A legszebb nap


Francis W. Scott  2007.9.7. 6:21

Malibun aznap gyönyörű volt a naplemente. Habár ott talán mindig az.

Arnold a parton ült, és nézte, ahogy a fáradt, vakítóan fényes korong lassan elbújik a horizont mögött. Úgy festett, mintha a kristályosan csillogó tengerbe merülne alá, hogy végre ő is megmártózzon a habokban, és csak másnap reggel bukkanjon fel újra a halak közül. Az este lassan, komótosan szállt a festői tájra. A csillagok is előbújtak, utánozhatatlan hangulatvilágítást kölcsönözve az ég bársonykárpitjának.

Arnold sóhajtott, felállt és elindult a kis tengerparti bár felé. Az egészet nádból építették, legalábbis úgy tűnt. A tetőről különböző színű lampionok csüngtek alá, így a bár még kellemesebb hangulatot árasztott. A pult mögött gyönyörű, fűszoknyás lány szolgálta ki a vendégeket, és Arnold leült vele szemben, az egyik kényelmes bárszékre.
-- Egy koktélt kérek – mosolygott a lányra.
-- Milyen koktélt? – mosolygott rá vissza a lány. Ragyogó mosolya volt, és Arnold rögtön tudta, hogy őt akarja.
-- Valami egzotikusat. A legjobbat és legdrágábbat, ami csak van.

A következő percben már ott állt a pulton, gyönyörű pohárban a világ legtarkább, legízlésesebben felszolgált koktélja. Giccses volt az egész, a szívószállal, a tarka tartalmával, a díszítéssel együtt, mégis csodálatosnak tetszett ez után a felséges nap után, ezen a gyönyörű estén. Arnold lassan itta, kiélvezve a méregdrága ital minden cseppjét. A pultnál ülve hosszan beszélgetett a csinos lánnyal, és látta rajta, hogy ő is tetszik neki. Figyelmes volt, és sokat kérdezett a lány kedvenceiről. Talán egy kissé szégyellte is, de most hazudni is képes volt. Ha a lány azt mondta, a samba a kedvence, Arnold rábólintott, hogy neki is (holott ő az operáért rajongott). Amikor a lány azt mondta, hogy természetvédő aktivista, Arnold szaporán bólogatott, hogy ő is sokszor felszólalt már a természet védelme érdekében (a valóságban viszont hamisítatlan gyáros volt, sőt már az apja és a nagyapja is gyárigazgatóként dolgozott, több hektárnyi erdőt kiirtva). Most, ezzel a szép lánnyal szemben ülve Arnold talán még sajnálta is kicsit, hogy annyi fát megölt életében. Teljesen a lány bűvkörébe került.

Végül megkérdezte, mikor végez, és amikor a lány azt felelte, negyed óra múlva, Arnold elhívta őt a part legdrágább mulatóhelyére. A lány pajkosan mosolyogva mondott igent a meghívásra.

Tüzes, latinos zene szólt, négy gitáros izzította hangszerét, és miközben a drága vacsorára vártak, Arnold táncolni hívta a lányt. Erotikától túlfűtött tangót jártak, és teljesen megizzadtak, ahogy egymást karolták.

-- Akarlak! – suttogta a lány remegő ajkakkal, és a vacsora után a férfi házába mentek. A bérelt ház egy móló végén állt, az átlátszó, kristálytiszta vizű tenger felett. A puha ágy végében kis ablak volt a padlóba vágva, ahonnan meg lehetett csodálni az alattuk kivilágított vizet, vagy alkalomadtán etetni a halakat. A ház persze pofátlanul drága volt, de ez nem számított…

Ugyanúgy, ahogy nem számított a méregdrága párizsi hétvége sem, a Louvre-ban töltött csaknem tizennyolc óra, hiszen Arnold nem csak a Nagy Galériára volt kíváncsi, de bebarangolta az egész múzeumot, mindent magába szippantva. Nem számított a római útra költött pénz sem, és nem számítottak a Prágában elköltött súlyos ezrek. A Hawaii-on töltött napok, a Teneriffe-i ötcsillagos szálloda és az aquapark…

Arnold és a tündérszép lány végül az ágyban kötöttek ki, és vadul, szenvedélyesen szerették egymást. Hajnal felé még mindig kellemesen meleg volt az idő. Egymás mellett feküdtek a puha, kényelmes ágyon, és mielőtt még elaludtak volna, Arnold megszólalt:

-- Ez volt életem legszebb napja. Több ilyen már biztos nem lesz.
-- Ne mondj ilyet! – bökte oldalba viccelődve a lány, és egyáltalán nem vette komolyan Arnold szavait.
-- Pedig így van – suttogta a férfi, és behunyta a szemét.

Tényleg szép nap volt. Ma még az irtózatos köhögés sem kínozta, ami másfél éve állandóan, egyre jobban nyomorgatta őt. Amikor az orvosok megmondták neki, hogy mi a baj, tudta, hogy ki kell élveznie a maradék időt. A mai nap után már egy fillérje sem maradt. Minden álma teljesült, egyet kivéve.

-- A legszebb nap – suttogta alig hallhatóan, és csendben, boldogan elaludt.

Többé soha nem kelt fel.

franciswscott.cstudios.sk



Hozzászólások

Pandi, 07. 09. 2007 17:50:11
ez nagyon szep...:)meghatott:)
    
Anh, 09. 09. 2007 23:51:53 Re:
Engem is. Tényleg megható.
Bea, 07. 09. 2007 21:00:51 Szomorú
Fantasztikus a novella...! Gyönyörű. A másik is. De szomorú. Nekem könnyeket csalt a szemembe.... Bea
Francis W. Scott, 07. 09. 2007 22:58:40 Köszönöm!
Köszönöm szépen a hozzászólásokat! A cél az volt, hogy megható legyen. Bevallom, amikor megírtam az utolsó sorokat, majdnem elsírtam magam. És mi is lehetne nagyobb elismerés annál, minthogy olvasóim ugyanezt tegyék? Mégegyszer köszönöm!
Pandi, 08. 09. 2007 11:45:48
Ha ugy sikerul megirnod, hogy te is sirsz rajta, az mar azt jelenti, hogy jot, remeket, szivbol jovot alkottal:)Csak igy tovabb!!!!:))
Somi, 10. 09. 2007 21:56:16 Szép volt!
Igen, ilyen sztorikat kell írni a nőknek, hadd sírjanak...! Megható. Gratulálok! S.
@


A rovat további cikkei

Macskakő

Póda Erzsébet

Amikor nagyanyámat, akit különleges képességei miatt boszorkánynak tartottak a faluban, eltemették a temető sarkában, arccal lefelé, egy három méterre leásott gödörbe, úgy zokogtam, mint egy kisgyerek.

2017.3.5.    5


Barna Berni:The One

Wolner Annamária

Ez a könyv nem akarja megmondani a tutit. Finoman, de határozottan ültet le, és elgondolkodtat.

2017.2.14.    26


Karácsonyi díszek

Wolner Annamária

Egész éjszaka hatalmas pelyhekben hullott a hó, és reggelre mindent beborított.

2016.12.25.    4


Sorstanulság

Póda Erzsébet

Akkor, amikor találkoztunk, s beszélgetni kezdtünk, férfias volt, pont, mint ahogy azt megálmodtam.

2016.8.25.    9


A pipacsok hallgatnak

Póda Csanád

Mikor elindult, már hallani vélte a távolban a rendőrautók szirénázását. Persze lehet, hogy csak a füle csengett, bár izgulni nem izgult.

2016.3.30.    3


A hosszú élet titka

Mester Györgyi

Amikor a vásárcsarnok kijáratánál összefutottak, mindkettejük kezében hatalmas, tömött szatyrok lógtak, mégis, udvariaskodni próbáltak egymással.

2016.2.13.    8


Végső diagnózis

Mester Györgyi

Fáradékony? Hát, tudja, én se bírnék órákat ilyen magas sarkú cipőben járni.

2015.10.19.    17


Birkatársadalom

Danczi Mónika

A hatalmasok azon törték a fejüket, hogyan lehetne minél nyugalmasabb életet élni.

2015.9.30.    22


Egérút

Mester Györgyi

Ócska egy nap volt, ez a szerdai. Szinte minden balul ütött ki...

2015.6.24.    3


Erőből szép

Mester Györgyi

Van, aki festetlen, természetes arcszínnel is ki mer menni az utcára, az emberek közé...

2015.1.17.    14


Póda Erzsébet

A kislány az ablakban könyökölt. Vastag pokrócba bugyolálva, egy széken térdelve nézte a sötét éjszakát.

2014.12.31.  2    10


Ingovány

Nagy Erika

Amikor kijött a rehabilitációról, szülei ismét befogadták. Volt ígéret, több mint csillag az égen.

2014.12.26.    7