A legszebb nap

Francis W. Scott  2007.9.7. 6:21

Malibun aznap gyönyörű volt a naplemente. Habár ott talán mindig az.

Arnold a parton ült, és nézte, ahogy a fáradt, vakítóan fényes korong lassan elbújik a horizont mögött. Úgy festett, mintha a kristályosan csillogó tengerbe merülne alá, hogy végre ő is megmártózzon a habokban, és csak másnap reggel bukkanjon fel újra a halak közül. Az este lassan, komótosan szállt a festői tájra. A csillagok is előbújtak, utánozhatatlan hangulatvilágítást kölcsönözve az ég bársonykárpitjának.

Arnold sóhajtott, felállt és elindult a kis tengerparti bár felé. Az egészet nádból építették, legalábbis úgy tűnt. A tetőről különböző színű lampionok csüngtek alá, így a bár még kellemesebb hangulatot árasztott. A pult mögött gyönyörű, fűszoknyás lány szolgálta ki a vendégeket, és Arnold leült vele szemben, az egyik kényelmes bárszékre.
-- Egy koktélt kérek – mosolygott a lányra.
-- Milyen koktélt? – mosolygott rá vissza a lány. Ragyogó mosolya volt, és Arnold rögtön tudta, hogy őt akarja.
-- Valami egzotikusat. A legjobbat és legdrágábbat, ami csak van.

A következő percben már ott állt a pulton, gyönyörű pohárban a világ legtarkább, legízlésesebben felszolgált koktélja. Giccses volt az egész, a szívószállal, a tarka tartalmával, a díszítéssel együtt, mégis csodálatosnak tetszett ez után a felséges nap után, ezen a gyönyörű estén. Arnold lassan itta, kiélvezve a méregdrága ital minden cseppjét. A pultnál ülve hosszan beszélgetett a csinos lánnyal, és látta rajta, hogy ő is tetszik neki. Figyelmes volt, és sokat kérdezett a lány kedvenceiről. Talán egy kissé szégyellte is, de most hazudni is képes volt. Ha a lány azt mondta, a samba a kedvence, Arnold rábólintott, hogy neki is (holott ő az operáért rajongott). Amikor a lány azt mondta, hogy természetvédő aktivista, Arnold szaporán bólogatott, hogy ő is sokszor felszólalt már a természet védelme érdekében (a valóságban viszont hamisítatlan gyáros volt, sőt már az apja és a nagyapja is gyárigazgatóként dolgozott, több hektárnyi erdőt kiirtva). Most, ezzel a szép lánnyal szemben ülve Arnold talán még sajnálta is kicsit, hogy annyi fát megölt életében. Teljesen a lány bűvkörébe került.

Végül megkérdezte, mikor végez, és amikor a lány azt felelte, negyed óra múlva, Arnold elhívta őt a part legdrágább mulatóhelyére. A lány pajkosan mosolyogva mondott igent a meghívásra.

Tüzes, latinos zene szólt, négy gitáros izzította hangszerét, és miközben a drága vacsorára vártak, Arnold táncolni hívta a lányt. Erotikától túlfűtött tangót jártak, és teljesen megizzadtak, ahogy egymást karolták.

-- Akarlak! – suttogta a lány remegő ajkakkal, és a vacsora után a férfi házába mentek. A bérelt ház egy móló végén állt, az átlátszó, kristálytiszta vizű tenger felett. A puha ágy végében kis ablak volt a padlóba vágva, ahonnan meg lehetett csodálni az alattuk kivilágított vizet, vagy alkalomadtán etetni a halakat. A ház persze pofátlanul drága volt, de ez nem számított…

Ugyanúgy, ahogy nem számított a méregdrága párizsi hétvége sem, a Louvre-ban töltött csaknem tizennyolc óra, hiszen Arnold nem csak a Nagy Galériára volt kíváncsi, de bebarangolta az egész múzeumot, mindent magába szippantva. Nem számított a római útra költött pénz sem, és nem számítottak a Prágában elköltött súlyos ezrek. A Hawaii-on töltött napok, a Teneriffe-i ötcsillagos szálloda és az aquapark…

Arnold és a tündérszép lány végül az ágyban kötöttek ki, és vadul, szenvedélyesen szerették egymást. Hajnal felé még mindig kellemesen meleg volt az idő. Egymás mellett feküdtek a puha, kényelmes ágyon, és mielőtt még elaludtak volna, Arnold megszólalt:

-- Ez volt életem legszebb napja. Több ilyen már biztos nem lesz.
-- Ne mondj ilyet! – bökte oldalba viccelődve a lány, és egyáltalán nem vette komolyan Arnold szavait.
-- Pedig így van – suttogta a férfi, és behunyta a szemét.

Tényleg szép nap volt. Ma még az irtózatos köhögés sem kínozta, ami másfél éve állandóan, egyre jobban nyomorgatta őt. Amikor az orvosok megmondták neki, hogy mi a baj, tudta, hogy ki kell élveznie a maradék időt. A mai nap után már egy fillérje sem maradt. Minden álma teljesült, egyet kivéve.

-- A legszebb nap – suttogta alig hallhatóan, és csendben, boldogan elaludt.

Többé soha nem kelt fel.

franciswscott.cstudios.sk

Hozzászólások

@

Küldés