Erőből szép


Mester Györgyi  2015.1.17. 3:20

Van, aki festetlen, természetes arcszínnel is ki mer menni az utcára, az emberek közé...

Számolta. Már hatodszorra kapta a szemrehányást azért, mert reggelente, a fürdőszobai húszpereces készülődésre szánt időből, négy-öt percet a szemöldöke kihúzásával, szemhéja halvány színezésével, ajakkontúr rajzolással, végül egy kis „hegyipír” felrakásával töltött. Úgymond, pocsékolta az időt, ezzel akadályozva a férjét a reggeli villámgyors, munkába menet előtti, kapkodós készülődésben. A kritika mellé, rendszerint járt egy „bezzeg” is. Mármint, hogy bezzeg a kolléganője, közös ismerősük, Márti. Miért nem követi az ő példáját, aki festetlen, természetes arcszínnel is ki mer menni az utcára, emberek közé. Nem szégyelli, hogy nem divatosan barnapiros az arca, nem kék vagy éppen zöld, esetleg aranyszínű a szemhéja. Semmi extra nincs sem a szemöldökén, sem a szempilláján, és persze, ezekért a külső jegyekért mindenki csak becsülheti, amiért nem hiú, hanem egyszerű, és éppen ezért, úgy szép, ahogy van, ahogy a Jóisten megteremtette.


Meg is orrolt a Mártira. Nehogy már otthon, még a saját férje is a kolléganőjével példálózgasson, és neki naponta felhánytorgassa azt a reggeli négy-öt perces, tükör előtti időtöltést! Össze is kaptak rendesen, még pár napos mosolyszünet is volt közöttük emiatt. De hát, végtére is, fiatal házasok, hamar kibékültek. Sőt, a férje, engesztelésül, még a kétnapos munkahelyi kirándulásra is befizette. Menjen csak el a kolléganőivel ő is, telik nekik még annyira, hogy két napra kiruccanjon Bécsbe.

Mit ad Isten? Hát persze, hogy a Mártival került egy szobába! Amikor senki nem látta, elhúzta a száját, de azért tartotta magát, és igyekezett igen udvariasan viselkedni. Még meg is kérdezte, kolléganője melyik ágyat választja? Neki ugyanis teljesen mindegy, hogy ablak, vagy ajtó közelében alszik.

Az éjszaka jól telt az idegen helyen, ki is aludta volna magát. A reggeli nyolcórai kezdéséig volt még idő, amikor „hajnali” hat órakor, váratlanul, megszólalt a szobatársnője ébresztőórája. Felriadt rá, és amikor a takaró alól lopva kilesett, látta, hogy a másik gyorsan lenyomja az ébresztőt, nehogy a csörgés felverje őt is, majd lábujjhegyen kioson a fürdőszobába. Fura hajnali szokás – gondolta. Lehet, hogy csak vécére megy, na, de minek ahhoz ébresztés?! Esetleg hajat mos, vagy kádfürdőt vesz, ahhoz tényleg több idő kell. Valahogy kiment a szeméből az álom. Éberen feküdt az ágyban, és néha lopva a fürdőszobaajtó felé lesett. Onnan halk zörejeket hallott, de vízcsobogást nem. Nagy volt a csend, szinte tapintható, így egy idő után rémülten vette észre, hogy erősen dobog a szíve. Mi van, ha Márti rosszul lett odabent? Esetleg mégis vett egy kádfürdőt, aztán a gőztől, vagy a túl meleg víztől elájult. Lehet, azóta már meg is fulladt! Olyan idegesség vett rajta erőt, hogy érezte, semmiképpen nem tud visszaaludni. Pedig hol volt még a felkelés ideje! A reggeli csak nyolckor kezdődik, és még így is csak háromnegyed hét volt.


Kicsivel később konstatálta, hogy talán mégis elszunnyadhatott, de amikor a takaró fölött a másik ágyra vetett egy pillantást, látta, az továbbra is üres. A kolléganője nem feküdt vissza, és a gyűrött takaró arra utalt, időközben az ágyát sem rakta rendbe. Vagyis, ezek szerint, még azóta sem jött ki a fürdőszobából. Most már a kíváncsiság tartotta ébren. Fél nyolc körül, éppen kászálódott kifelé az ágyból, amikor Márti frissen, üdén, azzal a szép, természetes arcszínével, kijött a fürdőszobából.

– Jaj, ne haragudj drágám – kezdett azonnal szabadkozni –, én igyekeztem nagyon, de csak mostanra tudtam elkészülni. Hiányoznak az otthoni körülmények, a fürdőszobai világítás itt nem a legjobb. Tudod, reggelente legalább másfél órára van szükségem, hogy igazán rendbe hozzam az arcom. Elárulom neked: a bőröm rettenetes! Olyan piros arccal ébredek, mintha gutaütés kerülgetne. Ez a sok, megrepedezett vérerecskétől van, születési hiba. Ráadásul a bőröm nagyon zsíros, tág pórusú, lyukacsos. És pattanásaim is vannak, csúnyák, nagyok, harmincéves létemre. Nem tudok velük mit csinálni. Először ezekkel kell kezdenem a napot. Leápolom a pattanásokat, szesszel, majd krémmel. Azután a tág pórusok eltüntetése kerül sorra, ehhez, több menetben és rétegben, különféle arcápolókat használok. A szemem alatti sötét karikák (a rossz emésztés nyomai) is sok gondot okoznak. Ezeket is, mint a piros arcszínt világosítanom kell. Csak az arcomat természetes színűre, a szemem alját pedig még világosabbra. A szemhéjam is szörnyű, nem is sötét, majdnem fekete. Ehhez tejeskávé színű púder szükséges. A homlokomra matt alapozó kerül, a zsíros bőr és – minő ellentmondás – a száraz ráncok ellensúlyozására. A szemöldökömet reggelre, hihetetlen, de mégis igaz: elfekszem. Ezt percekig fésülgetnem kell, egy speciális, kis kefével. A szempillám viszont össze-vissza töredezett. Ezt előbb simítanom, majd göndörítenem kell. És ez minden nap másfél órámba kerül! Másfél óra csak azért, hogy úgy nézzek ki, mint aki smink nélkül, reggel kikel az ágyból!

Úgy megsajnálta. De tényleg! Elhatározta, nem is mondja el a férjének. Higgyen, amit akar! Inkább elviseli továbbra is, azt a reggelenkénti kis veszekedést. Megéri, hiszen olyan édes a kibékülés...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Macskakő

Póda Erzsébet

Amikor nagyanyámat, akit különleges képességei miatt boszorkánynak tartottak a faluban, eltemették a temető sarkában, arccal lefelé, egy három méterre leásott gödörbe, úgy zokogtam, mint egy kisgyerek.

2017.3.5.    5


Barna Berni:The One

Wolner Annamária

Ez a könyv nem akarja megmondani a tutit. Finoman, de határozottan ültet le, és elgondolkodtat.

2017.2.14.    18


Karácsonyi díszek

Wolner Annamária

Egész éjszaka hatalmas pelyhekben hullott a hó, és reggelre mindent beborított.

2016.12.25.    2


Sorstanulság

Póda Erzsébet

Akkor, amikor találkoztunk, s beszélgetni kezdtünk, férfias volt, pont, mint ahogy azt megálmodtam.

2016.8.25.    9


A pipacsok hallgatnak

Póda Csanád

Mikor elindult, már hallani vélte a távolban a rendőrautók szirénázását. Persze lehet, hogy csak a füle csengett, bár izgulni nem izgult.

2016.3.30.    3


A hosszú élet titka

Mester Györgyi

Amikor a vásárcsarnok kijáratánál összefutottak, mindkettejük kezében hatalmas, tömött szatyrok lógtak, mégis, udvariaskodni próbáltak egymással.

2016.2.13.    8


Végső diagnózis

Mester Györgyi

Fáradékony? Hát, tudja, én se bírnék órákat ilyen magas sarkú cipőben járni.

2015.10.19.    17


Birkatársadalom

Danczi Mónika

A hatalmasok azon törték a fejüket, hogyan lehetne minél nyugalmasabb életet élni.

2015.9.30.    22


Egérút

Mester Györgyi

Ócska egy nap volt, ez a szerdai. Szinte minden balul ütött ki...

2015.6.24.    3


Póda Erzsébet

A kislány az ablakban könyökölt. Vastag pokrócba bugyolálva, egy széken térdelve nézte a sötét éjszakát.

2014.12.31.  2    10


Ingovány

Nagy Erika

Amikor kijött a rehabilitációról, szülei ismét befogadták. Volt ígéret, több mint csillag az égen.

2014.12.26.    7


Képeslap a túlvilágról

Mester Györgyi

El volt keseredve. Aznap minden balul ütött ki, bármihez fogott, semmi nem sikerült úgy, ahogy szerette volna.

2013.11.2.    26