Ahol a madár jár…


Sábitz Katalin  2008.2.25. 8:41

Van egy csendes kis falu a Pilis ölében, ahová a rádióhullámok is csak kanyarogva érnek el, ahol tavasszal rózsaszínűek a fák, illetve ahol még vannak fák egyáltalán…

Ez az a hely, ahová a kedves hangú madárkák szívesen ellátogatnak, hogy telecsiviteljék a fülünket a közelgő ébredés dallamával. Ez az a hely, ahol életemnek egy fontos, új szakasza kezdődött. Ez az a hely, ahol már harmadik éve töltöm egyetemista hétköznapjaimat. Erről a helyről egyszerűen nem lehet nem mesélni.

A kollégiumból – ahol lakom – az egyetemre egy dombon át vezető erdei ösvényen jutunk el, amely minden évszakban más arcát mutatja. A legizgalmasabb télen, amikor igazi jégkorszak köszönt ránk. Ilyenkor az egész domb mesebeli üvegheggyé változik. De legalább igazi a tél! Amikor hazafelé megyek a nagyvárosba, ott már csak tocsogunk a tél emlékében, mikor Piliscsabát még mindig fehér szakállas lankák veszik körül.

Sok diák azt kifogásolja, hogy itt nincs élet, soha nem történik semmi, ezért inkább Budapesten keresnek szállást. Engem meg pont ez a nyugalom fogott meg. És nem igaz, hogy itt semmi izgalmas nem történik.

A múltkor például hajnalban villódzó fényekre és furcsa zajra riadtunk – vagyis az igazat megvallva én jól aludtam, nekem a többiek újságolták reggel. Mint kiderült, áramszünet volt. Borongós időre virradt aznap, jól jött volna a villany a tanuláshoz. Az ablakhoz kucorodtunk hát. Déltájban viszont már aggódtunk. Féltünk, hogy délután háromtól nem fogunk tudni olvasni, mert besötétedik. A délutáni szieszta egyébként nagyon csábító, ellenben vizsgaidőszakban nagy luxus. Másrészt egyre inkább kezdtünk megéhezni.

Már a vizsgaidőszak végét tapostuk, és feléltünk szinte minden élelmiszertartalékot. Hiába a huszonegyedik század, az emberiség maga gyártotta csapdájába estünk. Mert még teát sem tudtunk főzni több mint fél napig, hiszen sem az elektromos tűzhely, sem a mikró, sem a vízforraló nem működik áram nélkül. Azt már nem is mesélem, hogy az aznapi menü félkész pizza volt, ami természetesen le volt fagyasztva...
Vicces, hogy épp a kommunikációs elméletet tanultam, ami szerint a technikai-technológiai vívmányok alapjaiban határozzák és változtatják meg az emberiség történetét.

Nem igaz, hogy itt nem zajlik az élet: egyszerűen csak más mércével kell nézni. Itt az ember megtanulja megbecsülni a kicsit is, ami valójában semmivel sem kisebb, sőt! Melyik fővárosi diák lát például tanóra közben békésen legelésző őzikét? Csak, mert én már láttam.
Hihetetlenül közel lehetünk a természethez, és ezt nem cserélném el egyetlen könnyebben megközelíthető, a szülővárosomhoz közelebb eső helyre és iskolára sem.

Azt hiszem, mindenkinek az életében vannak olyan kanyarok, melyek látszólag messzire vezetnek, valójában mégis a célhoz közelítenek. Ilyen út az életemben Piliscsaba, ahol kirándulni, tanulni és megpihenni egyaránt kellemes. A madarak a tanúim erre.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6