miszerint minden háznál más a szokás?

Hozzászólások

@

Küldés