A függöny


Puha Andrea  2009.3.3. 8:37

Néha utálom a szombatot. Már csak azért is, mert ez a takarítás napja.

Az utolsó valahogy lassabban ment, mint máskor. Mindig találtam ürügyet, hogy ki kelljen mennem a konyhából. Hol a pincében, hol a másik szobában, hol pedig a fürdőben kötöttem ki. Aztán az emeletre vettem az irányt.
A lépcsőn felfele kaptatva sógornőm gyötrődő arcával találtam szembe magam.
– Mi a baj?
– Semmi – rázta a fejét, majd sóhajtva a szoba felé biccentett.
Tétova léptekkel az ajtóhoz mentem. Azonnal szemembe tűnt a szoba szokásos, élénk, vidám narancssárga színe. Nem értettem, mit kéne észrevennem. Majd az ablakra esett a pillantásom. Az eddigi narancssárgás-pirosas függöny helyett fekete anyag omlott alá az ablak két szélén.
– Csak őszintén...!
– Sz...! – vágtam rá hirtelen vigyorogva.
– Látod? Pedig össze se beszéltünk! – kontrázott rá anyu a hátam mögül.
Ekkor volt fél egy. Rekordsebesség alatt szedtük le a függönyt, és pakoltuk össze. Háromnegyed egy előtt öt perccel, lógó orral forgattunk fel mindent, mert sehol sem találtuk a kocsikulcsot. Kiderült, hogy a tesóm elvitte. Na akkor felforgattunk megint mindent a pótkulcsért.
– Már úgysem érjük el, egykor bezár – adta fel sógornőm a harcot.
Aztán hirtelen felrohant az emeletre, majd le, és függönyöstül-kulcsostul kiviharzott az ajtón. Én meg elképedve utána. Bevágódtam mellé az autóba, majd a kapu felé hajtva szemembe tűnt valami narancssárga az utca szélén.
– Te, az nem a régi függöny..?
– De. Behozod? Kifújta a kezemből a szél.
Ekkor kezdtem kacagni igazán. Kicsivel elmúlt már ekkor háromnegyed. Sógornőm, aki egyébként óvatos vezető, megdöntve nyolcvanas rekordját, százzal repesztett a városba. Közben becsatoltam a biztonsági övét, majd megjegyeztem, hogy egy nyamvadt függönyért azért nem kéne autóstul fára mászni.
A karcsai úton végig azon sápítozott, hogy még a vasút előtt találjuk ki, merre van közelebb az üzlet. És drukkoljunk, hogy ne kapjunk piros lámpát. És úristen, hogy fog ő leparkolni?! És úristen, milyen jól vezet idegesen...
Mondanom se kell, hogy fetrengtem a nevetéstől...
Időnként átkozta a lassan poroszkáló kocsikat, majd egy jól irányzott kanyarral leparkolt. Még nyitva voltak. Berohant, kezében a vadiúj függönnyel. Majd ki a régi függönyért, hogy tudjon színben választani, közben kint hagyott valamilyen papírt, így ismét kirohant a papírért, majd be, és ismét k, immár boldog világos-narancssárga függönytulajdonosként.
– Na, kicserélték?
– Ki. Azt mondtam, anyósnak nem tetszett.
– És?
– Azt kérdezte, hogy tied a szoba nem? Mondom, ja, de övé a lakás.
– Dilis vagy! – nevettem ismét.
Hazafelé már azon lelkendeztünk, hogy milyen jó kis kocsikázás volt. Azért nyomatékosan megkértem, hogy ne csináljon belőle rendszert. Nyugodt tempóban zötykölődtünk az úton, mikor eszembe villant valami.
– Te, még mindig nem értem, miért feketét vettél...
– Tudod mit? Én sem.
Kibuggyanó nevetési ingeremet jobbnak láttam köhögésbe fojtani, de pár percen belül mindketten harsogva nevettünk a helyzet komikusságán. Azért vicces, hogy egy függöny mit hoz ki az emberből, nem?



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.9.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.