Futni akarok!
Futni akarok. Rohanni kifulladásig.
Míg ki nem hal belőlem minden érzés, míg a tüdőm szétrobban a légszomjtól, míg ki nem lehelem a mocskot a legeslegkissebb légzsákocskámból is, míg levegő után kapkodva össze nem esek.
Aztán várni.
Várni, hogy valaki ismét életet leheljen belém.
Tiszta levegőt.
Színtiszta oxigént.
Eufórikus érzés.
Ahogy a létfontosságú SEMMI ismét elönti a mellkasomat.
És ismét lenne életem.
Új, ártatlan, makulátlan.
Szeretnivaló.
Vagy várni, miközben tudom hogy nincs mire.
Várni szakadatlanul, lankadatlanul, míg szép lassan el nem alszom a földön.
Megfulladni az érzésben.
A végsőkig remélve, várva a leheletnyi fuvallatra, hogy újra élettel töltsön meg.
Boldogan meghalni.
Boldogtalanul.
Hamis ábrándok közt.
Ábrándozni.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Újratervezésben
Nem tudom, hogyan s miképp kerültem ide, milyen láthatatlan kéz, vagy felsőbb akarat tolt előre.
2015.10.29. 21
Az anya
Az egyszeri gyermek világgá ment. Sokáig odavolt a nagyvilágban, ám egyszer csak hazatért...
2015.5.2. 26
Emberi habos kakaó
Nem fontos a lány neve. Nem fontos a férfié sem. A lány nevet adott a férfi kutyájának, de csak magában.
2015.3.2. 37
Nincs más szerelem
A hétvégi vers helyett ezúttal rendhagyó módon egy irodalmi impresszióval jelentkezünk.
2013.12.15. 8
Mosoly
Csendes a ház, mindenki alszik még. Valamikor hajnal és reggel között jár az idő.
2013.4.10. 1