Változás


Dráfi Emese  2011.4.24. 3:07

Mindazon ismerősök és barátok emlékére, akik elhagyták a Földet.

...Bambán nézte a gyászjelentést. Már nem rökönyödött meg, már nem szörnyülködött. Csak állt, és olvasta az aktuális nevet újra és újra. Az elmúlt hónapokban sok ismerőse, családi barátja: fiatalok és idősek mentek el. – Valami kór van a levegőben, mind meghalunk! – szólt a mellette álló idős úr. – Ki tudja, nekem mennyi van hátra?! – és fejcsóválva elbandukolt.

Valami kór van a levegőben – visszhangzottak a bácsi szavai a fülében. Valójában tudta ő, hogy mi ez. Előre figyelmeztették őket. De más hallani róla, és teljesen más megélni. Más kívülről szemlélni az eseményeket, és nyakig benne lenni: amikor minden halálhír hallatára megborzong a lélek.

Ő mindenesetre fél éve már mást sem csinált, csak figyelt. Észrevette például, hogy nagyon felgyorsult az idő. Szinte repülnek a percek, de hiába nézte az órát, az csak ketyegett ugyanúgy, mint azelőtt. Belülről érezte az idő gyorsulását Hogy már-már elviselhetetlen erejű energiák érkeznek a Földre, ami megnehezíti az itteni fizikai életet. Egyre többen panaszkodtak megmagyarázhatatlan fáradtságra, fejfájásra, gyöngeségre, álmatlanságra, szívritmuszavarra. Sokan hónapok óta köhögtek, de nem az influenzától vagy a megfázástól. És arra is figyelmes lett, hogy egyre gyakrabban szólal meg a mentőautó szirénája.

– Hallod? – susogtak az emberek. – Már megint szól... És átfutott rajtuk a félelem, mert mindenki, akarva-akaratlanul is, a saját szeretteire gondolt. Ilyenkor azonnal az jutott az eszükbe, hogy a gyerekük, férjük, feleségük, szüleik, unokáik épp most hol lehetnek, és remélték, nem őértük megy a mentő.

De magán is észrevett valamit. Sokszor úgy érezte, lebegve megy, a lába ugyan a talajon, de mintha kicsit be lenne csípve, habár egy korty alkoholt nem fogyasztott. Észrevette, hogy sokszor elmereng.

Tény, hogy a VÁLTOZÁS elkezdődött...

Újra a gyászjelentésre tévedt a tekintete. Vajon ki marad, és ki dönt úgy, hogy elmegy a Földről? Kinek a jobb? Akik maradnak, megélik a nagy Változást. Akik úgy döntöttek, hogy elmennek (mert akármilyen hihetetlen, ez az ő döntésük) egy másik, számukra jobb világban élik tovább életüket. Mert a Lélek hallhatatlan, és ez a földi test csak eszköz ahhoz, hogy a földi életet fizikai síkon is meg tudjuk tapasztalni. Elmentek, de itt hagytak magukból, a lelkükből egy darabot örökre. Hogy ők, akik maradtak, mindig szeretettel gondoljanak rájuk.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Anyagias sütemény

Danczi Mónika

Mai anyagias világunkban – hallatszik mindenfelől.

2015.11.2.    16


Újratervezésben

Wolner Annamária

Nem tudom, hogyan s miképp kerültem ide, milyen láthatatlan kéz, vagy felsőbb akarat tolt előre.

2015.10.29.    21


Egy tábor pillanatképei

Nagy Erika

Nyári jegyzet - szigorúan 18 felettieknek...

2015.7.21.  1    2


Az anya

Mester Györgyi

Az egyszeri gyermek világgá ment. Sokáig odavolt a nagyvilágban, ám egyszer csak hazatért...

2015.5.2.    26


Emberi habos kakaó

Palkó Emese

Nem fontos a lány neve. Nem fontos a férfié sem. A lány nevet adott a férfi kutyájának, de csak magában.

2015.3.2.    37


Lavina

Mester Györgyi

Az egész egy aprósággal kezdődött.

2014.7.2.    7


Nincs más szerelem

Halász Kata

A hétvégi vers helyett ezúttal rendhagyó módon egy irodalmi impresszióval jelentkezünk.

2013.12.15.    8


Csönd

Póda Erzsébet

Néha nem lehet azt mondani, hogy majd lesz valahogy.

2013.9.15.    26


Tavaszi sugallat

Nagy Csivre Katalin

A várva várt tavaszi napsugarak, ha sokat késve is, de megérkeztek.

2013.4.17.   


Mosoly

Puha Andrea

Csendes a ház, mindenki alszik még. Valamikor hajnal és reggel között jár az idő.

2013.4.10.  1   


Kilátások

Puha Andrea

Az ablakpárkány volt a kedvenc helye.

2013.3.21.    17


Néha

Puha Andrea

Néha mások vagyunk, mint azt elvárják tőlünk. Miért is ne?

2013.3.5.  2    22