Ült és írt


Bíró Szabolcs  2010.1.18. 14:46

Ült és írt. Írt és ült. Körbe-körbe.

Az agya gőzölt, ujjait füstölögni érezte, de nem törődött a fájdalommal, a kimerültséggel. Még két csésze kávé, és felrobban a szíve – csakhogy a kávé elfogyott, és ezúttal nem volt, aki lemenjen érte a boltba. Már nem.
Ült és írt. Írt és ült. Körbe-körbe. Írás közben nevetett, sírt, üvöltött és énekelt, felváltva vagy egyszerre, bár az arca alig rezdült: mindezt belül élte át. Évek óta rótta a betűket, mondatokba, kitalált történetekbe sűrítette minden érzését és gondolatát – mégsem jelent meg soha semmije. Egész könyvtárnyi szöveget halmozott már fel, de mivel nem volt senki fia-borja, csak az asztalfióknak írhatott. Meg a múzsájának, aki mellett szárnyalni érezte a fantáziáját, és életében először elhitte magának, hogy tehetséges. Hogy majd kiadják és eladják a meséit, és az emberek végre ismerni fogják a nevét. Hogy nem hiába született meg.
Ült és írt. Írt és ült. Körbe-körbe. A színek mind kivesztek a szövegből, a mesék egyre szürkébbek, komorabbak lettek. A lapok nyomasztó színtelenséggel teltek meg, a billentyűzeten furcsa árnyékok vonaglottak. A gyomra hangosan korgott, de nem törődött vele. A lakás levegője egyre áporodottabbá vált, de az agya már nem fogta fel a bűzt. Gyenge volt, de az ujjait még bírta mozgatni, és most már egyedül csak ez számított.
Ült és írt. Írt és ült. Körbe-körbe. A billentyűk ritmikus, monoton kelepelése mellett nyitott szemmel aludt, ébren álmodott. Látta a mezőt, ahol a fűben fekve gyümölccsel etették egymást. Az éttermet, ahol először mondta meg neki, mit érez. A várost, ahova először utaztak el együtt, hogy távol lehessenek a maguk szűk, kiábrándító valóságától. Az ágyat, ahol először szeretkeztek. Ahol eljárták az utolsó tangót – újra meg újra meg újra…
Ült és írt. Írt és ült. Körbe-körbe. Könnyek nélkül sírt, hangok nélkül zokogott. Szédült – ezt izgalmasnak találta, bár nem igazán tudta beleélni magát. Az utolsó történet mindennél fontosabb volt. Ezen dolgozott. Emiatt lett író, csakis az utolsó történet miatt. Ez most emlékezetes lesz, tudta, érezte minden porcikájában. Aztán vége lesz. Mindennek.
Ült és írt. Írt és ült. Körbe-körbe. De már nem sokáig.



Hozzászólások

Drafi Emese, 18. 01. 2010 21:54:01
Hmmm,....tetszett!
    
erika, 19. 01. 2010 04:59:32 Re:
Nekem is......Nagyon, nagyon!!!
Sanyi, 19. 01. 2010 07:43:07 ezaz
Negy vagy Szabi! Gondolatfolyam? Vagy esetleg előre megfontolt szándék vezérelt? :)
B. Szabi, 19. 01. 2010 09:36:58 Köszönöm!
Köszönöm szépen a dicséreteket, igazán jól esnek! Gondolatfolyam volt, nem használtam fel semmilyen előzetes ötletet. Épp ilyen árvagyerek-érzésem volt valamelyik délután, és ez jött ki az ujjaimból. :)
@


A rovat további cikkei

Macskakő

Póda Erzsébet

Amikor nagyanyámat, akit különleges képességei miatt boszorkánynak tartottak a faluban, eltemették a temető sarkában, arccal lefelé, egy három méterre leásott gödörbe, úgy zokogtam, mint egy kisgyerek.

2017.3.5.    5


Barna Berni:The One

Wolner Annamária

Ez a könyv nem akarja megmondani a tutit. Finoman, de határozottan ültet le, és elgondolkodtat.

2017.2.14.    18


Karácsonyi díszek

Wolner Annamária

Egész éjszaka hatalmas pelyhekben hullott a hó, és reggelre mindent beborított.

2016.12.25.    4


Sorstanulság

Póda Erzsébet

Akkor, amikor találkoztunk, s beszélgetni kezdtünk, férfias volt, pont, mint ahogy azt megálmodtam.

2016.8.25.    9


A pipacsok hallgatnak

Póda Csanád

Mikor elindult, már hallani vélte a távolban a rendőrautók szirénázását. Persze lehet, hogy csak a füle csengett, bár izgulni nem izgult.

2016.3.30.    3


A hosszú élet titka

Mester Györgyi

Amikor a vásárcsarnok kijáratánál összefutottak, mindkettejük kezében hatalmas, tömött szatyrok lógtak, mégis, udvariaskodni próbáltak egymással.

2016.2.13.    8


Végső diagnózis

Mester Györgyi

Fáradékony? Hát, tudja, én se bírnék órákat ilyen magas sarkú cipőben járni.

2015.10.19.    17


Birkatársadalom

Danczi Mónika

A hatalmasok azon törték a fejüket, hogyan lehetne minél nyugalmasabb életet élni.

2015.9.30.    22


Egérút

Mester Györgyi

Ócska egy nap volt, ez a szerdai. Szinte minden balul ütött ki...

2015.6.24.    3


Erőből szép

Mester Györgyi

Van, aki festetlen, természetes arcszínnel is ki mer menni az utcára, az emberek közé...

2015.1.17.    14


Póda Erzsébet

A kislány az ablakban könyökölt. Vastag pokrócba bugyolálva, egy széken térdelve nézte a sötét éjszakát.

2014.12.31.  2    10


Ingovány

Nagy Erika

Amikor kijött a rehabilitációról, szülei ismét befogadták. Volt ígéret, több mint csillag az égen.

2014.12.26.    7