Életem második stopposa


Száz Ildikó  2013.10.25. 3:36

Évek óta nézem, ahogy ott áll, borvirágos, puffadt arccal és várja a kuncsaftokat.

Rendszerint a kocsma közelében, kissé félszegen, mégis meglehetősen kihívó ruhában. Fogva tart ez a kétértelműség, választ keresek rá, és önkéntelenül is magamban írom az élettörténetét. Megfogalmazom a miérteket, ahelyett, hogy őt kérdezném róluk. Mégsem engedem közel magamhoz. Árulja a testét, és emiatt furcsa viszolygás fog el.

Aztán egyszer – nagyon sietek, már így is perceket kések az egyik rendezvény megnyitójáról –, de betartva a közlekedési szabályokat, megállok a stoptáblánál. Ott áll ma is, vörös szvetterben, hóna alá szorított kistáskával, festett szőke hajjal, mint oly sokszor. Int nekem, kéri, hogy vegyem fel a kocsiba, és vigyem be a városba. Nyitom az ajtót, beszáll, kellemetlen parfümillatot hoz magával. Nem kérdezek semmit, nézem az utat, magamon is csodálkozom, miért vettem fel. Életemben egyetlen egy stopposnak álltam meg, egy fekete ruhába öltözött szemrevaló fiatal férfinak. Akkor önkéntelenül fékezett a lábam: kiderült, hogy a szomszédos falu pályakezdő hitoktatója, és éppen az első tanítási órára sietve késte le az autóbuszt. Akkor tudtam, hogy miért kellett neki megállnom. Most nem tudom, miért vettem fel a nőt. Eddig csak a kislányát ismertem. Néha becsengetett, használt ruhát kért, ha volt nálam csoki, rágógumi a boltból hazajövet, mindig megkínáltam. A férjét ismerem, alkalmi munkákat vállal a szomszédoknál, becsülettel és szépen dolgozik, tisztán öltözik. „Beadtam a válópert. Nem bírom tovább! Napi húsz eurót kap alkalmi munkáért, de este mindig részegen jön haza. Csak akkor iszik, ha már befejezte a dolgát. Otthon azonban ilyenkor kezdődik a pokol. Üt, vág, csomókban tépi ki a hajamat, a gyerek szeme láttára. Végzettségem nincs, valahogy meg kell keresnem az ételre valót, valahogy boldogulnom kell most már nélküle is..., hogy a gyerek nyugodtan nőjön fel“ – mondja kérdezés nélkül.

Én meg csak szorítom jobb kézzel a volánt. Nem tudok megszólalni, nem merek közbekérdezni, mert ahogy fogynak a kilométerek, úgy dől egyre bőségesebben és keserűbben a panasz a nőből. Hivatalba megy, ügyeket intézni, segélyt kérni. Banális bölcsességeket préselek ki magamból, olyasmiket, hogy mindenki rengeteget dolgozik manapság, valami módon mind eladjuk magunkat, még a szabadidőnket is, áruba bocsátva a családra szánható időt. Szégyellem az erőtlen szavakat, mert a keserűsége úgy roppantja szét a mondatok végére telepedő csendet, mint a gépkocsi kereke a járdaszélen heverő kartondobozt. Nyitom az ajtót, megy a dolgára, poggyászként felejti nálam az aznapi panaszáradatot...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    15


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2