Szilveszter


Puha Andrea  2009.12.31. 9:27

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy háztető. Éppen az év utolsó napját írta a naptár. Köd volt, felhős, reszketős.

Alig látott át rajta az ember, csak néha világított át rajta a holdsugár. A tető lejtősen ereszkedett az utca felé, csak az ablaknál volt egy kis kapaszkodó, ahova le lehetett ülni. Odabent nevetés hangja, lábdobogás hallatszott. Leomlottak a Jenga játék fadarabjai, gúnyolódó kacagás szállt az ajkakról. Újra felépültek a fahasábok, izgalom dúlt a szívekben. Serényen dolgoztak az ujjak, helyet változtattak a hasábok. Az egyensúly pillanatról pillanatra megbomlott. Az építmény megbillent. Elfojtott kuncogás szüremlett a térbe.

A sors láthatatlan keze nem hagyta földre omolni a játékot, pusmogás, beszédfoszlányok ölelték körbe a fatornyot. Fontos- vicces dolgok tudója lett a szoba, meg a két lány. Apró léptek settenkedtek be, egyel több testbe kirándult a levegő. Szuszogás, megakadó lélegzet zaja ütötte pofon a csendet. Sikkantás szökkent a levegőbe, két test ütközött össze a játékos ölelés hevében. Huncutul kivillanó tejfogak mosolyogtak a nővéri arcra. A falon sebesen ugrált előre a percmutató, egyre előbbre ugrott az idő. Egyre vénebb lett az év.

Pukkant egyet a dugó. A pohár falán felszaladt a pezsgő habja, majd lustán visszasüllyedt. Az apró buborékok pattogva a levegőbe enyésztek. Az ital táncra kelt az üveg mentén a mozdulatok ritmusára, üveg koccant, majd a nedű nagy kortyokban lezúdult a torok csatornáján. Hang rebbent, szó szót követett, s az ital csiklandozó nevetéssel találta szembe magát, hogy azonmód kacajként a levegőbe robbanjon. Nevetések tánca keveredett össze a pezsgőszagú szobában, fentről az ablakon keresztül bemosolygott a Hold. Papír szárogatta az italcseppeket, vállak rázkódtak, szemek könnyeztek a nevetéstől.

Az óra izgatottan ketyegett. A mutatók a tizenkettes előtt araszoltak kicsivel, az év haldoklott. Tíz ujj kapaszkodott az ablak szélébe, hogy maga után húzza a test tömegét. Kis fájdalom szúrt a csípőbe, majd a combba, égető érzést hagyva maga után. Valahová beakadt a hosszú zöld szoknya. Visított a hold. Ki az az őrült, aki szoknyában mászik a tetőre? A kalimpáló lábak alatt megbillent a szék, hiába volt négy lába. Egy nyögés, s a diadalittas arc már a holdfényben fürdött.

Ült a tetőn a két lány. Kezek a térdeket ölelték, s a holddal szemeztek. Szemérmetlen vihogás bugyogott fel belőlük. Odalent a mutatók utolérték egymást, az óra elütötte az éjfélt. Lassan és ólomlábakon szállt a himnusz a házakból, csilingelő poharak zaja töltötte be a várost, majd szikrázni kezdett az ég. A tető alatt dőzsöltek az emberek, láng lobbant, pezsgő fröccsent. Petárdák durrogtak, és színes szikrák szambáztak az égen, szinte új csillagos égboltot létrehozva. A füst és a köd fátyla rátekeredett a holdra.
– Hol a Hold? – csattant fel egy hang a tetőn.
– Lerobbantották a Holdat! – csuklott egyet a lány.
Tenyér csattant a háton, csukladozó nevetés követte.
– Kérem vissza a Holdamat!
Visítás. Hahotázás.
– Te őrült vagy!
Nyikkanás. Sikkantás.
– Boldog Újévet mindenkinek!
– Boldog Újévet!

Az óév meghalt, kiadta a lelkét. S a lélek ott bolyongott valahol a ködben, álmosan, lustán, hogy az emberek emlékeibe ivódjék.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Macskakő

Póda Erzsébet

Amikor nagyanyámat, akit különleges képességei miatt boszorkánynak tartottak a faluban, eltemették a temető sarkában, arccal lefelé, egy három méterre leásott gödörbe, úgy zokogtam, mint egy kisgyerek.

2017.3.5.    5


Barna Berni:The One

Wolner Annamária

Ez a könyv nem akarja megmondani a tutit. Finoman, de határozottan ültet le, és elgondolkodtat.

2017.2.14.    18


Karácsonyi díszek

Wolner Annamária

Egész éjszaka hatalmas pelyhekben hullott a hó, és reggelre mindent beborított.

2016.12.25.    4


Sorstanulság

Póda Erzsébet

Akkor, amikor találkoztunk, s beszélgetni kezdtünk, férfias volt, pont, mint ahogy azt megálmodtam.

2016.8.25.    9


A pipacsok hallgatnak

Póda Csanád

Mikor elindult, már hallani vélte a távolban a rendőrautók szirénázását. Persze lehet, hogy csak a füle csengett, bár izgulni nem izgult.

2016.3.30.    3


A hosszú élet titka

Mester Györgyi

Amikor a vásárcsarnok kijáratánál összefutottak, mindkettejük kezében hatalmas, tömött szatyrok lógtak, mégis, udvariaskodni próbáltak egymással.

2016.2.13.    8


Végső diagnózis

Mester Györgyi

Fáradékony? Hát, tudja, én se bírnék órákat ilyen magas sarkú cipőben járni.

2015.10.19.    17


Birkatársadalom

Danczi Mónika

A hatalmasok azon törték a fejüket, hogyan lehetne minél nyugalmasabb életet élni.

2015.9.30.    22


Egérút

Mester Györgyi

Ócska egy nap volt, ez a szerdai. Szinte minden balul ütött ki...

2015.6.24.    3


Erőből szép

Mester Györgyi

Van, aki festetlen, természetes arcszínnel is ki mer menni az utcára, az emberek közé...

2015.1.17.    14


Póda Erzsébet

A kislány az ablakban könyökölt. Vastag pokrócba bugyolálva, egy széken térdelve nézte a sötét éjszakát.

2014.12.31.  2    10


Ingovány

Nagy Erika

Amikor kijött a rehabilitációról, szülei ismét befogadták. Volt ígéret, több mint csillag az égen.

2014.12.26.    7