Kilátások
Az ablakpárkány volt a kedvenc helye.
Az ablakpárkány volt a kedvenc helye. Ült az ablak előtt, bámult kifelé naphosszat. Sóvárgott az üvegen túlról hívogató színek, épületek, helyek vagy 
emberek után. Mindig mást látott, ha kinézett. Megtehette. Volt ideje. Szinte sose csinált semmit.
Nehezen lélegzett, a szobában állott levegő terjengett, ami nem csoda: sosem nyitott ablakot. Pedig volt kilincse az ablaknak, de szerinte nehéz volt elfordítani, vagy inkább meg se próbálta. Azt mondta azért, mert úgysem nyílik ki.
Tehát csak ült a sötét szobában, az ablakon keresztül vágyott a világra.
Lejátszotta magában az álmait, hogy mit tenne, hogyan, miképp. Hogy kinyitná az ablakot, friss levegőt szívna a tüdejébe, kimászna, végigrohanna az utcán, beállna dolgozni a sarki kisboltba, gyűjtene pénzt, utána ő is nyitna egy kisboltot. De mindig túl fáradt volt ahhoz, hogy elfordítsa az ablakkilincset.
Egyszer megpróbálta, de hirtelen ólmos súly nehezedett a karjára, egész testére, és visszaült a székre.
Inkább csak ült, és bámult kifelé a szobából, magányosan, szárnyaszegetten, önmagába zárva.
A szerző felvétele
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Mosoly
Csendes a ház, mindenki alszik még. Valamikor hajnal és reggel között jár az idő.
2013.4.10. 1
A rovat további cikkei
Tökéletes válasz
„Jó volt ma újra találkozni.“ Fülig pirulva, vigyorogva dobtam el a telefont.
2023.3.19.
Különös zaj
A kert, ami a ház hátsó részében terült el, mindig tele volt meglepetésekkel. Mikor téliesre fordult az idő, kicsit csendesebbé vált, de még ilyenkor is felkeresték a gyerekek.
2022.12.18.
Érted
A vasárnapi vers mellé, legnagyobb örömünkre, ma vasárnapi impressziót is közölni tudunk.
2022.11.26.
Újratervezésben
Nem tudom, hogyan s miképp kerültem ide, milyen láthatatlan kéz, vagy felsőbb akarat tolt előre.
2015.10.29. 21