A part


Madarász Ildikó  2009.7.29. 7:43

Láttad magadat annak a személynek a szemén keresztül, akivé válni szeretnél?

Mi biztosan beszélgetnénk.

A jelenlegi énem elkezdene faggatózni, s a jövőbeni énem kedvesen mosolyogva, először csak hallgatna. Hallgatná a régi életét, a régi kérdéseit, a régi vágyait. Látná a régi énem szemében a kíváncsiságot, a megoldást a képletre, az azonnali tudás szomját.

Magam vagyok magammal.

Elfogyott a kérdés, feltettem valamennyit. Már kissé haragos vagyok a saját, számomra lassan gúnyossá vált mosolyom miatt, amit a saját arcomon látok. Ki ismerne jobban, mint én önmagamat? – hallgatom a fejemben a saját hangomat, de lassan ráébredek, hogy a hangok kívülről ütköznek a fejembe.

Megszólítottam önmagam.

Azt hittem ismerlek. A jót is és a rosszat is. Olyan jó érzés volt! Tudtam mindenre a saját válaszom, tudtam, hogy mit fogok érezni minden szituációban, tudtam a hibáimat, ismertem a korlátaimat, amiket megtanultam kezelni, esetleg jól titkolni, akár magam előtt is.

De az álmok nem hazudnak! Az álmaid te magad vagy! Csupaszon. Álmodban nemet mondasz igen helyett, álmodban jobbra indulsz bal helyett, álmodban isten vagy. Válj istenné nappal is! Most mosolygok magamra, s ha hinnék magamnak, akkor biztosan a mikéntjén gondolkodnék... De még nem hiszek, csak játszom a gondolattal.

Menjünk a partra!

Elindulunk.

Már érezem a hűs morajt. Emlékek ezrei törnek fel. Folyamatosan megtanított ez a hely álmodni, mesélni. Innen indult minden, s ide érkezik.

Tégy egész életedben úgy, gondold az életedet úgy, mintha mindig itt lennél! Halj bele, amibe meg kell halnod, aztán szüless újjá, s ne gondolj többé halott testedre, ne készíts totemet, ne hordj rá virágot, ne ápolgasd, ne öntözgesd, ne fájjon, ne sirasd folyton! Csak halj bele, akkor tudsz újjászületni! Akkor megszületik az ÉN! Minél később halsz, én annál később születek! De látod, itt vagyok, tehát meghaltál!

A rejtélyesség útvesztőjének tűnhet, de hihetetlenül egyszerű. Higgy magadnak, higgy nekem, s jutalmad: a halálod s életed. A Te életed. Az életünk.

Ekkorra már magam vagyok. Egyedül! Az a másvalaki eltűnt a habokban, még egyszer pajkosan visszanézett, fújt felém egy szivárványszínű buborékot, és a ködbe veszett. A buborékban megint csak magam látom, csodálkozó, tágra nyílt szemekkel, s mikor az orromhoz ér, kipukkad, semmivé válik.

Hazaindulok. Tanácstalan vagyok. Útközben istenségemre gondolok, a választás függetlenségére, a szabad akaratomra, a lényemre a világ közepén.

Hinnem kéne önmagamnak! Hinnem kéne önmagamban!

Nem csak egy képzelt jövőt dédelgetni, s várni egy külső jobb kezet, aki elkísér, vagy odavezet, aki megmutat, hanem el kéne már indulnom egyedül. Nem félni a következményektől, nem tartani a kudarctól, nem folyton a „mi lenne ha” érzést hurcolni magamban.

Mert tetszik nekem az a képzeletbeli én. Csak tudnám, hogy varázsoltam az elégedett, szelíd mosolyt az arcomra! Talán ezzel a pár sorral kezdődött…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Macskakő

Póda Erzsébet

Amikor nagyanyámat, akit különleges képességei miatt boszorkánynak tartottak a faluban, eltemették a temető sarkában, arccal lefelé, egy három méterre leásott gödörbe, úgy zokogtam, mint egy kisgyerek.

2017.3.5.    5


Barna Berni:The One

Wolner Annamária

Ez a könyv nem akarja megmondani a tutit. Finoman, de határozottan ültet le, és elgondolkodtat.

2017.2.14.    18


Karácsonyi díszek

Wolner Annamária

Egész éjszaka hatalmas pelyhekben hullott a hó, és reggelre mindent beborított.

2016.12.25.    4


Sorstanulság

Póda Erzsébet

Akkor, amikor találkoztunk, s beszélgetni kezdtünk, férfias volt, pont, mint ahogy azt megálmodtam.

2016.8.25.    9


A pipacsok hallgatnak

Póda Csanád

Mikor elindult, már hallani vélte a távolban a rendőrautók szirénázását. Persze lehet, hogy csak a füle csengett, bár izgulni nem izgult.

2016.3.30.    3


A hosszú élet titka

Mester Györgyi

Amikor a vásárcsarnok kijáratánál összefutottak, mindkettejük kezében hatalmas, tömött szatyrok lógtak, mégis, udvariaskodni próbáltak egymással.

2016.2.13.    8


Végső diagnózis

Mester Györgyi

Fáradékony? Hát, tudja, én se bírnék órákat ilyen magas sarkú cipőben járni.

2015.10.19.    17


Birkatársadalom

Danczi Mónika

A hatalmasok azon törték a fejüket, hogyan lehetne minél nyugalmasabb életet élni.

2015.9.30.    22


Egérút

Mester Györgyi

Ócska egy nap volt, ez a szerdai. Szinte minden balul ütött ki...

2015.6.24.    3


Erőből szép

Mester Györgyi

Van, aki festetlen, természetes arcszínnel is ki mer menni az utcára, az emberek közé...

2015.1.17.    14


Póda Erzsébet

A kislány az ablakban könyökölt. Vastag pokrócba bugyolálva, egy széken térdelve nézte a sötét éjszakát.

2014.12.31.  2    10


Ingovány

Nagy Erika

Amikor kijött a rehabilitációról, szülei ismét befogadták. Volt ígéret, több mint csillag az égen.

2014.12.26.    7