Ahol a madár jár…


Sábitz Katalin  2008.2.25. 8:41

Van egy csendes kis falu a Pilis ölében, ahová a rádióhullámok is csak kanyarogva érnek el, ahol tavasszal rózsaszínűek a fák, illetve ahol még vannak fák egyáltalán…

Ez az a hely, ahová a kedves hangú madárkák szívesen ellátogatnak, hogy telecsiviteljék a fülünket a közelgő ébredés dallamával. Ez az a hely, ahol életemnek egy fontos, új szakasza kezdődött. Ez az a hely, ahol már harmadik éve töltöm egyetemista hétköznapjaimat. Erről a helyről egyszerűen nem lehet nem mesélni.

A kollégiumból – ahol lakom – az egyetemre egy dombon át vezető erdei ösvényen jutunk el, amely minden évszakban más arcát mutatja. A legizgalmasabb télen, amikor igazi jégkorszak köszönt ránk. Ilyenkor az egész domb mesebeli üvegheggyé változik. De legalább igazi a tél! Amikor hazafelé megyek a nagyvárosba, ott már csak tocsogunk a tél emlékében, mikor Piliscsabát még mindig fehér szakállas lankák veszik körül.

Sok diák azt kifogásolja, hogy itt nincs élet, soha nem történik semmi, ezért inkább Budapesten keresnek szállást. Engem meg pont ez a nyugalom fogott meg. És nem igaz, hogy itt semmi izgalmas nem történik.

A múltkor például hajnalban villódzó fényekre és furcsa zajra riadtunk – vagyis az igazat megvallva én jól aludtam, nekem a többiek újságolták reggel. Mint kiderült, áramszünet volt. Borongós időre virradt aznap, jól jött volna a villany a tanuláshoz. Az ablakhoz kucorodtunk hát. Déltájban viszont már aggódtunk. Féltünk, hogy délután háromtól nem fogunk tudni olvasni, mert besötétedik. A délutáni szieszta egyébként nagyon csábító, ellenben vizsgaidőszakban nagy luxus. Másrészt egyre inkább kezdtünk megéhezni.

Már a vizsgaidőszak végét tapostuk, és feléltünk szinte minden élelmiszertartalékot. Hiába a huszonegyedik század, az emberiség maga gyártotta csapdájába estünk. Mert még teát sem tudtunk főzni több mint fél napig, hiszen sem az elektromos tűzhely, sem a mikró, sem a vízforraló nem működik áram nélkül. Azt már nem is mesélem, hogy az aznapi menü félkész pizza volt, ami természetesen le volt fagyasztva...
Vicces, hogy épp a kommunikációs elméletet tanultam, ami szerint a technikai-technológiai vívmányok alapjaiban határozzák és változtatják meg az emberiség történetét.

Nem igaz, hogy itt nem zajlik az élet: egyszerűen csak más mércével kell nézni. Itt az ember megtanulja megbecsülni a kicsit is, ami valójában semmivel sem kisebb, sőt! Melyik fővárosi diák lát például tanóra közben békésen legelésző őzikét? Csak, mert én már láttam.
Hihetetlenül közel lehetünk a természethez, és ezt nem cserélném el egyetlen könnyebben megközelíthető, a szülővárosomhoz közelebb eső helyre és iskolára sem.

Azt hiszem, mindenkinek az életében vannak olyan kanyarok, melyek látszólag messzire vezetnek, valójában mégis a célhoz közelítenek. Ilyen út az életemben Piliscsaba, ahol kirándulni, tanulni és megpihenni egyaránt kellemes. A madarak a tanúim erre.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1