Életem második stopposa


Száz Ildikó  2013.10.25. 3:36

Évek óta nézem, ahogy ott áll, borvirágos, puffadt arccal és várja a kuncsaftokat.

Rendszerint a kocsma közelében, kissé félszegen, mégis meglehetősen kihívó ruhában. Fogva tart ez a kétértelműség, választ keresek rá, és önkéntelenül is magamban írom az élettörténetét. Megfogalmazom a miérteket, ahelyett, hogy őt kérdezném róluk. Mégsem engedem közel magamhoz. Árulja a testét, és emiatt furcsa viszolygás fog el.

Aztán egyszer – nagyon sietek, már így is perceket kések az egyik rendezvény megnyitójáról –, de betartva a közlekedési szabályokat, megállok a stoptáblánál. Ott áll ma is, vörös szvetterben, hóna alá szorított kistáskával, festett szőke hajjal, mint oly sokszor. Int nekem, kéri, hogy vegyem fel a kocsiba, és vigyem be a városba. Nyitom az ajtót, beszáll, kellemetlen parfümillatot hoz magával. Nem kérdezek semmit, nézem az utat, magamon is csodálkozom, miért vettem fel. Életemben egyetlen egy stopposnak álltam meg, egy fekete ruhába öltözött szemrevaló fiatal férfinak. Akkor önkéntelenül fékezett a lábam: kiderült, hogy a szomszédos falu pályakezdő hitoktatója, és éppen az első tanítási órára sietve késte le az autóbuszt. Akkor tudtam, hogy miért kellett neki megállnom. Most nem tudom, miért vettem fel a nőt. Eddig csak a kislányát ismertem. Néha becsengetett, használt ruhát kért, ha volt nálam csoki, rágógumi a boltból hazajövet, mindig megkínáltam. A férjét ismerem, alkalmi munkákat vállal a szomszédoknál, becsülettel és szépen dolgozik, tisztán öltözik. „Beadtam a válópert. Nem bírom tovább! Napi húsz eurót kap alkalmi munkáért, de este mindig részegen jön haza. Csak akkor iszik, ha már befejezte a dolgát. Otthon azonban ilyenkor kezdődik a pokol. Üt, vág, csomókban tépi ki a hajamat, a gyerek szeme láttára. Végzettségem nincs, valahogy meg kell keresnem az ételre valót, valahogy boldogulnom kell most már nélküle is..., hogy a gyerek nyugodtan nőjön fel“ – mondja kérdezés nélkül.

Én meg csak szorítom jobb kézzel a volánt. Nem tudok megszólalni, nem merek közbekérdezni, mert ahogy fogynak a kilométerek, úgy dől egyre bőségesebben és keserűbben a panasz a nőből. Hivatalba megy, ügyeket intézni, segélyt kérni. Banális bölcsességeket préselek ki magamból, olyasmiket, hogy mindenki rengeteget dolgozik manapság, valami módon mind eladjuk magunkat, még a szabadidőnket is, áruba bocsátva a családra szánható időt. Szégyellem az erőtlen szavakat, mert a keserűsége úgy roppantja szét a mondatok végére telepedő csendet, mint a gépkocsi kereke a járdaszélen heverő kartondobozt. Nyitom az ajtót, megy a dolgára, poggyászként felejti nálam az aznapi panaszáradatot...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.   


Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2019.12.1.   


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2019.11.24.    11