Vacsora


Francis W. Scott  2008.6.8. 14:22

Az őrület félpercesei 2.

Aznapra egy drága éttermet választottam. Éppen elég pénzem volt, nem kellett félnem a számlától. Ahogy leültünk az asztalhoz, egymással szemben, a pincér máris ott termett, és mindkettőnknek átnyújtott egy étlapot. Azonnal lapozgatni kezdtem. Vastagabb volt, mint egy átlagos étlap, rengeteg ételt sorolt fel.
A pincér öt perc múlva visszatért, kezében kis jegyzettömbbel és vékony, ezüstbevonatú tollal. Erőlevest rendeltem két tojással – a kedvenc levesem –, utána pedig borjúragut zöldséges krumplival. Taxival jöttünk, úgyhogy a vacsora mellé egy üveg jófajta vörösbort is kértem.
– És ön?
– Én még nem választottam – mondta partnerem, és elküldte a pincért, mondván, hogy öt perc múlva már biztos fogja tudni, mit akar enni.
A pincér öt perc múlva ismét ott állt az asztalunk mellett, de partnerem még csak félig nézte át az étlapot. Kezdtem magam kényelmetlenül érezni.
– Csak nézd át, ez nem regény, hogy olvasgatni kéne!
– Még sosem voltam ilyen drága étteremben, és ki tudja, jövök-e még valaha! Nagyon gondosan szeretném kiválasztani a vacsorámat.
– Jöjjek vissza öt perc múlva? – kérdezte előzékenyen a pincér.
– Igen, az jó volna – mosolygott rá. – Köszönöm!
Másodpercnyi pontossággal öt perc múlva vissza is tért.
– Sikerült választani?
– Igen, azt hiszem, ráklevest kérnék.
– Sajnálom, de a rákleves éppen elfogyott. Viszont bármi mással tudunk szolgálni.
– Ó, akkor még válogatnék, ha nem bánja.
– Csak tessék. – És megint elment.
– Ki kell mennem a mosdóba – mondtam, mert már szinte fizikai rosszullétet éreztem.
Fojtogatott, úgyhogy levettem a nyakkendőmet, és a zsebembe gyűrtem. Hideg vízzel megmostam kicsit az arcom, és éppen a pincérrel egyidőben értem vissza az asztalhoz.
– Nos? – kérdezte, és én már azon tanakodtam, hogy a fickó talán robot, akit arra programoztak, hogy a türelme határtalan legyen.
– Mondja, van tenger gyümölcsei leves?
– Csak az van, amit az étlapon is lát.
– Ó, hát akkor…
– Csak nyugodtan válogasson, nem sietünk sehová. Igaz, uram? – nézett rám megerősítést várva, de én csak egy feszült mosollyal tudtam szolgálni.
Kihozták a levesem, amit jóízűen be is kanalaztam. A vörösbor felét is elpusztítottam, amikor jött az illatos borjúragu. Mondanom sem kell, hogy ő még mindig nem választott. A méreg úgy elöntött, hogy hirtelen már nem is éreztem magam éhesnek.
– Kéred a ragumat? – kérdeztem reménykedve.
– Ó, köszönöm, de nem. Nem eszem borjút.
– Akkor mit kérsz?!
Nem kaptam választ, úgyhogy megint kimentem a mosdóba. Levettem a zakómat, kigomboltam az ingem nyakát és az ujját, amit könyökig fel is tűrtem. Kétszer is hideg vizet locsoltam az arcomra, aztán visszatértem a vacsorámhoz, amit – most már cseppet sem nyugodtan – el is fogyasztottam, méghozzá az utolsó morzsáig.
Megittam a maradék bort, megtöröltem a számat, felálltam, majd leszámoltam az asztalra százöt eurót. Elkaptam a villámat, kitéptem partnerem kezéből az étlapot, a villát pedig a nyakába vágtam – körülbelül ötször, de lehet, hogy hatszor is.
Kiléptem az étterem ajtaján, és gyalog indultam haza. Szép este volt. Rég éreztem utoljára ilyen frissnek a levegőt. Úgy gondoltam, jó választás volt ez az étterem. A borjúragujuk különösen ízletes.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Hobbi

Francis W. Scott

Az őrület félpercesei 1.

2008.6.5.   

A rovat további cikkei

Macskakő

Póda Erzsébet

Amikor nagyanyámat, akit különleges képességei miatt boszorkánynak tartottak a faluban, eltemették a temető sarkában, arccal lefelé, egy három méterre leásott gödörbe, úgy zokogtam, mint egy kisgyerek.

2017.3.5.    5


Barna Berni:The One

Wolner Annamária

Ez a könyv nem akarja megmondani a tutit. Finoman, de határozottan ültet le, és elgondolkodtat.

2017.2.14.    26


Karácsonyi díszek

Wolner Annamária

Egész éjszaka hatalmas pelyhekben hullott a hó, és reggelre mindent beborított.

2016.12.25.    4


Sorstanulság

Póda Erzsébet

Akkor, amikor találkoztunk, s beszélgetni kezdtünk, férfias volt, pont, mint ahogy azt megálmodtam.

2016.8.25.    9


A pipacsok hallgatnak

Póda Csanád

Mikor elindult, már hallani vélte a távolban a rendőrautók szirénázását. Persze lehet, hogy csak a füle csengett, bár izgulni nem izgult.

2016.3.30.    3


A hosszú élet titka

Mester Györgyi

Amikor a vásárcsarnok kijáratánál összefutottak, mindkettejük kezében hatalmas, tömött szatyrok lógtak, mégis, udvariaskodni próbáltak egymással.

2016.2.13.    8


Végső diagnózis

Mester Györgyi

Fáradékony? Hát, tudja, én se bírnék órákat ilyen magas sarkú cipőben járni.

2015.10.19.    17


Birkatársadalom

Danczi Mónika

A hatalmasok azon törték a fejüket, hogyan lehetne minél nyugalmasabb életet élni.

2015.9.30.    22


Egérút

Mester Györgyi

Ócska egy nap volt, ez a szerdai. Szinte minden balul ütött ki...

2015.6.24.    3


Erőből szép

Mester Györgyi

Van, aki festetlen, természetes arcszínnel is ki mer menni az utcára, az emberek közé...

2015.1.17.    14


Póda Erzsébet

A kislány az ablakban könyökölt. Vastag pokrócba bugyolálva, egy széken térdelve nézte a sötét éjszakát.

2014.12.31.  2    10