Nők a kolostorokban


Bolemant Lilla  2007.9.27. 17:00

Sokáig ez volt az egyetlen hely, ahol a nők tanulhattak.

Bár a nők kétszáz év alatt elvesztették egyenjogú helyzetüket a gyülekezetekben, a kolostor intézményének keretein belül viszonylag önálló életet élhettek.

Az egyházi hierarchia a világiakat a legalsó fokra helyezte, de legtávolabbra a nőket taszította, akiket már az első század végén megfosztottak szinte minden tevékenységi lehetőségtől az egyházon belül. A lakatlan területeken hatalmas remetetelepek születtek, melyek lassanként kolostorokká szerveződtek, különféle sajátos szabályok szerint. A nagy egyházatyák leánytestvérei szinte rendszeresen megalapították saját vallási közösségeiket. Szent Vazul lánytestvére, Marcina maga állította össze szervezete szabályait, melyeket bátyja később elfogadott, és az első kolostori rendszabály összeállítójaként nyert megbecsülést.

Kétféle kolostor létezett: a jómódú, előkelő hölgyek által lakott hatalmas, gazdag kolostor, és az alsóbb néposztályok leányainak alapított, egyszerű, igénytelen, kis létszámú intézmény. Az apácakolostorok közül a leggazdagabb és leghatalmasabb a német Gandersheim, Nyugat-Európa női kulturális központja volt.

A leánygyermekeknek a kolostorok jelentették az egyetlen lehetőséget, hogy tanuljanak. Az előkelő családok leányait gyakran több évre kolostorokba küldték, hogy magas társadalmi helyzetüknek megfelelő nevelést kapjanak. Azután kiházasították őket Európa különböző országaiba. Úgy érkeztek meg új otthonukba, hogy beszéltek görögül és latinul, ismerték Platónt, Senecát, énekeltek és hangszeren játszottak. A kolostor békéjéből a kardok véres valóságába kerültek, írástudatlan férjük oldalára, és kénytelenek voltak elviselni, hogy egy asztalnál üljenek férjük ágyasaival, és előkelő gyerekeket szüljenek, mint egy értékes kanca.

A középkor vége felé az apácakolostorok ragyogó szellemi öröksége leáldozóban volt. Az 1500-as évek kezdetén a kolostorok megújultak. Egyrészt a protestáns hitújítás megfosztotta a nőket attól, hogy saját életüket éljék, és a katolikus ellenreformáció megtisztította és újra fellendítette a kolostorokat. Mivel az egyházi hivatalok zárva maradtak a nők előtt, az apácakolostorok jelentették számukra az egyetlen lehetőséget az önmegvalósításra.

Az 1200-as években egy női pápáról szóló meghökkentő történet járt szájról szájra. Az egyház kitartóan állította, hogy a legendának semmi alapja nincs, a pápák listája tökéletes, és nem illeszthető be a sorba Johanna pápa. A legenda szerint Johanna 855-ben került a pápai trónra. Fiatal korában Mainzba vitte őt apja, ahol megtanult írni, olvasni, és beleszeretett egy Ulfilias nevű szerzetesbe. Biztatására Johanna férfiruhába bújt és szerzetesként belépett abba a kolostorba, ahol szerelme élt. Később zarándokokként bejárták egész Európát. Athénban filozófiát, teológiát, és egyéb tudományokat tanultak tíz esztendeig, amikor Ulfilias meghalt.

Johanna visszaindult Mainzba, de útközben megállt Rómában, ahol korábbi tanítványai kérték, maradjon, és tanítson. Tehetsége és tudása hamarosan magasra emelte az egyházi hierarchiában. Kardinális lett, és IV. Leó pápa halála után, 855-ben pápává választották. Beleszeretett egy Lorondos nevű spanyol szerzetesbe és teherbe esett. Egy napon az ünnepi menetben a Colosseum és a San Clemente templom között rátörtek a szülési fájdalmak és az utcán szülte meg gyermekét. Mindketten meghaltak, a szájhagyomány szerint halálra kövezték őket, s ott helyben eltemették.

Ez a történet arra is példa, hogy bár a nők nem viselhettek egyházi méltóságot, a nép mégis évszázadokon át őrizte Johanna emlékét, annak bizonyítékaként, hogy egy nő is ugyanúgy képes ellátni a pápai kötelességeket, mint egy férfi. Johanna és gyermeke képét kőbe vésték, és évszázadokon keresztül látható volt azon a helyen, ahol halálukat lelték.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Független

Tilajcsík Dóra

A „függetlenség” kifejezést hallva az utóbbi években valahogy mindenki elborzad.

2020.6.27.   


Női kategóriáink

Póda Erzsébet

Nők: férjezettek, elváltak, szinglik, újraházasodtak, gyermektelenek, sokgyermekesek.

2020.3.19.    26


Nőnap – a miénk!

Póda Erzsébet

Ünnepeljük-e a nőnapot vagy sem? Egy ideje nagy dilemma.

2020.3.8.    31


Eltévedt feminizmus

Póda Erzsébet

Egy ideje mélyen hallgatnak a feminista mozgalmak képviselői. Ma már nem feszülnek olyan vehemensen egy-egy női témának. (Egy régebbi írásunk a nőnap alkalmából...)

2020.3.7.  16    14


Egyedül

Póda Erzsébet

Nemrég egy idézet indult körútjára a közösségi oldalon: „Ha összebarátkozol saját magaddal, sosem leszel egyedül.”

2019.11.17.    17


Érzékhiány

Póda Erzsébet

Azt mondják, a nők intuitív lények: előre megéreznek, kitalálnak dolgokat...

2019.10.16.    6


Az utolsó „boszorkány”

Jády Mónika

A svájci Glarusban fényinstallációval, valamint irodalom- és kultúrtörténeti körúttal emlékeznek a több mint 200 éve kivégzett Anna Göldire.

2019.9.7.    22


Megint nőies

Póda Erzsébet

Ki a nőies és ki nem az? Mit kell tenni a nőiességért? Egyáltalán: mitől nő a nő?

2019.7.1.  2    15


Kényszer és ártalom

Tompa Orsolya

A nők elleni erőszak évek óta beszédtéma. Mindig hallhatunk, olvashatunk róla, láthatunk sokkoló videókat, amelyek a témáról szólnak. Kis házi felmérésünk a témáról.

2018.11.25.    5


És mivel folytatódik? (2)

Póda Erzsébet

A lélekbúvárok szerint az egész nagyon egyszerű: az ember papírt és ceruzát vesz a kezébe, és feljegyzi a házasság mellett szóló érveket.

2018.5.8.    9


Az esküvővel kezdődik (1)

Póda Erzsébet

A házasság arról szól, hogy a kezdeti eufórikus, érzelmekben gazdag időszakot felváltják a szürke hétköznapok.

2018.4.26.    10


Valentin-napi nagy Ő lista

Busai Hajnalka Lilla

Talán meg kellene tanulnunk elfelejtkezni a női magazinok által belénk sulykolt módszerekről...

2018.2.14.    9