Csukott szemmel, mezítláb


Poór Marianna  2016.1.26. 1:58

Egy indiai mondás szerint a tüskét csak egy másik tüskével tudjuk eltávolítani.

Ha már olyan mélyre fúródott a bőrünk alá, hogy semmilyen éles tárggyal nem mozdítható, próbálkozzunk egy másik tüskével.
Vajon melyik módszer hatékonyabb a gyógyulás folyamatában?
Megpiszkálni a bennünk maradt idegen test maradványait és leszámítva a minimális vérveszteséget és az eldobott, öncélúan használt másik tüske iránti szánalmunkat, kicsit sántítva is, de elindulni? Nem lenne egyszerűbb megszokni a bőrünk alatti égető érzést és megvárni, míg testünk magától löki ki az idegen testet magából? Gyors és végletes beavatkozásra vagy beavatkozás nélküli öngyógyításra van inkább szükségünk?


Volt rá példa, hogy tüskét tüskével orvosoltam, és arra is, hogy a szervezetem dobta ki magából azt, ami hívatlanul ékelődött a bőröm alá. Volt rá példa, hogy én férkőztem másnak a bőre alá, volt, hogy én voltam a másik tüske. Karcoltam és karcoltak. Volt, hogy felszisszentem a váratlanul rám törő sajgó érzéstől, olyan is volt, ami csak épp annyira fájt, hogy emlékeztessen rá: élek. Néha annyira észrevétlenül és váratlanul kúszott belém, hogy még csak tudomást sem vettem a jelenlétéről. Természetesnek véltem, hogy az ébredést egy tompa, szúrós fájdalom követi, ami majd végigkíséri a nappalom és az éjszakám. Volt, hogy mások látták helyettem a horzsolásokat, és én rácsodálkoztam annak a sebnek a mélységére, amelynek a létezésével tisztában sem voltam. Volt, hogy megfogadtam, tágabbra nyitott szemmel járok és minden kockázati tényezőt kiiktatok annak érdekében, hogy elkerüljek minden karcolást, még a legártalmatlanabbakat is. De amint megszűnt az irritáló érzés, amnesztiát hirdettem minden korábbi felszíni sérülésre: csukott szemmel sem féltem újra érdes felületre lépni és a fejemet hátrahajtva a nap felé fordítani az arcomat.

Megtanultam bátran farkasszemet nézni a mellékutakon szerzett sebekkel, hiszen akár egy másik tüskével piszkáljuk ki, akár a testünk dönt úgy, hogy kilöki, a végeredmény mindig ugyanaz: rendre begyógyulnak. És bár lehetünk immunisak néhány kórokozóval szemben, és beoltathatjuk magunkat jó néhány betegség ellen, a tüskék okozta sérüléseket nem lehet megelőzni.

Bármennyire is ellenálló a szervezetünk, a tüskék állandó kikerülésére egyszerűen nincs garancia. Pláne, ha mezítláb szeretjük bejárni az erdőt...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3