Ahol a madár jár…


Sábitz Katalin  2008.2.25. 8:41

Van egy csendes kis falu a Pilis ölében, ahová a rádióhullámok is csak kanyarogva érnek el, ahol tavasszal rózsaszínűek a fák, illetve ahol még vannak fák egyáltalán…

Ez az a hely, ahová a kedves hangú madárkák szívesen ellátogatnak, hogy telecsiviteljék a fülünket a közelgő ébredés dallamával. Ez az a hely, ahol életemnek egy fontos, új szakasza kezdődött. Ez az a hely, ahol már harmadik éve töltöm egyetemista hétköznapjaimat. Erről a helyről egyszerűen nem lehet nem mesélni.

A kollégiumból – ahol lakom – az egyetemre egy dombon át vezető erdei ösvényen jutunk el, amely minden évszakban más arcát mutatja. A legizgalmasabb télen, amikor igazi jégkorszak köszönt ránk. Ilyenkor az egész domb mesebeli üvegheggyé változik. De legalább igazi a tél! Amikor hazafelé megyek a nagyvárosba, ott már csak tocsogunk a tél emlékében, mikor Piliscsabát még mindig fehér szakállas lankák veszik körül.

Sok diák azt kifogásolja, hogy itt nincs élet, soha nem történik semmi, ezért inkább Budapesten keresnek szállást. Engem meg pont ez a nyugalom fogott meg. És nem igaz, hogy itt semmi izgalmas nem történik.

A múltkor például hajnalban villódzó fényekre és furcsa zajra riadtunk – vagyis az igazat megvallva én jól aludtam, nekem a többiek újságolták reggel. Mint kiderült, áramszünet volt. Borongós időre virradt aznap, jól jött volna a villany a tanuláshoz. Az ablakhoz kucorodtunk hát. Déltájban viszont már aggódtunk. Féltünk, hogy délután háromtól nem fogunk tudni olvasni, mert besötétedik. A délutáni szieszta egyébként nagyon csábító, ellenben vizsgaidőszakban nagy luxus. Másrészt egyre inkább kezdtünk megéhezni.

Már a vizsgaidőszak végét tapostuk, és feléltünk szinte minden élelmiszertartalékot. Hiába a huszonegyedik század, az emberiség maga gyártotta csapdájába estünk. Mert még teát sem tudtunk főzni több mint fél napig, hiszen sem az elektromos tűzhely, sem a mikró, sem a vízforraló nem működik áram nélkül. Azt már nem is mesélem, hogy az aznapi menü félkész pizza volt, ami természetesen le volt fagyasztva...
Vicces, hogy épp a kommunikációs elméletet tanultam, ami szerint a technikai-technológiai vívmányok alapjaiban határozzák és változtatják meg az emberiség történetét.

Nem igaz, hogy itt nem zajlik az élet: egyszerűen csak más mércével kell nézni. Itt az ember megtanulja megbecsülni a kicsit is, ami valójában semmivel sem kisebb, sőt! Melyik fővárosi diák lát például tanóra közben békésen legelésző őzikét? Csak, mert én már láttam.
Hihetetlenül közel lehetünk a természethez, és ezt nem cserélném el egyetlen könnyebben megközelíthető, a szülővárosomhoz közelebb eső helyre és iskolára sem.

Azt hiszem, mindenkinek az életében vannak olyan kanyarok, melyek látszólag messzire vezetnek, valójában mégis a célhoz közelítenek. Ilyen út az életemben Piliscsaba, ahol kirándulni, tanulni és megpihenni egyaránt kellemes. A madarak a tanúim erre.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.