A szerencse malaca


Nagy Erika  2011.12.29. 6:46

Forró nyomon elindulva lopakodtam be egy családi ház mellékhelyiségébe...

...hogy az ott fogva tartott Szerencsés Rudolfot kikérdezzem elrablása körülményeiről, aki számára a karácsony most nem a szeretetről, a meghitt együttlétről szól. Igen, létezik karácsonyi szomorúság is, erről Szerencsés Rudolf órákon át győzködött gyötrő kínok között, közben várta a csodát. A csodát, hogy végre rájönnek az emberek, hogy tévhitben élnek, hogy nem kell hinni a szerencsemalac ostoba babonájában. Az örökös bizonytalanságban az emberek kapaszkodót keresnek mindenben, hitüket és szokásaikat tulajdonságokkal ruházzák fel, ráadásul olyanokkal, amilyenekkel egyáltalán nem rendelkeznek. Nem azzal van a baj, amikor azt hiszi valaki, hogy kocát látni a malacaival szerencsét jelent, vagy ha kifutnak az ólba meghúzni a malac kunkori farkát, hanem azzal, hogy egyesek szerint a ropogósra sült újévi malac az orrával előtúrja az új esztendő szerencséjét. Ezért még a megrögzött hitetlenek is boldogan ragadnak kést és villát a frissen sült malacpecsenye láttán.

Rudolf lelkének jót tett, hogy beszélgethetett valakivel, hogy kiönthette a bánatát. Szinte kivirult, amikor születése pillanatáról mesélt, hogy a látogatók megköpködték, szenes vízbe mártott seprűvel meglegyintgették, majd piros szalagot kötöttek a nyakába hogy rontás ne érje. Vagyis nem csak neki, hanem mind a nyolc testvérének. „Ó, azok a boldog, szép idők! Szeretetben éltünk, anyánk csak velünk volt elfoglalva, nem érdekelte a szomszédos ól problémája. Apánk csapodár volt, nagy nőcsábász, nem törődött velünk. Ha nőt látott, nem bírt a vérével. Anyánk mondogatta is gyakran, hogy köszönjünk mindenkinek, mert nem tudjuk ki a testvérünk. Valahogy ezt is megszoktuk, anyánk gondoskodása betöltötte az űrt, amit apánk maga után hagyott. Azt hittük, hogy a közelgő ünnepeket nagy boldogságban tudjuk majd magunk mögött, de tévedtünk. Egy vasárnap reggel, amikor anyánk hasán szunnyadtunk, két vadidegen férfi méregetni kezdett bennünket. Meg kell hagyni, a szemük sem állt jól, ezért szorosan egymáshoz bújtunk, anyánk pedig hangos röfögéssel adta a csendháborítók tudtára, nem tetszik a jelenlétük. Gazdánk kezében egy jókora furkós bot volt, ezért jobbnak láttuk, ha csendben maradunk.“

Rudolfnak potyogni kezdtek a könnyei, amikor elmesélte elrablásának történetét. Csak az adott erőt neki ahhoz, hogy bízzon a szabadulásban, hogy Gusztit, a testvérét, is zsákba rakták. Az autó levegőtlen csomagtartójában el is röfögték egymásnak, hogy az első adandó alkalommal megszöknek. Hogy az emberek lelketlenek és gonoszokat is tudnak lenni, eddig is sokszor hallotta Rudolf, de most a saját bőrén tapasztalta meg. Felkészült minden rosszra, csak arra nem, hogy egy tiszta, illatos szalmával kibélelt ólban nyitják ki a zsák száját. Amint kimászott belőle, Gusztit kereste, majd amikor meglátta, szorosan összebújva belesüppedtek a szalmába. Nem mert körülnézni, csak a hangokra figyelt. „Bárcsak süketen jöttem volna a világra, akkor nem kellett volna hallanom, amit azok a gazemberek beszéltek egymással! Világossá vált számomra, hogy elrablóink nem fognak éheztetni, de nem csupa jószívűségből, hanem azért, hogy szilveszterre kigömbölyödjünk, és jaj, még kimondani is szörnyű, de újévi ropogós szerencsemalacot készítsenek belőlünk! A sült malac boldog, minden szempontból ígéretes esztendőt jelent, de nem nekünk. A mi jogainkkal senki nem törődik? Senkit nem érdekel?”

A minap a rendőrségi hírekben olvastam, hogy köröznek két malacot, akik megszöktek a gazdájuktól. Azt persze nem mondta el a gazfickó, hogy a két malac nem önszántából tartózkodott nála. A hír hallatán megnyugodtam, Rudolf és Guszti már nem lesz malacpecsenye.

Amikor így, karácsony és újév tájékán azt latolgatjuk, mennyire lesz gazdag és boldog az ünnepünk, gondoljunk azokra, akikre a Rudolféhoz hasonló sors vár. Amikor az asztalhoz ülünk és beledöfjük a villánkat a pecsenyébe, előtte egy perc erejéig néma csendben adózzunk azon malacok emlékének, akik nem voltak olyan szerencsések, mint a két testvér. Ennyit ők is megérdemelnek a szeretet ünnepén.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Macskakő

Póda Erzsébet

Amikor nagyanyámat, akit különleges képességei miatt boszorkánynak tartottak a faluban, eltemették a temető sarkában, arccal lefelé, egy három méterre leásott gödörbe, úgy zokogtam, mint egy kisgyerek.

2017.3.5.    5


Barna Berni:The One

Wolner Annamária

Ez a könyv nem akarja megmondani a tutit. Finoman, de határozottan ültet le, és elgondolkodtat.

2017.2.14.    18


Karácsonyi díszek

Wolner Annamária

Egész éjszaka hatalmas pelyhekben hullott a hó, és reggelre mindent beborított.

2016.12.25.    4


Sorstanulság

Póda Erzsébet

Akkor, amikor találkoztunk, s beszélgetni kezdtünk, férfias volt, pont, mint ahogy azt megálmodtam.

2016.8.25.    9


A pipacsok hallgatnak

Póda Csanád

Mikor elindult, már hallani vélte a távolban a rendőrautók szirénázását. Persze lehet, hogy csak a füle csengett, bár izgulni nem izgult.

2016.3.30.    3


A hosszú élet titka

Mester Györgyi

Amikor a vásárcsarnok kijáratánál összefutottak, mindkettejük kezében hatalmas, tömött szatyrok lógtak, mégis, udvariaskodni próbáltak egymással.

2016.2.13.    8


Végső diagnózis

Mester Györgyi

Fáradékony? Hát, tudja, én se bírnék órákat ilyen magas sarkú cipőben járni.

2015.10.19.    17


Birkatársadalom

Danczi Mónika

A hatalmasok azon törték a fejüket, hogyan lehetne minél nyugalmasabb életet élni.

2015.9.30.    22


Egérút

Mester Györgyi

Ócska egy nap volt, ez a szerdai. Szinte minden balul ütött ki...

2015.6.24.    3


Erőből szép

Mester Györgyi

Van, aki festetlen, természetes arcszínnel is ki mer menni az utcára, az emberek közé...

2015.1.17.    14


Póda Erzsébet

A kislány az ablakban könyökölt. Vastag pokrócba bugyolálva, egy széken térdelve nézte a sötét éjszakát.

2014.12.31.  2    10


Ingovány

Nagy Erika

Amikor kijött a rehabilitációról, szülei ismét befogadták. Volt ígéret, több mint csillag az égen.

2014.12.26.    7