A függöny


Puha Andrea  2009.3.3. 8:37

Néha utálom a szombatot. Már csak azért is, mert ez a takarítás napja.

Az utolsó valahogy lassabban ment, mint máskor. Mindig találtam ürügyet, hogy ki kelljen mennem a konyhából. Hol a pincében, hol a másik szobában, hol pedig a fürdőben kötöttem ki. Aztán az emeletre vettem az irányt.
A lépcsőn felfele kaptatva sógornőm gyötrődő arcával találtam szembe magam.
– Mi a baj?
– Semmi – rázta a fejét, majd sóhajtva a szoba felé biccentett.
Tétova léptekkel az ajtóhoz mentem. Azonnal szemembe tűnt a szoba szokásos, élénk, vidám narancssárga színe. Nem értettem, mit kéne észrevennem. Majd az ablakra esett a pillantásom. Az eddigi narancssárgás-pirosas függöny helyett fekete anyag omlott alá az ablak két szélén.
– Csak őszintén...!
– Sz...! – vágtam rá hirtelen vigyorogva.
– Látod? Pedig össze se beszéltünk! – kontrázott rá anyu a hátam mögül.
Ekkor volt fél egy. Rekordsebesség alatt szedtük le a függönyt, és pakoltuk össze. Háromnegyed egy előtt öt perccel, lógó orral forgattunk fel mindent, mert sehol sem találtuk a kocsikulcsot. Kiderült, hogy a tesóm elvitte. Na akkor felforgattunk megint mindent a pótkulcsért.
– Már úgysem érjük el, egykor bezár – adta fel sógornőm a harcot.
Aztán hirtelen felrohant az emeletre, majd le, és függönyöstül-kulcsostul kiviharzott az ajtón. Én meg elképedve utána. Bevágódtam mellé az autóba, majd a kapu felé hajtva szemembe tűnt valami narancssárga az utca szélén.
– Te, az nem a régi függöny..?
– De. Behozod? Kifújta a kezemből a szél.
Ekkor kezdtem kacagni igazán. Kicsivel elmúlt már ekkor háromnegyed. Sógornőm, aki egyébként óvatos vezető, megdöntve nyolcvanas rekordját, százzal repesztett a városba. Közben becsatoltam a biztonsági övét, majd megjegyeztem, hogy egy nyamvadt függönyért azért nem kéne autóstul fára mászni.
A karcsai úton végig azon sápítozott, hogy még a vasút előtt találjuk ki, merre van közelebb az üzlet. És drukkoljunk, hogy ne kapjunk piros lámpát. És úristen, hogy fog ő leparkolni?! És úristen, milyen jól vezet idegesen...
Mondanom se kell, hogy fetrengtem a nevetéstől...
Időnként átkozta a lassan poroszkáló kocsikat, majd egy jól irányzott kanyarral leparkolt. Még nyitva voltak. Berohant, kezében a vadiúj függönnyel. Majd ki a régi függönyért, hogy tudjon színben választani, közben kint hagyott valamilyen papírt, így ismét kirohant a papírért, majd be, és ismét k, immár boldog világos-narancssárga függönytulajdonosként.
– Na, kicserélték?
– Ki. Azt mondtam, anyósnak nem tetszett.
– És?
– Azt kérdezte, hogy tied a szoba nem? Mondom, ja, de övé a lakás.
– Dilis vagy! – nevettem ismét.
Hazafelé már azon lelkendeztünk, hogy milyen jó kis kocsikázás volt. Azért nyomatékosan megkértem, hogy ne csináljon belőle rendszert. Nyugodt tempóban zötykölődtünk az úton, mikor eszembe villant valami.
– Te, még mindig nem értem, miért feketét vettél...
– Tudod mit? Én sem.
Kibuggyanó nevetési ingeremet jobbnak láttam köhögésbe fojtani, de pár percen belül mindketten harsogva nevettünk a helyzet komikusságán. Azért vicces, hogy egy függöny mit hoz ki az emberből, nem?



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1