Ült és írt

Bíró Szabolcs  2010.1.18. 14:46

Ült és írt. Írt és ült. Körbe-körbe.

Az agya gőzölt, ujjait füstölögni érezte, de nem törődött a fájdalommal, a kimerültséggel. Még két csésze kávé, és felrobban a szíve – csakhogy a kávé elfogyott, és ezúttal nem volt, aki lemenjen érte a boltba. Már nem.
Ült és írt. Írt és ült. Körbe-körbe. Írás közben nevetett, sírt, üvöltött és énekelt, felváltva vagy egyszerre, bár az arca alig rezdült: mindezt belül élte át. Évek óta rótta a betűket, mondatokba, kitalált történetekbe sűrítette minden érzését és gondolatát – mégsem jelent meg soha semmije. Egész könyvtárnyi szöveget halmozott már fel, de mivel nem volt senki fia-borja, csak az asztalfióknak írhatott. Meg a múzsájának, aki mellett szárnyalni érezte a fantáziáját, és életében először elhitte magának, hogy tehetséges. Hogy majd kiadják és eladják a meséit, és az emberek végre ismerni fogják a nevét. Hogy nem hiába született meg.
Ült és írt. Írt és ült. Körbe-körbe. A színek mind kivesztek a szövegből, a mesék egyre szürkébbek, komorabbak lettek. A lapok nyomasztó színtelenséggel teltek meg, a billentyűzeten furcsa árnyékok vonaglottak. A gyomra hangosan korgott, de nem törődött vele. A lakás levegője egyre áporodottabbá vált, de az agya már nem fogta fel a bűzt. Gyenge volt, de az ujjait még bírta mozgatni, és most már egyedül csak ez számított.
Ült és írt. Írt és ült. Körbe-körbe. A billentyűk ritmikus, monoton kelepelése mellett nyitott szemmel aludt, ébren álmodott. Látta a mezőt, ahol a fűben fekve gyümölccsel etették egymást. Az éttermet, ahol először mondta meg neki, mit érez. A várost, ahova először utaztak el együtt, hogy távol lehessenek a maguk szűk, kiábrándító valóságától. Az ágyat, ahol először szeretkeztek. Ahol eljárták az utolsó tangót – újra meg újra meg újra…
Ült és írt. Írt és ült. Körbe-körbe. Könnyek nélkül sírt, hangok nélkül zokogott. Szédült – ezt izgalmasnak találta, bár nem igazán tudta beleélni magát. Az utolsó történet mindennél fontosabb volt. Ezen dolgozott. Emiatt lett író, csakis az utolsó történet miatt. Ez most emlékezetes lesz, tudta, érezte minden porcikájában. Aztán vége lesz. Mindennek.
Ült és írt. Írt és ült. Körbe-körbe. De már nem sokáig.

Hozzászólások

@

Küldés