Eltűnés
Azon az éjszakán egy utolsó vörös könnycsepp gördült végig az arcán.
Illuminált állapotban baktattak hazafelé az úton egymás mellett. Késő éjszaka sötét volt és hideg. Csak az utca lámpafénye lehelt homályt arcukra. Mindketten beszívták magukba. A gyéren megvilágított szűk sikátorban egymásra sem néztek. Már uralkodtak indulataikon. Egyszerre utálták és szerették egymást. Mereven bámulták a macskakővel burkolt járdát, amelyet a csípős téli éjszaka pírja pirosra színezett.
A sötétség két hatalmas lábnyoma talált rájuk. Az árnyék egy gonosz lényt formázott. Felocsúdtak volna, de az szemvillanás alatt cselekedett. Sikoltás törte meg a néma csendet. A nő és a férfi vérbe fagyva hevertek egymás mellett.
Már semmijük sincs itt...
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Érted
A vasárnapi vers mellé, legnagyobb örömünkre, ma vasárnapi impressziót is közölni tudunk.
2022.11.26.
Újratervezésben
Nem tudom, hogyan s miképp kerültem ide, milyen láthatatlan kéz, vagy felsőbb akarat tolt előre.
2015.10.29. 21
Az anya
Az egyszeri gyermek világgá ment. Sokáig odavolt a nagyvilágban, ám egyszer csak hazatért...
2015.5.2. 26
Emberi habos kakaó
Nem fontos a lány neve. Nem fontos a férfié sem. A lány nevet adott a férfi kutyájának, de csak magában.
2015.3.2. 37
Nincs más szerelem
A hétvégi vers helyett ezúttal rendhagyó módon egy irodalmi impresszióval jelentkezünk.
2013.12.15. 8