A szerelem ideje


Nagy Csivre Katalin  2012.2.14. 6:06

Kőkemény fagyos mancsokkal kopogtatott be február hava házaink ajtaján.

Aki tehette, teheti, behúzódik a családi fészekbe, a védett kuckóba melegedni. Így a tél végén otthonainkba igyekszünk már beengedni minél több fényt, napsugarat, miképp egyre többen és mindinkább vágyunk a melegre, fényre, világosságra, napsütésre.

Február a szerelem hava, hiszen Bálint-nap, február 14-e, a szerelem s a szerelmesek világnapjaként él a köztudatban. Kicsit ironikusan fogalmazva, s ha túlontúl „amerikainak” tűnik a Valentin-napi kötelező „ájlávjúzás” – a kütyüárusok világnapjának is gondolhatnánk. Na, de ne legyek illúzióromboló! Tessék csak ünnepelni a szerelmet, hiszen mi más érdemel oly nagy tiszteletet, mint a szeretet s a szerelem. Művészek, zsenik, lángelmék, őstehetségek kicsik és nagyok lobbantak fel általa, s ajándékozták meg az utókort fantasztikus művekkel, maradandó alkotásokkal. Mind egyről beszél: „A szerelem, életünk, sorsunk fő mozgatórugója.”

A szerelem túl a szavakon szárnyal, nem tűr, nem ismer időt, teret, korlátokat. A szerelem a misztikus teremtőerő, sorsáramlatok viharos zuhogása, színekkel, illatokkal fűtött képzeletvarázs, az érzékek összecsendülése, mágikus kirándulás azon a varázslatos tájon, amely nem hely, hanem állapot. És még sorolhatnám, hogy a boldogság színes pillangója hány árnyalata vetül elénk a szerelem mámorától átitatva.

A szerelem az az időtlen utazás, amikor a társamban-páromban szeretem magam, rávetítem képzeletem valamennyi vadregényes formáját, ami sorsot-történetet sző. Amely fogadalmat tesz. Hűséget fogad. Esküszik. Szertartásos, megpecsételt, rituálét-házasságot köt. Azonos sorsot, köteléket, terhet vesz-visz. Tudatos és tudattalan sorsterheket vállal. Ami már más műfaj: a sohasem könnyű idill s nem romantikus – a sok éves házasság. Drámák, harcok, ütközetek, csatározások, megalkuvás színpada. Családot, otthont épít. Követel, elenged, ellenállásba ütközik. Számtalan egyéni feltételek kombinációja a házasság illetve bármilyen tartós társkapcsolat. Azonban minden esetben vannak olyan feltételei, amelyek tiszteletben tartása, esetleg megsértése, nagyon nagy kihatással, befolyással van a kapcsolatra.

Véleményem szerint minden ember intelligenciája, morális, szellemi, lelki fejlettsége fokán illetve kapcsán egyénileg tudja kialakítani a harmonikus együttélés feltételeit.

Megosztom egyik kedvenc Kahlil Gibran idézetem, amely a mindenkori férfi őszinte vallomása lehetne: „Minden férfi két asszonyt szeret: az egyik képzeletének szüleménye a másik meg még meg sem született.”

De vannak nekünk zseniális, felejthetetlen és nagy tiszteletet érdemlő magyar művészeink, kiknek tollából idézek:

„Ó szerelem tüze, jobb százszor, ha megéget, int sértetlen maradni s meg nem ismerni téged! – vallja Karinthy.

A szerelem mindent pótol, s a szerelmet Nem pótolja semmi.-- emigyen Petőfi.

Hogyan próbáljuk tehát megérteni a nagy titkot: a Szerelmet? A bennünk lévő megidézett bűvös, lebegő állapot, a valódi ünnepi érzés, amely mint tudjuk – mind kik tapasztaltuk –, hosszabb-rövidebb idő alatt elégeti önmagát. Az esszencia (ha sikerül belőle kivonni): a hűséges sorstárs, a birtoklás, fullasztó követelések, elvárások nélküli figyelmes, szelíd szeretet igen értékes elixír.

Tény, hogy a statisztika, nem is kicsit, riasztó! Miszerint minden második házasság rövid időn belül felbomlik. Mire a kisgyermek a kisiskolás vagy óvodás kort eléri, a szülők elválnak. Holott a házasság többnyire szerelemből köttetik, hiszen, szerencsére, nem a nagyanyáink korát éljük. A mi kultúránkban magunk választjuk párunkat, társunkat. Azt gondolom, kellő önismeret, tapasztalat, empátia hiányában rossz irányt vehet egy egyébként ígéretes és jó kapcsolat. Elgondolkodtató, hogy válik így a szerelem ékesszólása, bókjai, bája civódó, vádaskodó ordítozássá a bírósági tárgyalóteremben.

Kétségtelen, hogyha egy kapcsolatban beáll a szakadás, jobb megoldás a válás, mint egy, például egzisztenciális okok miatt hosszú időn át összezárt, két egymást gyűlölő ember formális házassági pokla.

Kemény tény a statisztika.

Vajon van még remény?



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Valentin-napi nagy Ő lista

Busai Hajnalka Lilla

Talán meg kellene tanulnunk elfelejtkezni a női magazinok által belénk sulykolt módszerekről...

2018.2.14.    9


Valentin-napi gyűrű

Nagy Csivre Katalin

Bárcsak Hufnágel Pistát választottam volna, sóhajt fel Mézgáné a rajzfilmben, durcásan leintve Gézát.

2014.2.14.   


Bálint-napi keringő

Faar Ida

Egy újabb ragyogó alkalom az ajándékozásra, a meghitt összebújásra, az élet csodájának éljenzésére.

2013.2.14.   


A szerelmesek ünnepe

Kiss Adrienn Éva

Ma van az a nap, amikor mindenki, aki szeret valakit, világgá kürtölheti.

2013.2.14.    6


Nem kell, hogy értsd!

Csepy Enikő

Szerzőnk írásából megtudhatjuk, hogyan vélekednek fiatal férfiúink a szerelemről.

2012.2.13.   


Szerelem, barátság és gasztronómia

Kottra Éva

Ha a szerelmi láz elcsitul, még mindig ott vannak a barátok...

2012.2.11.    7

A rovat további cikkei

Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15