A szerencse malaca

Nagy Erika  2011.12.29. 6:46

Forró nyomon elindulva lopakodtam be egy családi ház mellékhelyiségébe...

...hogy az ott fogva tartott Szerencsés Rudolfot kikérdezzem elrablása körülményeiről, aki számára a karácsony most nem a szeretetről, a meghitt együttlétről szól. Igen, létezik karácsonyi szomorúság is, erről Szerencsés Rudolf órákon át győzködött gyötrő kínok között, közben várta a csodát. A csodát, hogy végre rájönnek az emberek, hogy tévhitben élnek, hogy nem kell hinni a szerencsemalac ostoba babonájában. Az örökös bizonytalanságban az emberek kapaszkodót keresnek mindenben, hitüket és szokásaikat tulajdonságokkal ruházzák fel, ráadásul olyanokkal, amilyenekkel egyáltalán nem rendelkeznek. Nem azzal van a baj, amikor azt hiszi valaki, hogy kocát látni a malacaival szerencsét jelent, vagy ha kifutnak az ólba meghúzni a malac kunkori farkát, hanem azzal, hogy egyesek szerint a ropogósra sült újévi malac az orrával előtúrja az új esztendő szerencséjét. Ezért még a megrögzött hitetlenek is boldogan ragadnak kést és villát a frissen sült malacpecsenye láttán.

Rudolf lelkének jót tett, hogy beszélgethetett valakivel, hogy kiönthette a bánatát. Szinte kivirult, amikor születése pillanatáról mesélt, hogy a látogatók megköpködték, szenes vízbe mártott seprűvel meglegyintgették, majd piros szalagot kötöttek a nyakába hogy rontás ne érje. Vagyis nem csak neki, hanem mind a nyolc testvérének. „Ó, azok a boldog, szép idők! Szeretetben éltünk, anyánk csak velünk volt elfoglalva, nem érdekelte a szomszédos ól problémája. Apánk csapodár volt, nagy nőcsábász, nem törődött velünk. Ha nőt látott, nem bírt a vérével. Anyánk mondogatta is gyakran, hogy köszönjünk mindenkinek, mert nem tudjuk ki a testvérünk. Valahogy ezt is megszoktuk, anyánk gondoskodása betöltötte az űrt, amit apánk maga után hagyott. Azt hittük, hogy a közelgő ünnepeket nagy boldogságban tudjuk majd magunk mögött, de tévedtünk. Egy vasárnap reggel, amikor anyánk hasán szunnyadtunk, két vadidegen férfi méregetni kezdett bennünket. Meg kell hagyni, a szemük sem állt jól, ezért szorosan egymáshoz bújtunk, anyánk pedig hangos röfögéssel adta a csendháborítók tudtára, nem tetszik a jelenlétük. Gazdánk kezében egy jókora furkós bot volt, ezért jobbnak láttuk, ha csendben maradunk.“

Rudolfnak potyogni kezdtek a könnyei, amikor elmesélte elrablásának történetét. Csak az adott erőt neki ahhoz, hogy bízzon a szabadulásban, hogy Gusztit, a testvérét, is zsákba rakták. Az autó levegőtlen csomagtartójában el is röfögték egymásnak, hogy az első adandó alkalommal megszöknek. Hogy az emberek lelketlenek és gonoszokat is tudnak lenni, eddig is sokszor hallotta Rudolf, de most a saját bőrén tapasztalta meg. Felkészült minden rosszra, csak arra nem, hogy egy tiszta, illatos szalmával kibélelt ólban nyitják ki a zsák száját. Amint kimászott belőle, Gusztit kereste, majd amikor meglátta, szorosan összebújva belesüppedtek a szalmába. Nem mert körülnézni, csak a hangokra figyelt. „Bárcsak süketen jöttem volna a világra, akkor nem kellett volna hallanom, amit azok a gazemberek beszéltek egymással! Világossá vált számomra, hogy elrablóink nem fognak éheztetni, de nem csupa jószívűségből, hanem azért, hogy szilveszterre kigömbölyödjünk, és jaj, még kimondani is szörnyű, de újévi ropogós szerencsemalacot készítsenek belőlünk! A sült malac boldog, minden szempontból ígéretes esztendőt jelent, de nem nekünk. A mi jogainkkal senki nem törődik? Senkit nem érdekel?”

A minap a rendőrségi hírekben olvastam, hogy köröznek két malacot, akik megszöktek a gazdájuktól. Azt persze nem mondta el a gazfickó, hogy a két malac nem önszántából tartózkodott nála. A hír hallatán megnyugodtam, Rudolf és Guszti már nem lesz malacpecsenye.

Amikor így, karácsony és újév tájékán azt latolgatjuk, mennyire lesz gazdag és boldog az ünnepünk, gondoljunk azokra, akikre a Rudolféhoz hasonló sors vár. Amikor az asztalhoz ülünk és beledöfjük a villánkat a pecsenyébe, előtte egy perc erejéig néma csendben adózzunk azon malacok emlékének, akik nem voltak olyan szerencsések, mint a két testvér. Ennyit ők is megérdemelnek a szeretet ünnepén.

Hozzászólások

@

Küldés