A kapcsolat mély verem


Mészáros Krisztina  2010.1.13. 8:07

Mindannyian, szingliként vagy kapcsolatban élőként, estünk már olyan sötét lyukba, amelybe imádott párunk taszított.

Ha belegondolunk, nem is a szerelem a bűnös, hanem mi, akik alakítjuk. Mi magunk okozzuk a csalódást és ráruházzuk a megfoghatatlan érzésre. Persze a minimális veszteség és civódás elkerülhetetlen: nem vagyunk tökéletesek. Mindennap elvárásoknak kell megfelelni, és közben szinte szükségszerű a baki. Ha bekövetkezik az a bizonyos hiba, akkor tuti a párunkon csattan, mert ő áll hozzánk a legközelebb. És ha átsiklunk felette sem lesz könnyebb. Hiába úgy csinálni, mintha meg sem történt volna, mert akkor legközelebb sem másképpen. Tegyük fel, hogy minden úgy jó, ahogy van, és bármennyire megsért a kedvesünk, akkor sem bántódunk meg. Talán ebben az esetben nem veszíthetünk, csalódhatunk, és nem kerülünk szembe a mély verem szindrómával? De ki képes ekkora önfeláldozásra, vagy ilyen szintű butaságra? Mekkora odaadásra van szükség ahhoz, hogy a másikat hibáival együtt megőrizzük, és ne akarjuk formálni?

Két típust ismerek: azokat, akik a kapcsolataikban önmagukat keresik, és azokat, akik megtalálták benne magukat. Persze mindezt kapcsolati fázisokként is értelmezhetjük, mert nem jelenti a megtalált személyiségünk azt, hogy az évek alatt nem változunk, és nem kezdünk újra keresni. Olyankor pedig életünk párján hamar sebet ejthetünk, hiszen nem tudja, mit akarunk tőle – és fordítva. A változás konfliktus: magunkkal, a szerelmünkkel.

Egy kedves emberke mondta, jobb azoknak, akik nem gondolkoznak. Mert nekik kevesebb dolog fáj. Mennyi kíntól megkímélnénk magunkat, ha korunk elvárásainak megfelelően élnénk a mindennapokat, minden évben új autót vennénk, szidnánk a munkáltatónkat, a gyerekünket, férjünket, de főleg a szomszédunkat. Azok a problémák, amelyek az érzékenységünkből fakadnak, ezáltal számunkra fontosak, azok az egyszerűbb lelkületűekben fel sem kerülnek. Csak élik a heteket, nem filózva azon, mit lehetne jobban, pontosabban csinálni. Megcsalni a hitvest nem nagy ügy, hisz neki is van már rég szeretője... A lényeg a külsőség! Elégedettek, ha láthatják a tévében a különböző „sorsmegoldó, segítő show-kat”, és „tanulhatnak” belőle... A mély verem különben is csak a következő párkapcsolatig olyan nagy szakadék, azután már csak egy icipici lyuk. Mert az új szerelem szépít, épít, gyógyít és akaratlanul pozitív. Nem lehet benne megőrizni a távolságot, sem önmagunk nézetét arról, hogy soha többé nem adjuk oda magunkat egy másiknak. Hiszen az már nem szerelem.

Ha a fent említett veremről beszélünk, tisztázni kell, milyen sérülésekről beszélünk. Én a kisebb kaliberű bántásokról fecsegek, azokról, amikor a másik nem akar részt venni a baráti találkozásokon, nem segít a takarításban, tévét néz, amikor a másiknak beszélhetnékje van, stb. Mert ezekre a dolgokra oda kell figyelni, ha tényleg szeretjük a másikat.

Arra jutottam, aki nem akarja jobbá tenni a kapcsolatát, a párját, az nem szereti már, ezért nem csalódhat. Bármit is kapjon, úgy jó, ahogy van. Addig, amíg tart.

Nő vagy férfi, szerelmes, vagy unott, vágyni fogja a magában meg nem lelt tökéletességet. Így azt hiszem vesztésre állunk. Mindannyian, akik játszunk. Nem győzhet az, aki szerelmet keres. Szükségszerűen csalódunk, és csalódást okozunk. Azért mégis újra és újra beleesünk a csapdába, és újra szeretünk.

Mert mi ilyenek vagyunk, gyarlók és halandók. Emberek..



Hozzászólások

, 13. 01. 2010 11:18:18
Köszönöm! Minden sorát, gondolati világát!
Orbán Kriszta, 13. 01. 2010 13:28:15
Nagyon megtiszteltel, hogy elolvastad. Koszonom!
Sz., 13. 01. 2010 21:17:10
Elgondolkodtató cikk, szerintem mindenkinek el kéne olvasnia legalább egyszer!! Sz.
@


A rovat további cikkei

Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.   


Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2019.12.1.