Hallottál?


Madarász Ildikó  2011.3.30. 5:18

Csak még egy kérdésem van, mielőtt kinyitom az ajtót: Hallottál?

Hallottál mikor kiáltottam?

Hallottál, amikor torkom szakadtából kiáltottam a neved? Ahogy a torkomon kifért. Üvöltöttem, hogy meghalld, hogy téged hívlak! Ültem a sötétben az ágyam szélén és folyton, folyton a neved ismételtem. Vagy tízszer kiáltva, vagy hússzor, már rekedten. És vagy százszor már csak suttogva. És kezdtem elölről: tízszer kiáltva...
Öt éves lehettem. Vagy csak négy. Tisztán emlékszem.
Aztán már mozdulni sem mertem. Csak vártam. Vártam, hogy ne történjék semmi.

Hallottál?

Borzasztó azzal a tudattal élni, hogy mindegy is, hogy hallottál-e vagy sem!
Borzasztó, hogy ha hallottál, akkor miért nem jöttél, és borzasztó, hogy ha nem hallottál, mert akkor nem voltál otthon – egyedül hagytál.
Egy négy-, vagy ötévesnek elég sokkoló a tudat, hogy tudja, hiába kiált, soha nem lesz válasz. Csak elképzelni tudja, mi történhet a csukott gyerekszoba ajtaja mögött.
Egy alig ötéves nem adja fel olyan könnyen, még hisz a tündérekben és a télapóban, és hiszi, hogy akkor sincs egyedül, ha egyedül van.
Egy öt éves viszont már nagyon bölcs. Tudja, hogy az emberek meg is tudnak változni, hisz tegnap a leejtett ropiért kapott egy fülest, ma pedig senki észre sem vette, hogy leejtette.

Hallottál?

Erre az egyre még szeretnék választ kapni, mielőtt becsukom magam mögött az ajtód!
Csak fogtam a kispárnám szélét és hittem, hogy megváltozol.
Hittem, hogy egyszer meghallasz és kinyílik a szobám ajtaja, és kedvesen hozzám sietsz, hogy megvigasztalj, és azt mondd, minden rendben van, és hogy ha szeretnék, akkor most az egyszer bebújhatok az ágyadba. De csak most az egyszer!
De te soha nem jöttél!

Mondd: hallottál?

Hallottad, hogy sárkányokkal viaskodom, és polipokkal küzdök, és hogy a sarokban mindig ott láttam a zsákos embert, és egyszer el is indult felém? Hallottad, hogy rikoltottam félelmemben?

És később sem hallottad a hangom, amikor éjjeleket zokogtam át, mert a suliban kigúnyoltak? Már nem kiáltottam, csak hangosan folyattam kamaszkorom keserves könnyeit. Nyeltem a nyálam, átkoztam a genetikát, szitkokat szórtam az engem gúnyolókra.

Hallottad?

Ha hallottad miért nem jöttél, hogy megvigasztalj, hogy mondd, gyönyörű vagyok, és kedves, és mindenki más menjen a fenébe, aki nem így lát?!

Hallottál?

Gyűlöltem, hogy nem! Gyűlöltem, hogy hazudsz és azt is gyűlöltem, ha nem. Hazudhattál volna nekem álmokat, és én elhihettem volna neked a hazugságod...

De nem hallottál!

Akkor sem mikor szerelmi bánat fojtott majdnem a halálba.
Akkor sem mikor kezemen az ereket vágtam szálasra.
Akkor sem mikor tébolyult mámorban az ajtódnál aludtam, mert hiába dörömböltem, nem volt, aki beeresszen.
Nem hallottad a kopogásom!
Rám mindig süket voltál. Értem, miattam, vagy magad miatt tetted, hogy nem tettél semmit?

Hallottál?

Amikor utoljára kiáltottam a neved, azt legalább meghallottad? Elért a tudatod valamelyik apró szélére, hogy felfogd, valaki szólít? Hogy valakinek fontos vagy, vagy lehettél volna?
Hallasz? Most látom, hogy igen, mert fordítod a fejed. El! Tőlem el! Tehát mindig hallottál! Csak... nem szerettél! Milyen bűnöm volt? Van rá ésszerű magyarázatod?

Válaszolsz valaha?

Elmentem apa! Nem jövök többet! A nővérnek szóltam, hogy csak este megyek. Már este van! Pedig én szerettelek... Mindennek ellenére.

Szia apa!

Rita! – szólt halkan az öreg.

És az ajtó becsukódott a lány mögött.



Hozzászólások

katka, 31. 03. 2011 18:20:46
Ez számomra az ütős kategória, szinte beleborzongtam!
Madarász Ildikó, 06. 04. 2011 15:05:05
Köszönöm kedves Katka! Megtisztelt, hogy olvasott! Üdvözlettel : Madarász Ildikó
@


A rovat további cikkei

Macskakő

Póda Erzsébet

Amikor nagyanyámat, akit különleges képességei miatt boszorkánynak tartottak a faluban, eltemették a temető sarkában, arccal lefelé, egy három méterre leásott gödörbe, úgy zokogtam, mint egy kisgyerek.

2017.3.5.    5


Barna Berni:The One

Wolner Annamária

Ez a könyv nem akarja megmondani a tutit. Finoman, de határozottan ültet le, és elgondolkodtat.

2017.2.14.    18


Karácsonyi díszek

Wolner Annamária

Egész éjszaka hatalmas pelyhekben hullott a hó, és reggelre mindent beborított.

2016.12.25.    4


Sorstanulság

Póda Erzsébet

Akkor, amikor találkoztunk, s beszélgetni kezdtünk, férfias volt, pont, mint ahogy azt megálmodtam.

2016.8.25.    9


A pipacsok hallgatnak

Póda Csanád

Mikor elindult, már hallani vélte a távolban a rendőrautók szirénázását. Persze lehet, hogy csak a füle csengett, bár izgulni nem izgult.

2016.3.30.    3


A hosszú élet titka

Mester Györgyi

Amikor a vásárcsarnok kijáratánál összefutottak, mindkettejük kezében hatalmas, tömött szatyrok lógtak, mégis, udvariaskodni próbáltak egymással.

2016.2.13.    8


Végső diagnózis

Mester Györgyi

Fáradékony? Hát, tudja, én se bírnék órákat ilyen magas sarkú cipőben járni.

2015.10.19.    17


Birkatársadalom

Danczi Mónika

A hatalmasok azon törték a fejüket, hogyan lehetne minél nyugalmasabb életet élni.

2015.9.30.    22


Egérút

Mester Györgyi

Ócska egy nap volt, ez a szerdai. Szinte minden balul ütött ki...

2015.6.24.    3


Erőből szép

Mester Györgyi

Van, aki festetlen, természetes arcszínnel is ki mer menni az utcára, az emberek közé...

2015.1.17.    14


Póda Erzsébet

A kislány az ablakban könyökölt. Vastag pokrócba bugyolálva, egy széken térdelve nézte a sötét éjszakát.

2014.12.31.  2    10


Ingovány

Nagy Erika

Amikor kijött a rehabilitációról, szülei ismét befogadták. Volt ígéret, több mint csillag az égen.

2014.12.26.    7