Istent keresni
Egyszer egy csapat munkás felháborodott, mert hosszas imádkozás után sem teljesültek vágyaik.
Úgy döntöttek, megkeresik Istent, és kérdőre vonják felelőtlensége miatt. Fogták hát az ásóikat, és mindnyájan kivonultak a nagy rétre, hogy előkerítsék az Urat, akár a föld alól is. Nekikezdtek, és némán, szuszogva, röfögve a nagy erőfeszítéstől, egyre mélyebbre ástak.
Körülbelül egy órája áshattak, amikor valaki észrevette, hogy Péter nem dolgozik. Sőt, még csak ásója sincsen! Ott ült egy rönkön, pár méterre a többiektől, és elégedetten fürdette az arcát a kora nyári napsütésben.
– Péter! – kiáltott oda neki az egyik munkás, akinek már sötétvörös volt a feje a megfeszített munkától. – Te miért nem segítesz nekünk?!
– Hogy miért? – nézett rá barátságosan a férfi. – Mert amit csináltok, az teljesen felesleges.
– Hogy érted azt, hogy felesleges?! – förmedt rá egy másik.
– Úgy értem, hogy nekem nincs szükségem a földben túrni Isten után – felelte Péter. – Ő ugyanis itt van bennem.
Erre aztán halotti csend támadt. Az emberek megrökönyödve néztek egymásra, majd a boldogan sütkérező Péterre. Nem bírtak megszólalni…
– Azt mondod… benned? – kérdezte végül egy kövér, borostás munkás.
– Igen, itt van bennem – ismételte meg mosolyogva a férfi, és hogy nyomatékot adjon a szavainak, jobb kézfejével a szíve tájékára csapott. – Ő a lelkiismeretem, ő mondja meg, mi a rossz és mi a jó. Ő mondja meg azt is…
Nem tudta végigmondani. A kövér munkás ásója kettészelte a koponyáját. Miután kicsordult az első csepp vér, a többiek egetrengető ordításban törtek ki, és mindnyájan Péternek rontottak. Először ásóikkal darabolták fel az élettelen testet, majd puszta kézzel szaggatták a még meleg húst, tépték ki a csontokat, dobálták széjjel a felesleges belső szerveket.
Végül már senki sem ismert rá Péterre. A nagy réten ruhacafatok, húsdarabok, csontok hevertek szerteszét, és ismét beállt a halotti csend. Végül újból a kövér munkás szólalt meg.
– Átvert minket! – röffentette. – Nem is volt benne az Isten!
Belerúgott az egyik húscafatba, a gödörhöz lépett, és folytatta a munkát. A többiek némán, szuszogva dolgoztak vele.
Most már senki sem lazsált, mindenki szorgosan ásott…
franciswscott.cstudios.sk
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Hó
A kislány az ablakban könyökölt. Vastag pokrócba bugyolálva, egy széken térdelve nézte a sötét éjszakát.
2021.12.28. 2 10
Hallgass a szívére!
Marie Fredriksson - Helena von Zweigbergk: :Listen To My Heart - Hallgass a szívemre! című könyvét ajánljuk mindenkinek!
2020.12.9.
Macskakő
Amikor nagyanyámat, akit különleges képességei miatt boszorkánynak tartottak a faluban, eltemették a temető sarkában, arccal lefelé, egy három méterre leásott gödörbe, úgy zokogtam, mint egy kisgyerek.
2019.3.19. 11
Karácsonyi díszek
Egész éjszaka hatalmas pelyhekben hullott a hó, és reggelre mindent beborított.
2017.12.22. 6
Barna Berni:The One
Ez a könyv nem akarja megmondani a tutit. Finoman, de határozottan ültet le, és elgondolkodtat.
2017.2.14. 26
Sorstanulság
Akkor, amikor találkoztunk, s beszélgetni kezdtünk, férfias volt, pont, mint ahogy azt megálmodtam.
2016.8.25. 9
A pipacsok hallgatnak
Mikor elindult, már hallani vélte a távolban a rendőrautók szirénázását. Persze lehet, hogy csak a füle csengett, bár izgulni nem izgult.
2016.3.30. 3
A hosszú élet titka
Amikor a vásárcsarnok kijáratánál összefutottak, mindkettejük kezében hatalmas, tömött szatyrok lógtak, mégis, udvariaskodni próbáltak egymással.
2016.2.13. 8
Végső diagnózis
Fáradékony? Hát, tudja, én se bírnék órákat ilyen magas sarkú cipőben járni.
2015.10.19. 17
Birkatársadalom
A hatalmasok azon törték a fejüket, hogyan lehetne minél nyugalmasabb életet élni.
2015.9.30. 22