Epilógus


Madarász Ildikó  2010.4.23. 9:25

Mikor végeztünk? Ha meghaltunk? És mi van akkor, ha még kilométeres a megbánás-listánk?

Mi van akkor, ha még nem mondtunk el mindent, amit el kellett volna mondanunk?
Mi történik az el nem szeretett szeretettel, a meg nem talált szerelemmel?
Hova tűnik az ölelés, ami a karokban marad? Mi lesz az elismerő pillantásokkal, amit csak tartalékoltunk, egy nemesebb tettért?
Hova kerülnek a meg nem élt élmények, a csak tervezett utak?
Mi lesz a sok-sok kézzel írt recepttel, amit mindig a következő vasárnap akartunk megsütni –ha már nincs több következő vasárnap?
Ki kapja az át nem adott tudást?
Kire marad az el nem végzett feladat-halom, amit évek óta csak tologatunk magunk előtt, hogy majd holnap, vagy a hételején, vagy szombaton, vagy ünnepek után?
Hova illan az út, ami a lábakban marad, az út, ami a testvérhez, baráthoz, gyermekhez, vagy elvesztett, eltemetett társhoz vezet?
Mi van akkor, ha még nem végeztünk? Mi van, ha mégis menni kell, ha menni utasít a burok, amiben élünk? Mi van, ha úgy megyünk, hogy még nem akarunk?

És mit szól ehhez Isten?
Van módja, hatalma, akarata, és elég szeretete ahhoz, hogy az univerzumot úgy fordítsa, hogy a hátrahagyottakat vigasztalja, hogy elmondjon minden el nem mondottat, hogy úgy szeressen, ahogy Ő szeretett volna?
Isten képes ölelni, simogatni, nem csak szavakkal és ígéretekkel?
Isten rám tud mosolyogni úgy, ahogy csak az Apám tudott?
Isten tud úgy énekelni, hogy abba beleborzongjon a hallgatóság? Úgy, ahogy az Apám szokott?
Isten tud nekem mesélni?
Isten akar rólam mindent tudni?
Isten felhívhat minden nap, mély orgánummal, a hogylétem miatt?
Isten tud rántott pontyot sütni – csak nekem?
Istentől kapok valamit? Cserébe…?
Mit kaphatok én Istentől? Eddig nem kaptam mást, csak álmokat és gyerekeket!
Kaphatok még valamit?

Isten mindenki atyja!
De nekem csak egy Apám volt!
Aki szeretett, aki féltett, aki rám mosolygott, aki megsimogatott, akihez hozzábújtam, aki konok volt, önfejű és hajthatatlan.
Az apám elvégzett minden feladatát?
Kiosztotta szeretetét egy szálig? Én el tudtam venni belőle annyit, amennyit lehetett?
És ez nekem elég a maradék életemre? Lehet a szeretetből raktározni? Egy fél életen át?
Minden nap csak kicsit a raktárba menni, csak egy csipetnyit elvenni, megállva a habzsolást?
Nem tudom!
De már gyakorlom. Nehezen megy! De van már gyakorlatom.
Anyám raktárába ötödik éve járok…



Hozzászólások

Kitti, 23. 04. 2010 19:40:56
Kedves Ildiko! Isten nem csupan almokat es gyerekeket adott neked, hiszen O adta az apukadat es anyukadat, olyan csodalatosnak, amilyenek voltak. O kuldte Hozzad, hogy megmutassa, mennyire szeret Teged, hiszen bennuk is O el. En tudom, most nem segit a gyaszon ez a par mondat, de tudd, nekem is akkor lett konnyebben elviselheto a banat legmelyebb nyomora, amikor nem akartam valaszt talalni. Mert nincs. Es Te sem valaszt keresel, hanem csillapitast, hatha segit a fajdalmadon. Isten, megha azt is hiszed, hogy nem szeret, nem akar bantani. Egyutterzek Veled! Oszinte reszvetem....
Madarász Ildikó, 26. 04. 2010 08:23:10
Kedves Kitti! Köszönöm szavait, sokat jelent nekem most minden szó, minden apró jel a lelkemnek, ha érzem, hogy megértő szívre találnak soraim, akár, egy ismeretlen személyében is. Köszönöm: Ildikó
@


A rovat további cikkei

Macskakő

Póda Erzsébet

Amikor nagyanyámat, akit különleges képességei miatt boszorkánynak tartottak a faluban, eltemették a temető sarkában, arccal lefelé, egy három méterre leásott gödörbe, úgy zokogtam, mint egy kisgyerek.

2017.3.5.    5


Barna Berni:The One

Wolner Annamária

Ez a könyv nem akarja megmondani a tutit. Finoman, de határozottan ültet le, és elgondolkodtat.

2017.2.14.    18


Karácsonyi díszek

Wolner Annamária

Egész éjszaka hatalmas pelyhekben hullott a hó, és reggelre mindent beborított.

2016.12.25.    4


Sorstanulság

Póda Erzsébet

Akkor, amikor találkoztunk, s beszélgetni kezdtünk, férfias volt, pont, mint ahogy azt megálmodtam.

2016.8.25.    9


A pipacsok hallgatnak

Póda Csanád

Mikor elindult, már hallani vélte a távolban a rendőrautók szirénázását. Persze lehet, hogy csak a füle csengett, bár izgulni nem izgult.

2016.3.30.    3


A hosszú élet titka

Mester Györgyi

Amikor a vásárcsarnok kijáratánál összefutottak, mindkettejük kezében hatalmas, tömött szatyrok lógtak, mégis, udvariaskodni próbáltak egymással.

2016.2.13.    8


Végső diagnózis

Mester Györgyi

Fáradékony? Hát, tudja, én se bírnék órákat ilyen magas sarkú cipőben járni.

2015.10.19.    17


Birkatársadalom

Danczi Mónika

A hatalmasok azon törték a fejüket, hogyan lehetne minél nyugalmasabb életet élni.

2015.9.30.    22


Egérút

Mester Györgyi

Ócska egy nap volt, ez a szerdai. Szinte minden balul ütött ki...

2015.6.24.    3


Erőből szép

Mester Györgyi

Van, aki festetlen, természetes arcszínnel is ki mer menni az utcára, az emberek közé...

2015.1.17.    14


Póda Erzsébet

A kislány az ablakban könyökölt. Vastag pokrócba bugyolálva, egy széken térdelve nézte a sötét éjszakát.

2014.12.31.  2    10


Ingovány

Nagy Erika

Amikor kijött a rehabilitációról, szülei ismét befogadták. Volt ígéret, több mint csillag az égen.

2014.12.26.    7