Tövig visszavágva


Sábitz Katalin  2011.3.6. 5:58

Mese a küzdelemről, avagy a hibiszkusz esete a kertésszel.

– Látod, így jársz te is! – mutatott a kertész a diszperzites vödörből meredező kopasz ágakra. A hibiszkusznak szánta az intést, amelynek testvérhajtása Nagypapánál élénken virágzó fává cseperedett. Na, de ez? Kókadozó véznaság.

Nem volt mindig így, csak az utóbbi hónapokban makacsolta meg magát. Mint aki eltökélte, hogy elpusztul. Gondoskodás ide, gondoskodás oda. Se tápszer, se átültetés, se napfény, se árnyék, se cirógatás és becézgetés (Nagypapánál szemlátomást jól bevált módszer) nem használt. A sárguló-sorvadó levelek sorra lepotyogtak, az újonnan megjelent ágacskák megálltak a növésben, mintha az élet már nem keringene többé a szürke kéreg alatt.

A kertész kesergett.

– Kidobom! Kész.

De mégsem tette. Minden reggel összeszedte az őszbe hajló leveleket, lemetszegette a zavaró, erőtlen hajtásokat. Nem fenyített már, nem is könyörgött. Más teendők kötötték le, –dolog mindig akad bőven.

A rítus azért maradt. Törés és törődés. Csendben. Nap, nap után.

A sokadik reggel a hibiszkuszon már sem zöld, sem satnya levél nem maradt, sem zsenge ágak-bogak. Már csak egy gyökér kapaszkodott a talajba, és néhány, csonkra visszavágott gally nyúlt a fény felé. Ez a torzó maradt csupán, a kertész jóindulatára bízva, dísz és szín nélkül.

Idő. Idő kellett, hogy minden érthetővé váljon. A földben ott volt a tápanyag, csak a növénytestből hiányzott valami, hogy mindezt keringesse.

A hosszúra nyúlt álom végén a Tavasz hiányzott talán? Vagy a kertésznek is meg kellett tanulnia küzdeni? Törés és törődés. Nap, nap után. De mindegy is, hogyan nevezzük az újjászületést.

Elérkezett.



Hozzászólások

Nyárádiné Éva, 06. 03. 2011 09:27:04 Örülök, hogy ismét írsz!
De rég olvastam már Tőled bármit is! És ez, megint nem akármi. Látszólag egy virág és egy ember "küzdelme". De nem. Ez ennél jóval több, mélyebb dolgokról szól, már megint. Biztos vagyok benne, hogy ez az írás nem megrendelésre készült. Ez megint belülről, szívből jött. Köszönöm, hogy olvashattam. Remélem, másokat is elgondolkodtat... Kérlek, írj!!! Neked írnod kell.
szijarto erno, 07. 03. 2011 20:33:39 gratulálok,nagyon szép írás !
Mélyértelmű, nagyon szép, nagyon tanulságos írás ! Csak így tovább ! Egy Hibiszkusz barát
Szijártó Ernő, 07. 03. 2011 20:35:14 gratulálok,nagyon szép írás !
Mélyértelmű, nagyon szép, nagyon tanulságos írás ! Csak így tovább ! Egy Hibiszkusz barát
@


A rovat további cikkei

Anyagias sütemény

Danczi Mónika

Mai anyagias világunkban – hallatszik mindenfelől.

2015.11.2.    16


Újratervezésben

Wolner Annamária

Nem tudom, hogyan s miképp kerültem ide, milyen láthatatlan kéz, vagy felsőbb akarat tolt előre.

2015.10.29.    21


Egy tábor pillanatképei

Nagy Erika

Nyári jegyzet - szigorúan 18 felettieknek...

2015.7.21.  1    2


Az anya

Mester Györgyi

Az egyszeri gyermek világgá ment. Sokáig odavolt a nagyvilágban, ám egyszer csak hazatért...

2015.5.2.    26


Emberi habos kakaó

Palkó Emese

Nem fontos a lány neve. Nem fontos a férfié sem. A lány nevet adott a férfi kutyájának, de csak magában.

2015.3.2.    37


Lavina

Mester Györgyi

Az egész egy aprósággal kezdődött.

2014.7.2.    7


Nincs más szerelem

Halász Kata

A hétvégi vers helyett ezúttal rendhagyó módon egy irodalmi impresszióval jelentkezünk.

2013.12.15.    8


Csönd

Póda Erzsébet

Néha nem lehet azt mondani, hogy majd lesz valahogy.

2013.9.15.    26


Tavaszi sugallat

Nagy Csivre Katalin

A várva várt tavaszi napsugarak, ha sokat késve is, de megérkeztek.

2013.4.17.   


Mosoly

Puha Andrea

Csendes a ház, mindenki alszik még. Valamikor hajnal és reggel között jár az idő.

2013.4.10.  1   


Kilátások

Puha Andrea

Az ablakpárkány volt a kedvenc helye.

2013.3.21.    17


Néha

Puha Andrea

Néha mások vagyunk, mint azt elvárják tőlünk. Miért is ne?

2013.3.5.  2    22