Böjtöm (3)

Madarász Ildikó  2011.3.17. 6:33

Első-második nap. Az első reggelen morgó gyomrom ébresztett!

Ha sorozatom következő fejezetének első mondatát úgy kezdeném, hogy korgó gyomrom ébresztett – az merő hazugság lenne.

Ezen a reggelen morgó gyomrom ébresztett! A tisztítókúra elkezdődött már a szervezetemben is, nem csak az agyalapi mirigyeim szintjén. Rá kellett jönnöm, hogy a mályvatea ára nem volt kidobott pénz, beváltotta a zöld dobozon olvasottakat, kvázi elkezdődött a salaktalanítás a mellékhelyiségben. Többször azon a délelőttön!

Megittam egy kis nyugtató kamillateát és várt a váltott zuhany. Reggel 05.20-kor. Nem hittem, hogy ilyen gyorsan is magamhoz térhetek, annak ellenére, hogy a hideg vízzel kicsit csaltam, mert az igazán hideg vizet szinte jegesnek éreztem. Szóval, szobahőmérsékletűre állított vízzel is elég volt levegőt kapnom.

Nagyszerűen indult a napom. Salaktalanítottam, gyógyítottam, és frissítettem.

A kézitáskámat jól teletömtem gyógytea filterekkel, a frigóból elővettem a narancs és sárgarépa levemet, beleszippantottam a kávéillatú levegőbe, és már tettre kész is voltam. Délelőtt ment a munka rendesen: nem nagyon tudtam arra koncentrálni, hogy esetleg éhes vagyok, de amikor arra került a sor, hogy megihatom az ebédemet, nem tudtam betartani azon utasítás, hogy lassan, kortyolva. Talán két korty erejéig bírtam, aztán, mint a szomjazó a sivatagban, egy levegővel megittam. Lelkiismeret-furdalás nélkül.

Phaff! Délután kis csipkebogyó tea, és már előre tervezgettem, hogy milyen finomságokból főzök vacsorát. A fiúknak, aztán nekem. A sorrendet a hazamenetel közben átalakítottam, vagyis először magamnak akartam főzni vacsit, majd a fiúknak. Répából, krumpliból, káposztalevélből és egy nagy fej hagymából, icurka-picurka sóval levest főztem. A férjem ott sündörgött a kis lábosom mellett és közölte, hogy ez nem is olyan kis adag szívem! Én pedig közöltem vele, hogy csak a levét ehetem meg. Ő a mohácsi csata mártírját látta meg bennem, és eloldalgott a meleg szendvicsei mellé. Finom volt a zöldségleves leve. Meleg volt, ízletes és azt az érzetet keltette bennem, hogy valami meleget ettem vacsorára.

Napközben persze kortyolgattam a másfél literes ásványvizemet, ami a nap végére csak elfogyott. Lefekvés előtt újra jött a kis mályvateám, és magam mögött tudhattam az első napomat a négyből.

Nem éreztem éhséget, csak este egy kicsit.

Nem fájt a fejem, nem émelyegtem, nem szédültem, nem esett le a vércukrom, nem voltam feszült és ideges.

Második nap korgó-morgó gyomrom ébresztett.

Következett az előző napi rituálé: mellékhelyiség, zuhany, gyógytea. Előző este valahogy elfelejtettem elkészíteni a narancslevemet a céklával – iszonyú volt a hajnali sötétben a rohanás, kicsit elaludtunk –, és félúton jöttem rá, hogy nincs se ebédem, se uzsonnám. Hirtelen futó pánik suhant át rajtam, hogy a gyógytea filtereken kívül nincs más munícióm aznapra. Facsarni már sehogy sem tudtam, zöldséglevet sem főzhettem, így maradt az a variáció, amit a leírásokban is olvastam, miszerint vehetek 100 %-os gyümölcslevet.

A kis boltban nem volt túl nagy a választék, így vettem egy ananászlevet. Ezt ittam, vízzel felhígítva, egész nap. Hogy tudjuk mekkora áldozat volt ez részemről, tájékoztatok mindenkit, hogy UTÁLOM az ananászt! De az ínség, az éhség, az elszánt akarat sok mindenre képes. Megittam!

Délutánra megfájdult a fejem. Ingerültté váltam. Semmi másra nem tudtam gondolni, mint hogy mikorra érek haza. Már két üveg ásványvizet megittam. És még táncórám is volt. Az óra után szinte repülve szedtem a lábam, hogy végre a gyümölcscentrifugához érhessek. Almát, körét és grépfrútot raktam bele, és olyan erővel nyomtam a tömőfát, hogy a gép szinte felnyögött.

Végre! Ittam a jó három deciliternyi nedűt. Nem bírtam lassan! Ma sem!

Fájt a fejem, ingerült voltam és éhes. Nem tudtam mit kezdeni éhségemmel. Próbáltam kiűzni magamból. Teafiltereket kevergettem össze, hogy tereljem a figyelmem. Csalánteát főztem egy gondolatnyi gyermekláncfűvel és egy csipetnyi kamillával. Ezt is megittam. Aznapra kiadtam, hogy nem akarok többet bemenni a konyhába, mindenki oldja meg a vacsoráját. Nélkülem!

Zuhany, fél bögre mályva tea, és pizsi.

Úgy gondoltam csak ez az egyetlen megoldás, hogy távol tartsam magam a „bűntől” vagyis egy szelet vajas kenyértől. Nálam ez a nap volt a krízis. Produkáltam minden lehetséges mellékhatást, amit a szilárd táplálék megvonása idézhet elő az első napokban.

Nekem az első nap semmiféle, viszont a második nap minden negatív érzetet hozott.

El is határoztam, hogy másnap nem megyek be dolgozni. Egy gyors e-mail a felettesnek, egy esemes a kolleganőnek és máris boldogabb voltam.

A harmadik napra valami egészen fantasztikusat terveztem: csak magamra figyelek! Ez lesz a harmadik nap mottója. Kicsit jobban éreztem magam. Egy csomó tervem volt másnapra, már az sem érdekelt, hogy a gyomrom aznap századszorra mordul meg, üresen!

U.i.: A böjt időszakában fellépő esetleges fejfájás, szédülés elkerülhető néhány szem kálium vagy magnézium tabletta beszedésével. A szőlőcukor pirulák is megelőzhetik a vércukor hirtelen leesését.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés