A kapcsolat mély verem


Mészáros Krisztina  2010.1.13. 8:07

Mindannyian, szingliként vagy kapcsolatban élőként, estünk már olyan sötét lyukba, amelybe imádott párunk taszított.

Ha belegondolunk, nem is a szerelem a bűnös, hanem mi, akik alakítjuk. Mi magunk okozzuk a csalódást és ráruházzuk a megfoghatatlan érzésre. Persze a minimális veszteség és civódás elkerülhetetlen: nem vagyunk tökéletesek. Mindennap elvárásoknak kell megfelelni, és közben szinte szükségszerű a baki. Ha bekövetkezik az a bizonyos hiba, akkor tuti a párunkon csattan, mert ő áll hozzánk a legközelebb. És ha átsiklunk felette sem lesz könnyebb. Hiába úgy csinálni, mintha meg sem történt volna, mert akkor legközelebb sem másképpen. Tegyük fel, hogy minden úgy jó, ahogy van, és bármennyire megsért a kedvesünk, akkor sem bántódunk meg. Talán ebben az esetben nem veszíthetünk, csalódhatunk, és nem kerülünk szembe a mély verem szindrómával? De ki képes ekkora önfeláldozásra, vagy ilyen szintű butaságra? Mekkora odaadásra van szükség ahhoz, hogy a másikat hibáival együtt megőrizzük, és ne akarjuk formálni?

Két típust ismerek: azokat, akik a kapcsolataikban önmagukat keresik, és azokat, akik megtalálták benne magukat. Persze mindezt kapcsolati fázisokként is értelmezhetjük, mert nem jelenti a megtalált személyiségünk azt, hogy az évek alatt nem változunk, és nem kezdünk újra keresni. Olyankor pedig életünk párján hamar sebet ejthetünk, hiszen nem tudja, mit akarunk tőle – és fordítva. A változás konfliktus: magunkkal, a szerelmünkkel.

Egy kedves emberke mondta, jobb azoknak, akik nem gondolkoznak. Mert nekik kevesebb dolog fáj. Mennyi kíntól megkímélnénk magunkat, ha korunk elvárásainak megfelelően élnénk a mindennapokat, minden évben új autót vennénk, szidnánk a munkáltatónkat, a gyerekünket, férjünket, de főleg a szomszédunkat. Azok a problémák, amelyek az érzékenységünkből fakadnak, ezáltal számunkra fontosak, azok az egyszerűbb lelkületűekben fel sem kerülnek. Csak élik a heteket, nem filózva azon, mit lehetne jobban, pontosabban csinálni. Megcsalni a hitvest nem nagy ügy, hisz neki is van már rég szeretője... A lényeg a külsőség! Elégedettek, ha láthatják a tévében a különböző „sorsmegoldó, segítő show-kat”, és „tanulhatnak” belőle... A mély verem különben is csak a következő párkapcsolatig olyan nagy szakadék, azután már csak egy icipici lyuk. Mert az új szerelem szépít, épít, gyógyít és akaratlanul pozitív. Nem lehet benne megőrizni a távolságot, sem önmagunk nézetét arról, hogy soha többé nem adjuk oda magunkat egy másiknak. Hiszen az már nem szerelem.

Ha a fent említett veremről beszélünk, tisztázni kell, milyen sérülésekről beszélünk. Én a kisebb kaliberű bántásokról fecsegek, azokról, amikor a másik nem akar részt venni a baráti találkozásokon, nem segít a takarításban, tévét néz, amikor a másiknak beszélhetnékje van, stb. Mert ezekre a dolgokra oda kell figyelni, ha tényleg szeretjük a másikat.

Arra jutottam, aki nem akarja jobbá tenni a kapcsolatát, a párját, az nem szereti már, ezért nem csalódhat. Bármit is kapjon, úgy jó, ahogy van. Addig, amíg tart.

Nő vagy férfi, szerelmes, vagy unott, vágyni fogja a magában meg nem lelt tökéletességet. Így azt hiszem vesztésre állunk. Mindannyian, akik játszunk. Nem győzhet az, aki szerelmet keres. Szükségszerűen csalódunk, és csalódást okozunk. Azért mégis újra és újra beleesünk a csapdába, és újra szeretünk.

Mert mi ilyenek vagyunk, gyarlók és halandók. Emberek..



Hozzászólások

, 13. 01. 2010 11:18:18
Köszönöm! Minden sorát, gondolati világát!
Orbán Kriszta, 13. 01. 2010 13:28:15
Nagyon megtiszteltel, hogy elolvastad. Koszonom!
Sz., 13. 01. 2010 21:17:10
Elgondolkodtató cikk, szerintem mindenkinek el kéne olvasnia legalább egyszer!! Sz.
@


A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1