A változatosság gyönyörködtet(?)

Orbán Erika  2006.2.20. 19:37

A régi mondás szerint, a gyönyörködtetés lenne a változatosság dolga -- a mondásokban pedig, mindig van némi igazság.

Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek eszébe jutott legalább egyszer az életben, hogy állandó partnere helyett, kipróbálja egy ismeretlen karjainak ölelését.

Ugye mindenkit megérintett már a csábítás szele? Ugye néha milyen szívesen fűszereztük volna az életünket egy kis flörttel? Csak „szeretni”, csak szeretve lenni. Ki ne álmodozott volna igazi mély szerelemről, felelősség, gond, baj, nyűg nélkül, kizárólag a pillanatnyi örömnek élni. Bátrak vagyunk, vagy tán még vakmerőek is, mi, e század nőnek született gyermekei. Vállaljuk a szingliséget, és vállaljuk a döntéseinket is minden téren -- legyenek azok jók vagy rosszak.

…Gondolunk egy merészet, s egy zűrös hét után, már lent is vagyunk a legközelebbi pub-ban. Engedünk a vágy szavának, hogy megadjuk testünknek azt, amit (jó esetben) a lelkünk már megkapott. Vagy belépünk egy őrült éjszakába, valamelyikünk lakásán, elmerülünk egy zajos partiban, ahol a pezsgő, a kellemes zene, a szédület az úr.... S már nem is akarunk ellenállni a vágynak, amely kinyújtja karjait, s merészen átölel a félhomályban. Valljuk be, nem is tiltakozunk! Mi, nők is érezzük, amit egy férfi. Bennünket is elönt a vágy, ami egy rövid óra erejéig valaki másnak a karjaiba hajt bennünket, egyszerűen azért, mert az illető jóképű, elegáns, jól néz ki, s a magunkénak szeretnénk tudni, ha csak rövid időre is...

Azt gondolom, a kaland, ha kellően odafigyelünk rá, feldobja a már unalmassá szürkült hétköznapokat. Jót tesz egy nőnek, ha éreztetik vele, hogy nő. Kivirul, megszépül, abban a pillanatban, amint érzi: szükség van rá, hódolnak neki és csodálják őt, a Nőt.

Vannak, párkapcsolatok, ahol ezt meg lehet beszélni, ahol nem okoz gondot, ha a másik néha félrelép. Jó esetben mindketten érzik, hogy a flört, jobbá, tartalmasabbá teszi az életet, fényt lop a szürke hétköznapok fásultságába. Liza is így éli az életét, férje van s gyermekei, ám emellett, ha alkalom adódik rá, bizony szívesen merül el egy-egy egyéjszakás, vagy pár hetes, hónapos kalandban. Könnyű neki, mondhatnánk, hisz olyan házasságban él, amelyben attól, hogy nem alszik otthon, még nem dől össze a világ. Amelyben nem képezi vita tárgyát, ha nem a megszokott időben lépi át a családi fészek küszöbét. Ennek ellenére, vagy talán pont ezért, meg sem fordul a fejében, hogy elhagyja a férjét egy ilyen „csínytevés” miatt!

Ott, ahol ez a megbeszélhetetlen témák számát gyarapítja, már nehezebb a félrelépő helyzete. Emese, saját bevallása szerint meg sem merné kockáztatni, hogy akárcsak egy félreérthető pillantást vessen a párján kívül, bárkire. Ezt János soha nem tolerálná. Ettől függetlenül, néha ő is eljátszik a gondolattal, a „mi lenne, ha” ábrándjával. Ő is megnézi a „jó pasikat”, amikor erre alkalom adódik, hiszen a vágy -- a más, az ismeretlen után --, benne is, mint sok mindenkiben, ott él.

Meg lehet kockáztatni a félrelépést – hazudnánk, ha azt állítanánk, nem teszik meg közülünk nagyon sokan -- csak figyeljünk a másikra is, őrá, akit társunkká választottunk! A cél ne az legyen, hogy megbántsuk! Csak az, hogy saját magunknak bizonyítsunk, tanuljunk tetteinkből, s levonjuk magunknak a következtetéseket.

A téma szempontjából elkerülhetetlen egy igen komoly dolog, amibe itt és most nem kívánok mélyebben belemenni. Korunk hozadékára gondolok, az ilyen-olyan betegségekre, melyeket megkaphatunk „ajándékba”, ha nem figyelünk oda. Ergo: szerethetünk, szeressünk is, de ésszel, okosan tegyük!

Hozzászólások

@

Küldés