Tökéletes válasz

Bakoš Orsolya Virág  2023.3.19. 13:39

„Jó volt ma újra találkozni.“ Fülig pirulva, vigyorogva dobtam el a telefont.

Nem nyitottam meg az üzenetet, a szöveg csak az értesítésekben jelent meg. Nem mertem megnyitni. Hideg kezeim felforrósodott arcomra tapasztva dőltem hanyatt az ágyon, a plafonra ragasztgatott foszforeszkáló csillagokat néztem.

Írt. Most vissza kellene írnom, igaz? De mégis mit? Hasamra fordulva fúrtam az arcomat a puha párnába. Ha laza akarnék lenni, azt kéne válaszolnom, hogy „Ja, tök jó volt.“ Csakhogy nem akarok laza lenni. A „majdnem szétesek, annyira laza vagyok“ módszer nem lenne nyerő. Nem akarom, hogy azt higgye, nem érdekel. Mert igen is vonzódom hozzá, ezt pedig a tudtára akarom adni. Ha egy ennyire nemtörődöm mondattal felelnék, valószínűleg letiltana. Vagy nem beszélne többé velem. Talán nem is köszönne.

„Nekem is hiányoztál.“ Ez lenne az igazság, de ki van zárva, hogy ezt teljes nyugalommal bepötyögjem és elküldjem neki. Nem lehetek túl rámenős, mert az a fiúk számára egyáltalán nem vonzó. Legalábbis, azt hiszem... Ugye? Szóval ezt is elvetettem. A következő lehetőség a „Holnap is találkozhatnánk.“ De amint ez végigfutott az agyamon, grimasz kúszott az arcomra. Ilyet az agglegény nagybácsim írna az egyik Tinderes kiszemeltjének, és egy kacsintó emodzsit biggyesztene a mondat végére. Nem akarom, hogy egy nagybácsi jusson rólam az eszébe.

Nagyot sóhajtva fordultam a hátamra, ismét a sötétben világító csillagoknak szentelve a figyelmem. Határozottnak és összeszedettnek kell lennem, de úgy, hogy éreztessem vele, ő vezet. A barátaim vezéregyéniségnek ismernek, a tanáraim bármit rám bízhatnak, mert tudják, hogy megoldom, mégis, ha róla van szó, másként gondolkodom. Mellesleg állandóan elpirulok és bután nevetgélek. Egy tizenkét éves kislánynak érzem magam a közelében.

Hosszú tanakodás, netes keresgélés és a konyhába tett körutam után egy doboz fagylalt társaságában vettem ismét a kezembe a telefonom. Immár gondolkodás nélkül nyitottam meg az üzenetet, pötyögtem be a választ és küldtem el. Hangosan fújtam ki a benntartott levegőt. Kissé még zakatolt a szívem, de tudtam, hogy helyesen döntöttem. Az improvizáció királynője vagyok, szóval azt válaszoltam, ami valójában először jutott az eszembe. „Jól éreztem magam, de legközelebb brownie-t eszek.“

Hozzászólások

@

Küldés